Nash Statesman
A Unipedia wikiből
A Nash Statesman egy amerikai alsó-középkategóriás autó volt, amelyet a Nash-Kelvinator Corporation gyártott 1950-1954 között, majd az American Motors Corporation 1954-1956 között. A Statesman a Nash 600-ast váltotta le, és kezdetben teljesen megegyezett azzal. A viszonylag olcsó autó legfőképpen tágas karosszériája és átlagon felüli gazdaságossága révén szerzett nagy megbecsülést, ellenben sokat kritizálták gyenge teljesítménye és különös formája miatt, amely viszont nagyon áramvonalas volt. Egyéb kitűnő tulajdonságai miatt mégis ez bizonyult minden idők legnépszerűbb Nash-sorozatának.
A Statesman második generációját 1952-ben mutatták be. A kocsi mérete kissé megnőtt, karosszériája pedig sokkal modernebb lett. A tervezésben a Pininfarina stúdió is részt vett, ezért akkoriban ez számított az egyik legelegánsabb modellnek a családi kocsik piacán. Mivel azonban a teljesítménye vészesen elmaradt vetélytársaitól, az eladások egyre csökkentek. A V8-as motor hiánya, a karosszériaválaszték szűkössége, és a kevés módosítás folytán az eladások elenyésző szintre estek vissza, így végül 1956-ban megszüntették a típus gyártását. A Statesman fő vetélytársa a Hudson Pacemaker és a Mercury Custom volt. Az első generáció 4, míg a második 3 karosszériaváltozatban készült. A Statesmanből összesen 350 ezer darabot gyártottak. Értéke ma nem túl magas, köszönhetően ismeretlenségének és szokatlan kiállásának. Kivételt ez alól a ritka Country Club Hardtop Coupe képez, ez dupla annyit ér, mint a sima Statesman Sedan.
Tartalomjegyzék |
Történet
1950
Az első Nash Statesman 1949 szeptemberében jelent meg. Tulajdonképpen az autó megegyezett az előző évi Nash 600 modellel, mely teljes modellváltáson esett át. A karosszéria tervezéséért Nils Erik Wahlberg volt a felelős, akinek elsődleges célja a minél áramvonalasabb forma elkészítése volt. Ez indokolta a karosszériába süllyesztett sárvédők, a fastback forma és az elöl-hátul fedett keréknyílások alkalmazását. Utóbbi stíluselem összetéveszthetetlenné tette a Nash-eket más kocsikkal. Wahlberg elérte célját: a Nash légellenállása 60 mérföldes sebességnél mindössze 113 font volt, míg a második legáramvonalasabb amerikai autó, a Packard esetében ez az érték 171 fontot ért el. Az új formát büszkén "Airflyte" névre keresztelték a marketingesek, de a köznyelv hamarosan csak fürdőkádként emlegette őket. A kocsi egyébként meglepően modern volt: teljesen önhordó karosszériával készült, elöl-hátul tekercsrugók gondoskodtak a kényelmes utazásról, és osztatlan, hajlított szélvédőt alkalmaztak, mely ekkoriban még igen ritka volt. A Nash még egy különlegességgel bírt: ez a Uniscope műszeregység volt, melyet a kormányoszlop tetejére, egy csőbe szereltek, így az összes kijelző egy helyen volt megtalálható, nem kellett a teljes műszerfalat végigpásztázni értük.
A Statesman külseje alig változott a 600-hoz képest: a lökhárítókra vastagabb ütközőket tettek, az első sárhányóra Statesman felirat került, valamint a hátsó ablak közel 10 hüvelykkel szélesebb lett. A nagyobb módosítás műszaki téren történt, a hathengeres motor lökete ugyanis egy negyed hüvelykkel megnőtt, így teljesítménye 82-ről 85 lóerőre ugrott. Azonban ez sem sokat segített a Statesman fő baján, ugyanis ekkoriban a rivális Oldsmobile 76 105, míg a Hudson Pacemaker 112 lóerős teljesítménnyel bírt. Persze, az is igaz, hogy az önhordó felépítés miatt a Nash 150-200 kilóval könnyebb volt a többi típusnál, és a kisebb légellenállás is az ő malmára hajtotta a vizet, de a Statesman így sem volt képes a 80 mérföldes (129 km/h) sebesség elérésére. Cserébe viszont a kicsi motor és a minimális szélzaj miatt a Nash kifejezetten pihentető utazást biztosított, fogyasztása pedig hihetetlenül alacsony, 25-30 mpg (7,8-9,4 l/100 km) volt.
A Statesman 3 felszereltséggel készült: az első a Deluxe volt, mellyel csak a 3 üléses Business Coupét árulták. A Super verzió volt a legnépszerűbb, ebből két- és négyajtós Sedan, valamint kétajtós Brougham készült (utóbbi ötüléses volt, míg a Sedan hat). A Custom felszereltség volt a legjobb, ehhez már hátsó lehajtható kartámasz, padlószőnyeg, kürtgyűrűs kormánykerék, dísztárcsa és ággyá alakítható üléspad is járt. Ezt is 3 kasztnival rendelhették, mint a Supert. Az áramvonalasság jegyében még a Customhoz sem járt alapáron hűtődísz, pedig ez akkoriban szinte elengedhetetlen kelléke volt egy valamirevaló autónak. Ebben az évben megindult a gyártás a kanadai üzemben is, valamint rendelhető extra lett a biztonsági öv, az amerikai márkák közt elsőként. A 7 verzióból összesen 111 ezer darab kelt el, ami elsőrangú eredménynek számított (ez az adat csak az Egyesült Államokban gyártott kocsikra vonatkozik, a kanadai gyártás számai sajnos nem ismertek).
1951
A második év csak kozmetikai változtatásokat hozott a Statesman életében. Új, függőleges rácsozatú hűtőrácsot szereltek fel, mely hasonlított a korabeli Buickokéra. A függőleges irányjelző helyére vízszintes került, melynek krómozott kerete bajuszként lógott ki a maszk oldalából. A drágább Nash Ambassador esetében innen egy hosszú krómléc kanyarodott a sárvédőre, de ez a Statesmanről hiányzott. Radikálisan átrajzolták a hátsó sárvédőt, mely most egy méretes fecskefarokban végződött. A csomagtér fedeléről ide kerültek át a hátsó lámpák, melyek így jobban jelezték az autó szélességét, és nyitott poggyásztér esetén is láthatóak voltak. Megszüntették a Uniscope műszer használatát, ugyanis nem bizonyult túlontúl praktikusnak: a kijelzők túl kicsik voltak, és a kábelezés is bonyolultabb volt, mint a hagyományos elrendezés esetén. A vásárlók egy részének pedig egyszerűen nem tetszett.
Megmaradt a három felszereltségi szint a hét modellel, viszont rendelhető extra lett a Hydra-Matic automata váltó, melyet a Nash a General Motorstól vásárolt. Ez 115 fontos többletsúlyt jelentett, ráadásul még inkább visszavetette a Statesman amúgy sem kirobbanó dinamizmusát. Ennek ellenére nagyon népszerű extrának bizonyult, akárcsak a sima háromfokozatú kéziváltóhoz rendelhető overdrive. A finomítások ellenére csak 92 ezer Statesmant adtak el ebben az évben. Ez különösen rossz eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy az 1951-es sorozatot egészen 1952 tavaszáig forgalmazták, mivel az új kocsik bemutatása kissé elcsúszott. A csökkenésnek két fő oka volt: egyrészt a koreai háború, mely nyersanyag-hiányt okozott, és a Nash kapacitásait is lefoglalta a haditermelés. Másrészt, az Airflyte-dizájn már a harmadik évében járt, a vevők pedig elfordultak a fastback formától, az áramvonalasságnál jobban díjazták a lépcsőshátú kocsik hatalmas hátsó szélvédőjét, és a könnyebben pakolható csomagtartóját.
1952
1952. március 14-én mutatták be a Statesman második generációját, mely gyökeresen különbözött elődjétől. A Nash (és elődmárkái) 50. születésnapjára készített Golden Airflyte kocsiknál eltűnt a fastback forma, helyette egy divatos, lépcsőshátú karosszériát vezettek be. Az egész autó szögletesebb lett, a hatalmas ablakok miatt viszont sokkal könnyedebbnek tűnt a megjelenése. Az orr-részen megmaradt a függőleges rácsozatú hűtőrács, de ovális helyett téglalap alakú volt. A szélvédő mérete 44%-kal nőtt, hátul pedig hajlított panorámaablakot tettek be. Oldalt megmaradt ismertetőjegyként az elöl-hátul burkolt keréknyílás, valamint egy új elem tűnt fel, az oldalablakok alatt végigfutó bordázat. Hátul megmaradt a kidudorodó hátsó lámpa, viszont a csomagtér fedele jóval nagyobb lett. A műszerfal teljesen újszerű volt: a műszerek, a rádió és az óra kijelzőit középre tették, egyetlen széles üveglap mögé, a két szélén pedig a hangszórók kaptak helyet. A kesztyűtartó is középre költözött, így a sofőr kényelmesen elérhette. Mivel a tengelytávot 2,25 hüvelykkel meghosszabbították, nőtt a beltér, és a hátsó üléspad a korabeli katalógus szerint 12 hüvelykkel lett szélesebb.
A formaterv születésének igen érdekes és szokatlan története van. George W. Mason, a Nash-Kelvinator első embere átcsábította a GM-től Edmund E. Andersont, aki egy önálló csapatot hozott létre az új generációs modellek megalkotására. Az ő prototípusuk nagyon hasonlított arra a dizájnra, mely végül sorozatgyártásba került. Csakhogy közben a Nash szerződést kötött az olasz Pininfarina stúdióval is, és így a két cég tervezői versenyeztek egymással. A Pininfarina által készített autó azonban egyáltalán nem nézett ki jól. A hűtőnyílás túl kicsi volt rajta, a motor nem kapott elég levegőt, a fényszórókat annyira alacsonyra tette, hogy azok nem feleltek meg az USA szabványának, és a lapos far miatt használhatatlan méretű volt a csomagtartó is. Azonban a Nash számára jól jött volna, ha a neves európai dizájner nevével tudja reklámozni a kocsit, ez pedig csak akkor volt lehetséges, ha néhány motívumot átemelnek a "házi" prototípusra. Végül Meade Moore főmérnök döntött az átalakításról, csakhogy ekkor már megkezdődött a gyár felszerszámozása az új típus gyártására, így el kellett halasztani az 1952-es sorozat bemutatását. Tulajdonképpen a hűtőrács, a C-oszlop és a hátsó lámpa volt a legszembetűnőbb elem, amelyet lecserélték az Anderson-féle terven. Marketingszempontok miatt a Golden Airflyte autókról azt állították, hogy 100 százalékig Battista Farina munkái, ez azonban egyáltalán nem volt igaz. Az olasz verzióval az volt a fő gond, hogy egy akkora autónál, mint a Nash, egyszerűen nem működtek azok a megszokott formai elemek, amelyek a kisebb kocsikon beváltak. A méretekkel ugyanis nem nagyon játszhatott egyik csapat sem, ezeket a paramétereket Wahlberg jó előre megadta. Szintén ő ragaszkodott (Mason támogatásával) a fedett kerekek megtartás mellett is. Erről Bill Reddig, az egyik mérnök így nyilatkozott: "Az dícséretes, hogy segít jobb eredményeket elérni a szélcsatornában, de a fenébe is, senki sem vezet szélcsatornában."
Műszaki téren nem sok változtatás történt, maradt az önhordó karosszéria, a négy tekercsrugó és az oldalszelepelt hathengeres erőforrás, melynek lökettérfogatát megnövelték, és így 88 lóerős lett. Megszüntették a Business Coupe és a Brougham kiviteleket, új volt viszont a Country Club Hardtop Coupe, melynek nem volt B-oszlopa és fix ablakkerete. A Statesman továbbra is Super és Custom felszereltséggel volt kapható, de a Country Clubot csak az utóbbi kivitelben rendelhették. Extraként megjelent a Continental Kit, mely különösen jól mutatott a típuson, és nem mellesleg 10 hüvelykkel hosszabb lett tőle a kocsi. Minden újítás ellenére az 1952-es modellévben csak 50.500 db Statesman-t értékesítettek. Itt persze meg kell említeni, hogy ez egy rövid modellév volt, hiszen a széria csak tavasszal érkezett a szokásos szeptember-október helyett. Más részről, a koreai háború még mindig negatív hatással volt az iparra, harmadrészt az sem hajtotta a Nash malmára a vizet, hogy csak három kasztnival árulták a kocsit: hiányzott a palettáról legalább egy vászontetős és egy kombi kivitel. Arról nem is beszélve, hogy a 88 lóerős teljesítmény egyáltalán nem illett egy ilyen elegáns autóhoz.
1953
Az 1953-as autók szinte megkülönböztethetetlenek az előző évi, vadonatúj modellektől. Csak két apró változtatás tűnik fel rajtuk: a szélvédő előtti, széles légbeömlő nyílás az újabb autókon krómrácsot kapott, valamint új hűtődíszt vezettek be, mely szárnyas nőalakot formált, tervezője George Petty volt. Továbbra is 3 karosszéria szerepelt a palettán 2 felszereltségi szintben, a drágább Customhoz olyan extrák jártak, mint például a kétszínű kárpitozás vagy az elektromos óra. Fontosabb újítás volt, hogy átdolgozták a motor szelepvezérlését, magasabb sűrítést és kéttorkú karburátort alkalmaztak, így a teljesítmény elérte a 100 lóerőt, jelentősen javítva ezzel a kocsi menettulajdonságain. A motort ezután "Powerflyte" néven emlegették, ami azért egy kicsit ironikus. Az eladások csökkenését valamelyest sikerült megállítani: több mint 56 ezer Statesman talált gazdára 1953-ban.
1954
A következő év enyhe ráncfelvarrást hozott. A hűtőrács kerete sokkal vékonyabb volt, akárcsak a függőleges rácsozat, amely homorú lett, és nem fedte be a teljes nyílást. A fényszórók kerete jobban előrenyúlt, de vékonyabb volt rajtuk a krómkarika, mint korábban. Oldalt nem történt változás, maradt a Statesman felirat az első sárvédőn, a hosszú díszléc a keréknyílás vonalában, valamint a bordázat az ablakok alatt. Hátul sem történt változtatás, hacsak az nem, hogy ekkortól minden Custom kivitelű kocsihoz szériafelszerelésként járt a Continental Kit. A belső tér vadonatúj kárpitozást kapott, melyet egy párizsi divattervező, Helene Rother készített, aki az 1952-es kivitel tervezésénél is közreműködött.
Megint csak javították a motoron, jelen esetben alumínium hengerfejjel és emelt sűrítéssel. Így a 3,2 literes blokk elérte a 110 lóerőt. A rendelhető extrák listája olyan modern felszerelésekkel bővült, mint a szervokormány és -fék, vagy az elektromos ablakemelő. Minden vonzó tulajdonsága ellenére a típus eladásai siralmasan alakultak: mindössze 20 ezer darab kelt el a Statesmanből. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a Ford és a GM agresszív eladási versenybe hajszolta magát, nyomott árakkal és kiterjedt reklámhadjárattal, ez pedig főleg a független márkáktól lopta el a vevőket.
1955
1954 októberére jelentősen átalakították a bevezetése óta kvázi azonos kinézetű típust. Az első sárvédők masszívan kidomborodtak, és erősen előredőltek. Új, ovális hűtőmaszkot alkalmaztak, melyen megmaradt a függőleges rács, viszont a két szélére költöztették a fényszórókat. Az irányjelzők maradtak a sárvédőn, de nagyobbak lettek, és függőleges alakjuk volt. Kiegyenesítették a lökhárítót, melyre kisebb ütközőket tettek. A sárvédőn feljebb került a Statesman felirat, valamint megnövelték az első keréknyílást. Elöl is bevezették a panorámaszélvédőt, mely a "Scena-Ramic" nevet kapta. Eltűnt a jellegzetes bordázat az oldalablakok alól. Megszüntették a kétajtós Sedan gyártását, így csak a négyajtós és a Country Club maradt a palettán.
Ebben az évben a vevők két kivitelben rendelhették a motort: a szimpla karburátoros verzió 100, a dupla karburátoros 110 lóerős volt. A Nash jókora hibát követett el azzal, hogy ragaszkodott a módfelett takarékos, de kis teljesítményű hathengereshez. Ekkoriban szárnyalt az amerikai gazdaság, és olcsó volt a benzin, senki nem akart spórolni. Összehasonlításképpen: egy hasonló árú Dodge ekkor 175 lóerős volt, egy Pontiac 180, míg egy Mercury 188. Azok a családok, akik pedig második autót is megengedhettek maguknak, inkább választották az olcsóbb Nash Ramblert, vagy valamilyen európai kocsit. Így nem csoda, hogy a Statesman eladása 14 ezer darabra esett vissza, ami csupán a tizede volt az 1950-es eredménynek.
1956
1956 volt az utolsó év a Statesman történetében. A kasztni csak apró változtatásokon esett át. Elöl kerek irányjelzők voltak, melyeket függőleges krómdíszítés vett körbe. Új oldalsó díszlécet vezettek be, mely feljebb került, mint az előző, és valamivel vastagabb is lett. A hátsó ajtó mögött egy Z alakú törés volt benne. Lecserélték a hátsó lámpát is, melynek méretét jelentősen megnövelték, a formája leginkább egy kulcslyukra hasonlított. Ebben az évben már csak egyetlen kivitel, a Super Sedan maradt a palettán. A motort átalakították OHV vezérlésűre, aminek köszönhetően a teljesítménye 130 lóerőre ugrott. Sajnos ez sem tudta megmenteni a típust, ezt a lépést már évekkel korábban meg kellett volna tenni. Az utolsó Statesman-szériából csupán 7438 példány készült.
Műszaki adatok
Motorok
| 1950-1951 | 1952 | 1953 | 1954 | 1955 | 1956 | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Motor: | S6 SV | S6 SV | S6 SV | S6 SV | S6 SV | S6 OHV |
| Főtengely-csapágy: | 4 | 4 | 4 | 4 | 4 | 4 |
| Szelepemelők: | mechanikus | mechanikus | mechanikus | mechanikus | mechanikus | mechanikus |
| Gyújtási sorrend: | 153624 | 153624 | 153624 | 153624 | 153624 | 153624 |
| Furat x löket (inch): | 3,125 x 4 | 3,125 x 4,25 | 3,125 x 4,25 | 3,125 x 4,25 | 3,125 x 4,25 | 3,125 x 4,25 |
| Furat x löket (mm): | 79,4 x 101,6 | 79,4 x 108 | 79,4 x 108 | 79,4 x 108 | 79,4 x 108 | 79,4 x 108 |
| Lökettérfogat (CUI): | 184 | 195,6 | 195,6 | 195,6 | 195,6 | 195,6 |
| Lökettérfogat (ccm): | 3015 | 3205 | 3205 | 3205 | 3205 | 3205 |
| Sűrítési arány: | 7,0:1 | 7,0:1 | 7,45:1 | 8,5:1 | 7,45:1 8,0:1 | 7,47:1 |
| Teljesítmény (bhp @ rpm): | 85 @ 3800 | 88 @ 3800 | 100 @ 3800 | 110 @ 4000 | 100 @ 3800 110 @ 4000 | 130 @ 4500 |
| Nyomaték (lb-ft @ rpm): | 145 @ 1600 | 150 @ 1600 | 155 @ 1600 | 155 @ 2000 | 155 @ 1600 160 @ 2000 | 175 @ 1800 |
| Nyomaték (Nm @ rpm): | 197 @ 1600 | 203 @ 1600 | 210 @ 1600 | 210 @ 2000 | 210 @ 1600 217 @ 2000 | 237 @ 1800 |
Karburátorok
|
|
Karosszériák
| 1950-1951 | 1952-1956 | |
|---|---|---|
| Tengelytáv (inch/mm): | 112 / 2845 | 114,25 / 2902 |
| Hosszúság (inch/mm): | 201 / 5105 | 202,25 / 5137 212,25 / 5391 |
| Szélesség (inch/mm): | 77,5 / 1969 | 78 / 1981 |
| Magasság (inch/mm): | ??? | 61,75 / 1568 |
| Nyomtáv elöl/hátul (inch): | 54,6875/59,6875 | 55,5/59,6875 |
| Nyomtáv elöl/hátul (mm): | 1389/1516 | 1410/1516 |
| Hasmagasság (inch/mm): | ??? | 7,5 / 191 |
| Üléspad szélessége elöl/hátul (inch): | ??? | 65/64,5 |
| Üléspad szélessége elöl/hátul (mm): | ??? | 1651/1638 |
| Fejtér elöl/hátul (inch): | ??? | 37,5/36 |
| Fejtér elöl/hátul (mm): | ??? | 953/914 |
| Végáttétel: | ??? | alap: 4,4:1 overdrive: 4,9:1 Hydra-Matic: 3,3:1 |
| Gumiabroncs: | 6,40x15 | 6,70x15 |
| Felni osztóköre: | 5x4,5 | 5x4,5 |
| Fordulókör (m): | 12,9 | 13 |
| Benzintank (gal/l): | 20 / 76 | 20 / 76 |
| Csomagtér (köbláb/l): | ??? | 22 / 623 |
Gyártási adatok
1950
| Model 5032 Deluxe 2-dr Business Coupe (3-pass): | 2830 p. (1284 kg) - $1633 - 1.198 db |
| Model 5043 Super 2-dr Brougham (5-pass): | 2940 p. (1334 kg) - $1735 - 1.489 db |
| Model 5048 Super 4-dr Sedan (6-pass): | 2965 p. (1345 kg) - $1738 - 60.090 db |
| Model 5049 Super 2-dr Sedan (6-pass): | 2930 p. (1329 kg) - $1713 - 34.196 db |
| Model 5053 Custom 2-dr Brougham (5-pass): | 2965 p. (1345 kg) - $1894 - 132 db |
| Model 5058 Custom 4-dr Sedan (6-pass): | 2990 p. (1356 kg) - $1897 - 11.500 db |
| Model 5059 Custom 2-dr Sedan (6-pass): | 2950 p. (1338 kg) - $1872 - 2.693 db |
Motorszám: S-92001-től S-205947-ig. Alvázszám: Kenosha K-340001-től K-436892-ig, El Segundo KC-9501-től KC-23007-ig, Toronto KT-1001-től, export 4KD-2301-től.
1951
| Model 5132 Deluxe 2-dr Business Coupe (3-pass): | 2835 p. (1286 kg) - $1710 - 52 db |
| Model 5143 Super 2-dr Brougham (5-pass): | 2935 p. (1331 kg) - $1812 - 152 db |
| Model 5148 Super 4-dr Sedan (6-pass): | 2970 p. (1347 kg) - $1815 - 52.325 db |
| Model 5149 Super 2-dr Sedan (6-pass): | 2930 p. (1329 kg) - $1790 - 22.261 db |
| Model 5153 Custom 2-dr Brougham (5-pass): | 2950 p. (1338 kg) - $1971 - 38 db |
| Model 5158 Custom 4-dr Sedan (6-pass): | 2990 p. (1356 kg) - $1974 - 14.846 db |
| Model 5159 Custom 2-dr Sedan (6-pass): | 2940 p. (1334 kg) - $1949 - 2.141 db |
Motorszám: S-207001-től S-306795-ig. Alvázszám: Kenosha K-438001-től K-518763-ig, El Segundo KC-23501-től, Toronto KT-22501-től, export 4KD-3201-től.
1952
| Model 5245 Super 4-dr Sedan (6-pass): | 3045 p. (1381 kg) - $2178 - 27.304 db |
| Model 5246 Super 2-dr Sedan (6-pass): | 3025 p. (1372 kg) - $2144 - 6.795 db |
| Model 5255 Custom 4-dr Sedan (6-pass): | 3070 p. (1393 kg) - $2332 - 13.660 db |
| Model 5256 Custom 2-dr Sedan (6-pass): | 3050 p. (1383 kg) - $2310 - 1.872 db |
| Model 5257 Custom 2-dr Country Club (6-pass): | 3095 p. (1404 kg) - $2433 - 869 db |
Motorszám: S-308001-től S-361836-ig. Alvázszám: Kenosha K-519001-től K-562291-ig, El Segundo KC-37001-től KC-42976-ig, Toronto KT-6101-től, export 4KD-4301-től.
1953
| Model 5345 Super 4-dr Sedan (6-pass): | 3045 p. (1381 kg) - $2178 - 28.445 db |
| Model 5346 Super 2-dr Sedan (6-pass): | 3025 p. (1372 kg) - $2144 - 7.999 db |
| Model 5355 Custom 4-dr Sedan (6-pass): | 3070 p. (1393 kg) - $2332 - 11.476 db |
| Model 5356 Custom 2-dr Sedan (6-pass): | 3050 p. (1383 kg) - $2310 - 1.305 db |
| Model 5357 Custom 2-dr Country Club (6-pass): | 3095 p. (1404 kg) - $2433 - 7.025 db |
Motorszám: S-365001-től S-425053-ig. Alvázszám: Kenosha K-563501-től K-615291-ig, El Segundo KC-43001-től KC-47173-ig, Toronto KT-6901-től, export 4KD-4801-től.
1954
| Model 5445 Super 4-dr Sedan (6-pass): | 3045 p. (1381 kg) - $2178 - 11.401 db |
| Model 5446 Super 2-dr Sedan (6-pass): | 3025 p. (1372 kg) - $2130 - 1.855 db |
| Model 5455 Custom 4-dr Sedan (6-pass): | 3095 p. (1404 kg) - $2362 - 4.219 db |
| Model 5456 Custom 2-dr Sedan (6-pass): | 3050 p. (1383 kg) - $2340 - 24 db |
| Model 5457 Custom 2-dr Country Club (6-pass): | 3120 p. (1415 kg) - $2468 - 2.726 db |
Motorszám: J-1001-től. Alvázszám: Kenosha K-615501-től, El Segundo KC-47201-től, Toronto KT-9101-től, export 4KD-5101-től.
1955
| Model 5545-1 Super 4-dr Sedan (6-pass): | 3134 p. (1422 kg) - $2215 - 12.877 db |
| Model 5545-2 Custom 4-dr Sedan (6-pass): | 3204 p. (1453 kg) - $2385 - * |
| Model 5547-2 Custom 2-dr Country Club (6-pass): | 3220 p. (1461 kg) - $2495 - 1.395 db |
Motorszám: 100 LE S-440001-től S-453100-ig, 110 LE J-30001-től J-33070-ig. Alvázszám: Kenosha K-635001-től K-649123-ig, El Segundo KC-48101-től, Toronto KT-10501-től, export 4KD-5401-től. (*): A Super Sedannál megadott adat magában foglalja a Custom Sedanokat is, a gyár nem adta meg külön, melyikből mennyi készült.
1956
| Model 5645-1 Super 4-dr Sedan (6-pass): | 3199 p. (1451 kg) - $2385 - 7.438 db |
Motorszám: DB-1001-től. Alvázszám: Kenosha K-649201-től, Toronto KT-11101-től, export 4KD-5701-től.
