Packard Patrician
A Unipedia wikiből
A Packard Patrician egy amerikai luxusautó volt, melyet a Packard Motor Car Company (Detroit, Michigan) gyártott 1951-1956 között. Legfőbb vetélytársának a Cadillac 62, a Chrysler Imperial és a Lincoln Capri számított. Kizárólag négyajtós Touring Sedan kivitelben létezett, de a Derham néhány kocsit utólag Formal Sedan kivitelűvé alakított át. A Packard zászlóshajójának számított, általában a legerősebb motorral és bőséges felszereltséggel kínálták. Legfőbb erősségei a hatalmas utas- és csomagtér, a csendes működés és az elsőrangú minőség voltak. Igen ritka típus, a hat modellév során alig 36.000 darabot értékesítettek belőle. Ennek ellenére gyűjtői körökben értéke és keresettsége maximum átlagosnak számít, leginkább a vetélytársaihoz képest gyenge motorok és dobozszerű, nehézkes dizájn miatt.
Tartalomjegyzék |
Történet
1951
Az első Patriciant 1950. augusztus 24-én mutatták be, a Custom Eight modell utódjaként. A "terhes elefántnak" csúfolt kocsi után a John Reinhart tervezte új modell igazi felüdülést jelentett. Az autó hosszabb és alacsonyabb lett, az elsők között rendelkezett osztatlan első szélvédővel, és hátsó panoráma-szélvédővel. Az igazi újdonságot azonban az jelentette, hogy ez volt az első autó, melynél a motorháztető a sárvédő szintjénél alacsonyabban futott, ez pedig remek kilátást és manőverezhetőséget biztosított a Patriciannek. A magas övvonal és az egyenes vonalak miatt az autó kissé drabális hatást keltett, ezt viszont ellensúlyozta a bel- és a csomagtér óriási mérete: a kocsiba több, mint 850 liternyi poggyász fért bele.
A Patrician a hosszabik, 127 inch tengelytávú alvázat használta, és sok egyedi külső jegy különböztette meg az olcsóbb modellektől. A hűtőrács középső, ovális részére 8 függőleges "fog" került, ez a Clipperekről hiányzott. Szériafelszerelés volt a kormorán hűtődísz, alatta a motorháztető elején különálló betűs Packard felirat volt olvasható. Az első sárvédőn és ajtón dárda alakú díszléc futott végig, közvetlenül a keréknyílás felett. A hátsó ajtó alján krómozott, függőleges bordázatú kőfogó panel volt, mely egy egyenes, az autó végéig tartó krómcsíkban folytatódott. Ez, és a hátsó sárvédő három, leginkább sörnyitóra emlékeztető álzsaluja volt a Patrician fő ismertetőjegye. A kőfogó fölé folyóírásos Ultramatic feliratot tettek. Hátul a legszebb részlet a vízszintes, kettéosztott hátsó lámpa volt, mely kissé kiemelkedett a sárvédőből, és függőleges, utólag rászerelt, krómozott fecskefarokban végződött.
A Patrician hátsó kerekeit a jó öreg, 327 CUI hengerűrtartalmú, oldalszelepelt soros nyolchengeres hajtotta. Teljesítménye 155 bhp volt, ami 5-tel elmaradt a Custom Eighttől, csakhogy abba még a 356-os, jóval nehezebb blokkot szerelték. A kilenc helyen csapágyazott főtengellyel ez a motor volt akkoriban a legcsendesebb és legkiegyensúlyozottabb járású erőforrás Amerikában. A Patrician alapfelszereltségéhez tartozott az Ultramatic automataváltó. A dögnehéz autó egyik legnagyobb hiányosságának az alacsony teljesítmény, és a V8-as motor hiánya számított: a Cadillac 5, míg az Imperial 25(!) lóerővel teljesített többet a Packardnál. Ráadásul ekkor a cég presztízse már nem volt a régi, inkább a régimódi, középkategóriás autók jutottak a márkáról az emberek eszébe, nem pedig a fényűző luxusautók. Mindezek ellenére a modern vonalú és hatalmas Patricianből az első évben 9000 darabot értékesítettek, tízszer annyit, mint az 1950-es Custom Eightből. Csakhogy a valamivel kisebb, de 130 dollárral olcsóbb Cadillac 62 Sedanból ugyanekkor 55 ezer példány kelt el. Világossá vált, hogy a Packard a luxuskocsik piacán már nem a hajdani vezető pozíció visszaszerzéséért küzd, hanem egyáltalán a talpon maradásért.
1952
A következő évre csak minimális módosításokat hajtottak végre a típuson, mégis hatalmas felhajtást csaptak körülötte: a bemutatót 1951. november 14-én, Red Skelton országos sugárzású komédiashow-jában tartották meg. A karosszéria maradt a régi, de a díszítések kissé megváltoztak: a kormorán szárnyai vízszintesek lettek, ami jobban igazodott a kocsi lapos motorházához. Ezen felül eltűnt elölről a Packard felirat, a C-oszlopra viszont kicsi "400" embléma került (az első két évben ugyanis 400 Patrician néven forgalmazták a kocsit, igazodva az olcsóbb modellek számozásához). Oldalról eltűnt az Ultramatic felirat, viszont 3 helyett 4 álzsalut szereltek fel, egyet a hátsó ajtóra, hármat a sárvédőre.
Belül már ennél jelentősebb változások történtek, ugyanis a Packard megbízta Dorothy Draper divattervezőt, hogy rajzolja át az utasteret. A hölgy jóvoltából a korábbinál finomabb tapintású, kétszínű Bedford kárpitok kerültek a Patricianbe, melyek mindegyik maximálisan harmonizált a kasztni fényezésével. Mivel az ajtók mintázata, és a padló vastag, süppedős Wilton szőnyege is igazodott az ülésekhez, a Patrician belső tere jobban kezdett hasonlítani egy kényelmes nappalira, mint autóra. Ehhez hozzájárult még hátul az állítható lábtámasz, valamint az, hogy mindkét üléssornak jutott külön szivargyújtó, hamutartó és olvasólámpa is. Műszaki téren a Bendix-szel közösen kifejlesztett, Easamatic névre keresztelt szervofék megjelenése volt a legnagyobb újítás, melyet extraként lehetett rendelni a kocsihoz. Szintén opció volt a motor csökkentett, 7,0:1 sűrítésű kivitele, mely 5 lóerővel és 5 lb-ft-tel kevesebbett adott le, viszont kisebb volt a fogyasztása, és prémium helyett normál benzin is megfelelt hozzá.
1952-ben a koreai háború miatt bizonyos nyersanyagoknál, főképp az acélnál és a színesfémeknél ellátási gondok adódtak, és ez az egész autóipar teljesítményét visszavette. A kevés módosítás mellett ez volt a fő oka, hogy a Patrician nem tudta megismételni előző évi sikerét, csak 3975-öt gyártottak belőle. A nyersanyag-hiánynak egyéb következményei is voltak: ebben az évben a krómozáshoz csak feleannyi nikkelt használtak, mint általában, így az 1952-es autók krómjai a szokásosnál hamarabb megfakultak, lepattogzottak. Ezzel a gonddal manapság a gyűjtők rendre megszenvednek.
1953
Az 1952. november 21-én érkező Patrician mai szóval élve jelentős faceliften esett át. A hűtőrács ovális része helyett itt egyetlen vastag, ívelt rúd futott keresztül, mely ráhajlott az autó oldalára is. Az irányjelzők méretét megnövelték, és a lökhárító ütközői is átalakultak. A hűtődíszt is lecserélték, a kormorán nyújtottabb és stilizáltabb lett. Oldalt a korábi 2 helyett egyetlen díszléc futott végig a kocsin, mely az első kerekek fölött kezdődött, majd egy lépcsős rész után valamivel lejjebb folytatódott. Ez alá szerelték a módosított hátsó kőfogót. A C-oszlopról eltűnt a "400" embléma, mivel ez évtől a Packard már nem használta a numerikus típusneveket. A hátsó sárhányó felső csücskére viszont cikornyás Packard feliratot tettek. A csomagtartó új nyitószerkezetet kapott, a fecskefarkak méretét megnövelték, és a tolatólámpák a lökhárító ütközői mellől a hátsó lámpák alá kerültek.
A Packard ebben az évben végre rászánta magát a teljesítmény növelésére. A vadonatúj V8-as motorjuk azonban még fejlesztés alatt állt, így a régi, jól bevált módszerhez folyamodtak: növelték a sűrítést, és a korábbi kéttorkú helyett négytorkú karburátort építettek be. Így a Patrician teljesítménye 180 lóerőre ugrott, lemaradása a Cadillac-től viszont még így is 30 bhp volt. 1953. július 1-jétől lett rendelhető a légkondicionáló, melyet utoljára 1942-ben szereltek Packard kocsiba. Felára elképesztően sok, 625 dollár volt. A modellfrissítés jót tett a Patriciannek, a vonzóbb külső és a megnövelt teljesítmény jóvoltából az eladás a korábbi duplájára, 7456 darabra ugrott.
1954
A következő Patrician 1954. január 15-én jelent meg. A kocsi jó pár apró finomsággal gazdagodott: a fényszórók kerete vastagabb lett, és a tetejükre kicsi krómtaraj került, ami a parkolási manővereknél igencsak jó szolgálatot tett. Oldalt megmaradt a lépcsős díszléc, de most a hátsó ajtó domborításánál volt a szintkülönbség. Eltűnt viszont a kőfogó panel, amely egészen addig a Patrician meghatározó eleme volt. Cserébe viszont krómozott küszöb-díszlécet tettek az autóra, a C-oszlopra kerek Packard-embléma került, a hátsó sárvédőn pedig az új tipográfiájú felirat majdnem a kétszeresére nőtt. A modern idők nevében az addig 3 darabból álló hátsó szélvédőt osztatlan üveg váltotta fel. A kerek tolatólámpákat négyszög alakúak váltották fel, melyeket a hátsó lámpába integráltak. A csomagtér-nyitó fölé Packard Patrician feliratot tettek. A műszerfal is módosult, a kerek sebességmérőt nagyobb, félkör alakúra cserélték, a rádió és a kesztyűtartó köré pedig vastag krómlécek kerültek. Fontos továbbá, hogy ekkortól a gyújtás mellett az önindítót is a kulcs aktiválta. Korábban ugyanis az indítómotor kapcsolója a gázpedál alatt volt, melyet az autó életre keltéséhez a padlóig kellett taposni.
Összességében a Packardnak nem volt túl jó éve. Miután a Chrysler felvásárolta a Briggs céget, ahol a Packard karosszériák készültek, a vállalat arra kényszerült, hogy év közben rendezzen be egy teljesen új üzemet. Végül 62 nap alatt felállították az új gyártósort, ez azonban rengeteg időt és pénzt emésztett fel, így a V8-as motor bevezetését több, mint egy évvel el kellett halasztani. Hogy a Patrician mégis versenyképes maradhasson, a sornyolcast 359 CUI-re fúrták fel, és egy új hengerfejjel a sűrítést 8,7:1-re emelték - akkor ez volt a legmagasabb érték az amerikai autók között. Az így nyert 212 bhp azonban még mindig kevés volt a Cadillac 230 és az Imperial 235 lovához képest. Ráadásul a Cadillac ebben az évben teljesen új modellpalettával jelentkezett, ami tovább csökkentette a Packard esélyeit. Így nem csoda, hogy csupán siralmas 2760 darab fogyott a Patricianből.
1955
Négy modellév után végül 1955. január 17-én érkezett meg a teljesen átalakított, végre-valahára OHV V8-assal felvértezett Patrician. Az új formatervet Richard A. Teague alkotta meg. Az orr a csuklyás fényszórókkal, a tojástartó-hűtőmaszkkal és az egyenes, lövedék alakú ütközőkkel ellátott lökhárítóval nagyságrendekkel modernebbnek hatott. A csík alakú irányjelzők oldalról is láthatóak voltak. A motorházon újra megjelent a Packard felirat, alatt a rácson pedig a vadonatúj szimbólum, a "kör-és-V" embléma. Oldalt a hajlított panoráma-szélvédő, és a hátsó ajtó közepéig futó, kb. 8 hüvelyk széles alumínium díszpanel volt a legfeltűnőbb. A panel végébe egy kicsi lámpát építettek, mely akkor gyulladt fel, ha az első ajtót kinyitották, és így megvilágította az autó melletti területet. A panel alját lezáró díszléc a autó faráig tartott. Hátul a háromszög alakú lámpa, és az alatta, a lökhárítóba integrált dupla kipufogó volt a leglényegesebb újdonság. A tető vonalán és a farrészen azonban látszott, hogy bár a Patriciant jelentősen megújították, a karosszéria alapjai maradtak a régiek - hiába, a cég egyre kevesebb anyagi forrással rendelkezett.
Az igazi szenzáció a lemezek alatt rejtőzött. A 352-es motor 260 lóereje végre méltó ellenfele volt a "3 nagy" luxusautóinak. Mindez pedig a John Z. DeLorean által felújított Twin Ultramatic váltóhoz kapcsolódott. A felfüggesztést torziós rugózással oldották meg, melynél a két, több mint 3 méteres rugó összekötötte az első és hátsó kerekeket, és kiküszöbölte az autó "bólogatását". Ezen felül a Patricianhöz alapáron járt az elektromos szintszabályozó (Torsion Level Ride) is. Ez évtől az elektromos rendszer 12 voltos lett, és minden Packard tömlő nélküli abroncsokat kapott.
Az új modell kvalitásait bemutatandó, a cég a saját próbapályáján (Utica, Michigan) egy Patriciant megállás nélküli, 25 ezer mérföldes tesztnek vetett alá, melyet az autó 104,737 mph (168,556 km/h) átlagsebességgel teljesített. Ezt és a még több tucatnyi további rekordot az AAA is hitelesítette. A felújított zászlóshajó megcsillantotta a talpraállás reményét: rekordmennyiség, 9127 darab kelt el belőle!
1956
Az utolsó Patriciant 1955. november 3-án mutatták be. Az előző évi modellváltás után most tényleg csak minimális módosításokat eszközöltek a kocsin. A fényszóró csuklyái 1 hüvelykkel hoszabbak lettek. A motorháztetőről újból eltűnt a felirat, helyét a tradicionális Packard-címerpajzs vette át. A hűtőmaszk ritkább rácsozatot kapott, mögé viszont egy második, sűrű szövésű, szitára hajazó rács is került. A lökhárító ütközői közelebb kerültek az autó széléhez, most a fényszóró alatt volt a helyük. Oldalt az irányjelzők végét legömbölyítették, az alumíniumpanel pedig az egész autón végigfutott. A C-oszlop borításán is módosítottak. Hátul, a lökhárító fölött is megjelent egy széles, polírozott alu díszpanel. A csomagtér nyitószerkezetét is lecserélték, és a faron is megjelent a "kör-és-V" embléma.
A Packard ebben az évben is inkább a műszaki csemegékkel probálta megfogni a közönséget. A motor méretét 374 köbhüvelykre növelték, s ezzel abban az évben övék lett Amerika legnagyob motorja. A teljesítmény is lenyűgöző, 290 lóerő volt. Ekkor jelent meg az Ultramatic váltó nyomógombos verziója is, melynél az elektromos vezérlésű kapcsolókat a kormányoszlopra szerelt külön panelről lehetett működtetni.
Bár az 1956-os kivitel még fényűzőbb és kifinomultabb volt, mint az előző évi, az eladások mégis visszaestek. Ennek sok oka volt: egyrészt a piac általános szűkülése, másrészt pedig, hogy a műszaki csemegék (főleg az elektromos szintszabályzó) kezdetben több gyermekbetegséggel is küzdött, a hagyományosan megbízhatónak tartott Packardnak pedig ez nem volt valami jó reklám. A gyermekbetegségek, az új fejlesztések és az új karosszériagyár felépítése miatt a cég kasszája teljesen kiürült. A Packard tájáról egyre aggasztóbb hírek érkeztek, a vásárlók pedig nem szívesen vettek autót egy krízisben lévő márkától. A vállalat időközben összeolvadt a Studebakerrel, és az új vezetőség inkább a tömegautók fejlesztésére akart koncentrálni, ezért 1956. augusztus 15-én az összes Packard modell gyártását megszüntették. A nagyszerű 1956-os Patricianből mindössze 3775 darab készült.
Derham Custom Formal Sedan
Ugyan a II. világháború után az egyedi karosszériagyártás szinte teljesen megszűnt, néhány cég még küzdött a túlélésért. Ilyen volt a Derham is, mely 1951-ben bemutatta a Patrician átalakított változatát. Ennél a tető vastag vinylborítást kapott, a hátsó panoráma-szélvédő helyett pedig csak egy kisebb, ovális hátsó ablakot alkalmaztak. Kívül egyéb módosítás nem történt, belül viszont a vásárló igényeihez igazodva szinte mindent átalakítottak. Egyedi kárpitozás, faborítások, hátul piperekészlet, óra, külön rádió jellemezhette a Formal Sedant. Természetesen szériafelszerelés volt a leereszthető utastéri elválasztófal.
A Formal Sedanokat kezdetben sima Touring Sedanokból alakították át utólag, mígnem 1953-ban a gyári katalógusban is megjelent, mint külön modell (száma: 2653). Ára elképesztően magas, 6531 dollár volt, és ebben az évben mindössze 25 darab készült belőle. 1954-ben lekerült a gyári palettáról a kocsi, de rendelésre a Derham továbbra is készítette. Ez volt a Formal Sedan utolsó éve. Nem tudni, összesen hány készülhetett belőle, de az 1953-as eladásból kiindulva kb. 100 kocsiról lehet szó. Értéke ma 2-3-szorosa a sima Patricianének.
Műszaki adatok
| 1951 | 1952 | 1953 | 1954 | 1955 | 1956 | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Sorozat: | 2406 | 2506 | 2606 | 5406 | 5580 | 5680 |
| Modell: | 2452 | 2552 | 2652 | 5452 | 5582 | 5682 |
| Motor: | SV S8 | SV S8 | SV S8 | SV S8 | OHV V8 | OHV V8 |
| Gyújtási sorrend: | 16258374 | 16258374 | 16258374 | 16258374 | 18436572 | 18436572 |
| Furat x löket (inch): | 3,5 x 4,25 | 3,5 x 4,25 | 3,5 x 4,25 | 3,5625 x 4,25 | 4 x 3,5 | 4,125 x 3,5 |
| Furat x löket (mm): | 88,9 x 107,95 | 88,9 x 107,95 | 88,9 x 107,95 | 90,4875 x 107,95 | 101,6 x 88,9 | 104,775 x 88,9 |
| Lökettérfogat (CUI): | 327 | 327 | 327 | 359 | 352 | 374 |
| Lökettérfogat (ccm): | 5359 | 5359 | 5359 | 5883 | 5768 | 6129 |
| Sűrítési arány: | 7,5:1 | 7,5:1 | 8,0:1 | 8,7:1 | 8,5:1 | 10,0:1 |
| Teljesítmény (bhp @ rpm): | 155 @ 3600 | 155 @ 3600 | 180 @ 4000 | 212 @ 4000 | 260 @ 4600 | 290 @ 4600 |
| Nyomaték (lb-ft @ rpm): | 275 @ 2000 | 275 @ 2000 | 300 @ 2000 | 330 @ 2200 | 355 @ 2400 | 405 @ 2800 |
| Nyomaték (Nm @ rpm): | 373 @ 2000 | 373 @ 2000 | 407 @ 2000 | 447 @ 2200 | 481 @ 2400 | 549 @ 2800 |
| Tengelytáv (inch): | 127 | 127 | 127 | 127 | 127 | 127 |
| Tengelytáv (mm): | 3226 | 3226 | 3226 | 3226 | 3226 | 3226 |
| Hosszúság (inch): | 217,75 | 217,75 | 218,16 | 216,5 | 218,5 | 218,64 |
| Hosszúság (mm): | 5531 | 5531 | 5541 | 5499 | 5550 | 5553 |
| Szélesség (inch): | 78 | 77,88 | 77,88 | 77,88 | 78 | 78 |
| Szélesség (mm): | 1981 | 1978 | 1978 | 1978 | 1981 | 1981 |
| Magasság (inch): | 62,5 | 62,91 | 62,91 | 62,88 | 62,3 | 62,3 |
| Magasság (mm): | 1588 | 1598 | 1598 | 1597 | 1582 | 1582 |
| Nyomtáv elöl/hátul (inch): | 60/61,21875 | 60/61,21875 | 60/61,21875 | 60/60,8 | 60/60,984375 | 60/60,8 |
| Nyomtáv elöl/hátul (mm): | 1524/1550 | 1524/1550 | 1524/1550 | 1524/1544 | 1524/1549 | 1524/1544 |
| Benzintank (gal/l): | 20/76 | 20/76 | 20/76 | 20/76 | 20/76 | 20/76 |
| Gumiabroncs: | 8,00x15 | 8,00x15 | 8,00x15 | 8,00x15 | 8,00x15 | 8,00x15 |
| Felni osztóköre: | 5x5 | 5x5 | 5x5 | 5x5 | 5x5 | 5x5 |
| Saját tömeg (lb): | 4115 | 4100 | 4190 | 4190 | 4275 | 4255 |
| Saját tömeg (kg): | 1867 | 1860 | 1901 | 1901 | 1939 | 1930 |
| Ár ($): | 3662 | 3797 | 3735 | 3890 | 4040 | 4160 |
| Darabszám: | 9001 | 3975 | 7456 | 2760 | 9127 | 3775 |
Karburátorok
- 1951: 2-bbl Carter WGD Model 767S
- 1952: 2-bbl Carter WGD Model 928S
- 1953: 4-bbl Carter WCFB Model 2084S vagy 985S
- 1954: 4-bbl Carter WCFB Model 2212S
- 1955: 4-bbl Rochester 4GC Model 440823
- 1956: 4-bbl Rochester 4GC Model 6480253
Külső hivatkozások
- Packard Motor Car Information - rengeteg korabeli katalógus, használati útmutató, színkódok, kárpitkódok
- The Packard Club - a legnagyobb rajongói klub hivatalos honlapja
- The National Packard Museum - Warren, Ohio
- The Citizens Motorcar Company - egy restaurált Packard-kereskedés, mely ma múzeumként üzemel
- The Eastern Packard Club
