Opel Regent
A Unipedia wikiből
Az Opel 24/110 PS Regent egy német luxusautó volt, amelyet a rüsselsheimi székhelyű Adam Opel AG gyártott 1929-ben. A Regenttel próbált a márka visszatérni a luxuskategóriába, amelyben a 30/80 PS gyártásának 1924-es leállítása óta nem volt jelen. A Regent korának egyik legmodernebb autója volt, igényes technikája és hatalmas méretei ellenére mégis viszonylag olcsó maradt. A cég nehéz anyagi helyzete miatt a Regent gyártásának beindítása fél évet csúszott, és csupán 25 darab készült belőle, mielőtt a General Motors leállíttatta a gyártását. Egyetlen hatliteres, soros nyolchengeres motorral szerelték, de sokféle egyedileg épített karosszériával készült. A Regent fő riválisa a Mercedes-Benz 630 és a Hansa-Lloyd Trumpf-Aß volt. A típusból egyetlen darab sem maradt fenn, mivel az anyacég beolvasztatta az összes Regentet.
Tartalomjegyzék |
Történet
A húszas években a német gazdaság nem tudta kiheverni az első világháború és a jóvátételi kötelezettség okozta sokkot. Mindezek ellenére az Opel ekkor már Európa egyik legnagyobb autógyárának számított. Miután az 1924-ben bemutatott Opel 4 PS kisautóval viharos sikert arattak, a márka aktívan terjeszkedett a felsőbb kategóriák felé. A kínálat csúcsát jelentette a 110 lóerős Regent, amelyet 1928 novemberében mutattak be a Berlini Autószalonon. A kocsi modern megjelenésével levette a lábáról a közönséget. Az egyik legfőbb újítás a tengelyek között mélyebben futó alváz volt. Ez a hagyományos, egyenes létravázhoz képest alacsonyabb építést tett lehetővé, így lejjebb került a súlypont, javult a stabilitás, és persze a filigrán kasztnik jobban is mutattak. Jellegzetes volt a hűtő gömbölyded kerete, és az elsők között rejtették a radiátort függőleges zsaluk mögé.
A 6 literes hengerűrtartalmú, 110 lóerős motor az első nyolchengeres volt, amelyet Opel személyautóba szereltek. Tervezésénél felhasználták mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket 1921 óta a nyolchengeres versenyautókkal szereztek. Az oldalszelepelt erőforrásnak láncos vezérlése volt, valamint dupla gyújtógyertyát alkalmaztak a tökéletesebb égés érdekében. A háromfokozatú kéziváltót Maybach overdrive-val látták el. Annak ellenére, hogy a 3700 mm tengelytávú Regent 2,2 tonnát nyomott a mérlegen, végsebessége elérte a 120 km/h-t, amely akkoriban kitűnő eredménynek számított, főleg egy hétszemélyes limuzintól.
1928 folyamán azonban ez volt az ötödik új sorozat, amellyel az Opel jelentkezett, és így a cég kasszája teljesen kiürült. Ez vezetett ahhoz, hogy a 24 adólóerős kategóriába tartozó Regent gyártását végül csak 1929 áprilisában tudták elindítani. Ekkoriban történt az is, hogy a General Motors megvásárolta az alapító családtól az Opel részvényeinek 80%-át. Ennek következményeként az igazgatótanácsban is átvették a vezető szerepet. A detroiti óriás terveibe pedig nem fért bele egy drága és nagy Opel, az amerikaiak sokkal inkább a Cadillac-et akarták befuttatni Németországban is. A GM önérzetét ráadásul bántotta, hogy a Regent egy nagyságrenddel jobb autó volt, mint a saját csúcsmodelljük, a Cadillac 341B. Egyrészt az 5,6 literes V8-as 95 lóerős teljesítménye is elmaradt az Opel 110 lovától, másrészt hiányoztak belőle az olyan finomságok, mint a láncos vezérlés vagy a dupla gyújtás. A Cadillac sima mechanikus fékekkel rendelkezett, míg az Opelt hidraulikus szervofékkel szerelték. Ráadásul a Cadillac-hez nem járt overdrive sem. Mindezek ellenére az Opel kifejezetten olcsó maradt: hétüléses nyitott túrakocsi kivitelben 19.500 márkát kértek érte, miközben hasonló karosszériával a Hansa-Lloyd Trumpf-Aß 22.500, a Mercedes-Benz 630 pedig 24 ezer márkába került. Az új vezetés ráadásul nem elégedett meg azzal, hogy 1929 októberében leállítsa a Regent gyártását. Kötelezték a céget arra, hogy mind a 25 addig eladott kocsit vásárolják vissza, és semmisítsék meg.
A beolvasztott autók között ráadásul ott volt korának egyik legkáprázatosabb sportautója, Fritz von Opel egyedi gyártású kupéja. A gazdagon krómozott, ívelt tetővel és lendületes díszlécekkel szerelt kocsi karosszériáját valószínűleg a Kruck műhely készítette. A tulajdonos részt vett az összes fontosabb autótúrán és versenyen, hogy minél nagyobb hírverést csapjon a cég új zászlóshajójának. Az új tulajdonosokat zavarta az a technika és esztétikai fölény, amelyet a Regent megtestesített, ezért folyamodtak ehhez az iparág történetében máig példátlan lépéshez.
Regent, mint felszereltségi szint
1932-ben és 1933-ban az 1,2 és 1,8 literes Opel személyautók luxuskivitelét is Regentnek hívták. Persze, ezek a kicsi és viszonylag olcsó autók messze nem emlékeztettek az óriási elődre, de módosított karosszériaformájuk és gazdagabb krómdíszítéseik kiemelték őket az átlagos Opelek közül. Néhány piacon, elsősorban Skandináviában az 1934-től gyártott Opel 6 típust is Regent néven emlegették, bár akkor ez már nem volt hivatalos használatban.
Műszaki adatok
- Motor: soros, nyolchengeres, SV vezérlésű, négyütemű benzinmotor vízhűtéssel, kilenc főtengely-csapággyal
- Lökettérfogat: 5970 ccm
- Furat x löket: 89 x 120 mm
- Sűrítés: 5,3:1
- Karburátor: 1 duplatorkú Solex 46
- Elektromos rendszer: 6V 140 W
- Teljesítmény: 110 bhp @ 3200 rpm
- Nyomaték: 231 Nm @ 2800 rpm
- Tengelytáv: 3700 mm
- Nyomtáv elöl/hátul: 1500/1500mm
- Hosszúság/szélesség/magasság: 5400/1830/1760mm
- Alváz tömege: 1570 kg
- Menetkész össztömeg: 2200 kg
- Kormánymű: csigaorsós
- Felfüggesztés: elöl-hátul merev tengely, hosszanti félelliptikus laprugók
- Fékrendszer: négy kerékre ható hidraulikus szervofék. Kardánra ható mechanikus kézifék.
- Gumiabroncs: 32 x 6,75 SS
- Hasmagasság: 200 mm
- Váltóáttelek: I. 3,76:1, II. 1,852:1, III. 1,00:1, R: 4,88:1; végáttétel: 4,55:1, OD: 0,65:1
- Végsebesség: 120 km/h
- Átlagfogyasztás: 23-25 l/100 km
- Olajfogyasztás: 0,7 l/100 km
- Példányszám: 25 db
- Ár: Járóképes alváz - 15.000 RM. Hétüléses Tourenwagen - 19.500 RM. Roadster - 20.000 RM. Hétüléses Pullman Limousine - 21.000 RM
Forrás
- Oswald, Werner: Deutsche Autos 1920-1945. Stuttgart: Motorbuch Verlag, 2005, p. 304-314. ISBN 3613021706
