Pontiac Catalina

Ugrás: navigáció, keresés

A GM egyik gyermekének a Pontiac-nak talán leghosszabb ideig gyártott autó típusának a története lett pár sorban összefoglalva az alábbi sorokban. A cég full-size méretű autógyártásának egyik alap típusa volt ez a modell. A kezdeti időkben főleg a HardTop típusokra alkalmazták ezt a nevet, de 1959-től már mint külön típus jelent meg. Itt az ideje, hogy felelevenítsük a történetet...

Tartalomjegyzék 1 A kezdetek (1950-1961) 2 A Catalina név önálló alkalmazása (1961-1967) 3 Az új modell (1968-1969) 4 A harmadik változat (1970-1976) 5 A kocka modell megjelenése (1977-1981) 6 Laurentian - a kanadai modell 7 Motorválaszték 8 Külső hivatkozások

A kezdetek (1950-1961)

1950-ben a Pontiac Chieftain Series 25/27 HardTop típusnál alkalmazták a Catalina nevet először. Az A-body-s GM Platformra épített Chieftain modellek legjobban felszerelt változatát illették ezzel a névvel. A Pontiac Sor8-as Flathead motorokkal szerelték a Catalina modelleket, a mindent a vevő kényelméért elv alapján. Pár évi gyártás után 1955-ben az autó megújult. Sportosabb kivitelű lett. A régi sor8-as motor helyett végre megkapta az új építésű 287 cui-s V8-as Strato Streak motort. A Sixty-two modellek gyári opciója lett a Catalina Custom Hardtop Coupe. Az autó 51 különböző dologban újult meg (ilyen volt a műszerfal megváltoztatása is).

1959-ben elhagyták a Chieftain nevet és innentől kezdve már a történet hőse a Catalina név került a modellekre. Ekkortól beszélhetünk önálló modellről. Ezek az autók voltak a legolcsóbb Fullsize méretű Pontiac modellek. Hasonló árkategóriában mozgott a Chevrolet Impala, a Buick LeSabre és az Oldsmobile 88 is. Az ár eltérések 100-200 USD közöttiek voltak. Igaz, ekkor már megvolt az az előnye az autónak a testvér modellekhez képest, hogy erősebb motort használtak (V8 389 cui) és jobb minőségű automataváltót. A Pontiac elkezdte a vevők csalogatást

a luxus felé kacsingató sportos autók építésével. Az autókat két féle kivitelben, HardTop és Convertible készítették.

Természetesen megjelent ez a modell is a NASCAR versenyeken. 1960-ban építettek egy autót, amellyel 1961-ben Marvin Panch megnyerte az Daytona 500-as versenyt. Az autóban V8-as 389 cui-s motor dohogott és 303 LE-t tudodtt a kerekeken az aszfaltra engedni az igényeknek megfelelően.

A Catalina név önálló alkalmazása (1961-1967)

A legkönnyebb full-size modellcsalád volt a Pontiac palettáján a Catalina család. Az autók megkapták a Super Duty motorokat, hisz elindult a Pontiac cég sportos és elegáns irányvonalának kiépülése ezekben az években. A megrendelhető extrák közé került a Tri-Power, a nagy méretű V8-as motorok, a négysebességes kézi váltó, a háromsebességes Hydra-matic, majd a Turbo-Hydramatic automataváltók. Safe-T-Track differenciál művet és 8 lyukas alumínium kerekeket szereltek a gépekbe. Ráadásul megjelent 1964-1967 között az opcionális 2+2 csomag is az erő megszálottjainak. Ezzel a 2+2-vel komoly autó született, egy igazi Muscle Car. Szinte minden motor, váltó, meghajtás kombináció megrendelhető volt ezekhez a modellekhez, hogy a vevők minden igényét kielégítsék. Alapfelszereltség volt a teljes kárpitozás, kesztyűtartó és csomagtérvilágítás, 2 db első hamutál, cigaretta gyújtó, a kesztyűtartó ajtóban a két pohár tartó, fűtés, hűtés és a vinyl belső burkolatok. Természetesen extraként rendelhető volt mindenféle díszítés is az autóba (króm pedál keretek, felnik...).

1961-ben a Catalina és Ventura modelleket picit összehúzták. Csökentették a tengelytávolságot és ezzel az autó súlyát is. Az 1959-től a típus rendelkezésére bocsátott V8-as 389 cui-s motort 267-348 LE közötti teljesítménnyel lehetett megvásárolni. A különleges Super Duty verzió 363 LE-t nyújtott a lelkes vásárlónak. Késöbb ezt a motort váltotta le a 421 cui-s motor. A verseny részen aluminium lökhárítókat, radiátorokat és karosszéria elemeket szereltek az autókra a súly csökkentés érdekében. Elérhető lett a négysebességes Borg-Warner váltó és a Hurst háromsebességes kézi váltó is.

A következő évtől a legdrágább Pontiac motor egy 421 cui-s Super Duty (405 hp volt hivatalosan, de valójában 460 hp) kis sorozatú motor lett. Ebből kevesebb, mint 180 db-ot gyártottak és csak 16 db-ot építettek a Catalina modellekbe. Ezek az autók gyakorlatilag utcára tett verseny gépek voltak, a két db Carter 500 cfm négytorkú karburátorral szerelve. Ezeket az erőműveket csak kézi sebességváltóval készítették, mivel a Pontiac automata váltója nem bírta ki ezt az erőhatást. Éljen a karerősítés. Ez arra felé érdekes volt, hisz nem nagyon volt olyan modell amibe nem került automaváltó.

1963-ban minden full-size modell új karosszériát kapott, így a Catalina is. Átalakították a teljes frontrészt és a lámpákat is. Ekkor jelent meg az oly jellemző egymás fölött elhelyezkdő két-két kereklámpa. Középen a függőleges fém osztás megmaradt, majd fokozatosan egyre vékonyabb lett. Az alap motor a 389 cui-s V8-as lett 283 hp-vel. Ennél csak erősebb motorokkal készítették az autókat. A következő évtől a Pontiac hivatalosan új modellé bővítette a Catalina opciós változatát, a 2+2-t.

1967-től a 421-es motort leváltotta az új 428 cui-s blokk. Ekkor utolérte az autót a nem igazán eltalált egymás fölött lévő lámpák formai átalakítása. Az új formában kissé eltünt az addig erősen kihangsúlyozott négy körlámpa és ez nem tett igazán jót az autó karakterének. Hál isten ez a megoldás csak egy évig tartott és ismét áttértek a régi hagyományoshoz jobban hasonlító formához, igaz ekkor már újra vízszintes lámpa elhelyezéssel.

Az új modell (1968-1969)

Megújul az autó és új orr részt kap ismét. Szinte az egyik legszebb krómtól hemzsegő orr maszkot kapja a típus. Még jobban kihangsúlyozzák a középső osztást és ismét vízszintesbe kerülnek az első lámpák. Hátul hasára fektetett "L" alakú lámpákat kapnak. Még látszik az autókon az 1967-es GTO-k ívének halvány nyoma, de már egy kissé elegánsabb stílus felé tér el az autó formája.

A harmadik változat (1970-1976)

Ismét átrajzolják az autót. Az elejére fémlemezt tesznek és abba ültetik a lámpákat, melyek körlámpák négyszögletes foglaltban. Kissé a Grand Prix-re hasonlító kialakítást kap. Megszünik a nagy fekete műanyag hűtőrács. Ez annyira nem jön be a vevőknél, így a következő évtől ismét megjelenik a hűtőrács, igaz ekkor már csak egy vékony vízszintes és egy nagy középső tömb formájában. Ez az időszak átmenet a kocka forma és a régi hagyományos autó között. Szépen minden évben haladnak a kocka modell felé. Az Executive modell űrét a Catalina Brougham modellel igyekeznek betölteni. Ez az autó több luxust tartalmaz, mint az alap Catalina. Egészen 1973-ig készítik a Brougham változatot. 1972-ben befejezik a Convertible gyártását.

A kocka modell megjelenése (1977-1981)

1977-ben megjelenik a kocka autó. Elveszti a hullámvonalat teljesen és 4 kockalámpához igazítják az autó formavilágát. A Pontiac, mint minden full-size modelljét, a Catalinát is csökkentett méretekkel készíti. A V6-os motor lesz az alap motor, kivéve a Wagon modelleknél, ahol megmarad a V8. A V8 a többi modellnél opcionális lesz. 1982-ben abbahagyják a Catalina modell gyártását. 1959 óta több mint 3,8 millió darabot gyártottak ebből a típusból.

Laurentian - a kanadai modell

Az 1950-1970 közötti időszakban Kanadában a Pontiac modellek három néven futottak: Strato Chief, Laurentian és Parisienne. Természetesen ezeknél a modelleknél is rengeteg Chevrolet alkatrészt használtak, ahogy ez a kanadai modelleknél már megszokott volt. Az autók egy része Chevrolet Impala, más része Catalina alkatrészekből készült. Az autókba Chevrolet motorok kerültek.