Plymouth Superbird
A Unipedia wikiből
Az ebben a cikkben szereplő autó talán a legrövidebb ideig gyártott modell címéért is küzdhetne, de igazából ez nem rajta múlott, inkább az őt körülvevő hirtelen siker és a veszélyesen nagy sebesség volt az oka. Teljesen egyedi formájával (csak a testvér modell volt hasonló) kitűnt a kor autói közül. Teljesen áramvonalas karosszériát igyekeztek létrehozni. Akit érdekel az egy év története, az itt olvashat róla néhány sort.
Tartalomjegyzék |
Az autó megszületése
A történet tisztán látásához még egy picit korábbra kell visszaugranunk, egészen az 1969-es évhez. Ekkor készült el a testvér modell a Dodge Charger Daytona. Ez az autó volt az alapja a késöbb Plymouth név alatt megjelenő testvér modellnek. Valójában csak az 1970-es évben került forgalomba a Dodge. Mikor elindult a Daytona gyártása úgy döntöttek, hogy ebben az autóban nagy lehetőség
Az autó alapja a Plymouth Road Runner modell volt. Mindkét testvér modellt azért hozták létre, hogy feltudják venni a versenyt a Ford Torinokkal és elhódítsák a dicsőséget a NASCAR-on. Ekkor még szinte teljesen gyári autókkal kellett versenyezni. Életben volt az a szabály is, hogy el kellett adni 500 db-ot ahhoz, hogy indulhassanak a futamokon. Kiadták a kereskedőknek, hogy egyik a Dodge, másik a Plymouth modellből 2 db-ot el kellett, hogy adjanak. Az autók megalkotásához felhasználtak minden aerodinamikai eredményt és a NASA ötletei alapján készült el az orr kialakítása. Igazi aerodinamikai tervezést valójában csak a '80-as évek közepétől használtak az autógyártásban. A szárnyak kialakításánál figyelembe kellett venni két fontos szempontot. Az első, hogy ez elvileg utcai autó is, így napi használatban is használhatónak kell lennie a csomagtér fedélnek. A második, hogy a szárnynak a merevítésének erősnek kell lennie. Komoly merevítés kell, hisz a NASCAR futamokon, jóval 250 km/h feletti sebességnél kellett az autót a földhöz szorítania, így nem a csomagtér fedélhez, hanem a kasznihoz rögzítették. Ez is indokolja a magas szárnyat, hisz különben nem lehetne felnyitni a csomagtér fedelet. Kinek tetszik kinek nem ez már más kérdés, egy biztos akkoriban egy feltünő jelenség lehetett az utakon, hisz gyakorlatilag egy NASCAR autóval lehetett furikázni az úton.
Akkor egy kis versseny történet. A '40-es években A Nichels Engineering cég verseny autókat készített. Mivel a cég vezetője és fia jó barátságban volt Ronny Houeholder-rel a Chrysler verseny részlegének vezetőjével, így beszállított a Chryselernek 1970 végéig. Ők találták ki a Scoop-okat az autókra és volt egy érdekes kitérőjük 1957 és 1963 között, amikor a Pontiac részére szintén verseny autókat építettek. Aztán ismét a Chrysler részére dolgoztak. A versenyre szánt Superbird-ök mind Hemi motorosok voltak. Ezek a gépek hihetetlen sebességekre voltak képesek versenyeken, de az élet közbe szólt egy év után. 1971-ben az új szabályok következtében megváltozott minden. 305 cui-s (5,0 l)lett a legnagyobb motor méret. Ezekre az előírásokra két dolog miatt is szükség volt:
- 1. az autók gumijai nem bírták a 320 km/h feletti száguldást
- 2. az autók súlya annyira lecsökkent a motor méretéhez képest, hogy alig lehetett őket az úton tartani.
Az utcára is eladott versenyautó
Akkor most térjünk vissza magához az autóhoz. Az alap egy átalakított Road Runner volt, de mivel tudták, hogy ekkora sebeségnél kevés a leszorító erő, így átalakításokra volt szükség (az "aerodinamikai téglák", amiket ekkor gyártottak - a konkurens cégek egy része is - nem voltak igazán jók a versenyeken). Az 1969-es Daytona sikerén felbuzdúlva úgy döntöttek, hogy itt az idejea Plymouth név alatti modell megszületésének. 1970-ben létrehozták a Superbird-öt. Apró kis különbségek voltak a két modell között. A legfontosabb, hogy az alap a Road runner volt szemben a Chargerrel. Az orr kialakítás is kissé eltérő lett, mivel 1 inch-el (2,54 cm-el) hoszabbra tervezték. A hátsó spoiler is más szögben állt és magasabbra került. A szárnynak nem volt értelme 144 km/h alatt, így a normál vásárló sosem élvezhette előnyét. Mivel a NASCAR versenyeken majdnem teljesen utcai autók indultak ekkoriban, így ahhoz, hogy versenybe kerülhessenek 500 db-ot el kellett adni belölük. Mivel nem voltak a szépség megtestesítői és ráadásul az áruk sem olcsó, így ez nem is volt olyan kis dolog. Feladták a leckét a kereskedőknek. 1970-re sikerült elérni a kívánt mennyiséget és végül is összesen 1920 db került értékesítésre. Ezek a modellek három különféle motorral kerültek a piacra, melyből a Hemi volt a legritkább.
Motorválaszték
- 1970
- V8 440 cui (7,2 l) 375 bhp 4600 rpm, 651 Nm-3200 rpm.(Super Commando 440) négytorkú karburátorral,
- V8 440 cui (7,2 l) Six Pack 390 bhp három darab kéttorkú karburátorral, 0-96 km/h 5,9 sec, 1/4 mile 14.26 sec 165,92 km/h,
- V8 426 cui (7,0 l) Hemi 425 bhp 5000 rpm, 664 Nm-4000 rpm, 0-96 km/h 4,8 sec, 1/4 mile 13,50 sec 168,0 km/h.
Eladott mennyiség: 1920 db 440-4: 1.162, 440+6: 665, Hemi: 93
Külső hivatkozások
- [Superbird] leírás angolul
- [MuscleCarClub Superbird] leírás angolul
