Mercury Voyager
A Unipedia wikiből
A Mercury Voyager egy amerikai középkategóriás full-size autó volt, amelyet a Ford Motor Company Lincoln-Mercury divíziója gyártott 1957-1959 között. Míg korábban a nagyméretű kombik a márka más sorozatainak részei voltak, 1957-től a Mercury önálló típussá tette nagy csomagterű autóit. A Voyager a középső szintet jelentette az olcsóbb Mercury Commuter és a luxuskivitelű Mercury Colony Park között, bár műszaki szempontból azonos volt a másik kettővel. A Voyager extravagáns formavilágát az 1956-os Mercury XM Turnpike Cruiser koncepcióautótól kölcsönözték, így az már semmiképpen sem emlékeztetett a régi Station Wagonok nehézkes megjelenésére. A Mercury ráadásul B-oszlop nélküli, Hardtop tetős karosszériát tervezett, mely akkoriban a legdivatosabb megoldásnak számított. A Voyager két- és négyajtós kivitelben készült. Gazdag felszereltsége, erős motorja és igényes kárpitozása miatt ezek az autók nem kifejezetten teherszállításra lettek kitalálva, inkább felső-középosztálybeli családok szabadidő-autójának.
Az eredetileg 255 lóerős V8-ast az 1958-as áttervezéskor 330 lóerősre cserélték, ami viszont rossz hatással volt az autó fogyasztására. A következő évben ezért lecserélték a karburátort, így a teljesítmény 8 lóerővel csökkent. 1959-re a gyér érdeklődés miatt megszüntették a kétajtós kivitel gyártását, valamint hosszabb alvázat vezettek be. Az ötvenes évek végén a gazdasági recesszió érzékenyen érintette a Mercury márkát, az értékesítés 3 év alatt a felére zuhant. A kombik ugyan hihetetlenül szépek voltak, de az eltúlzott teljesítmény és a gigászi méret elriasztott a vásárlókat. A Voyager fő gondja az volt, hogy a gazdaságosságot szem előtt tartó vevők inkább választották az olcsóbb és gyengébb Commutert, az igazán pénzes kuncsaftok számára pedig rendelkezésre állt a Colony Park, amely a korszak egyik legelőkelőbb kombija volt. Így a Voyagert érdeklődés hiányában 1959 végén törölték a programból. Csupán 12 ezer darabot gyártottak belőle. Fő vetélytársa a Chrysler Windsor Town & Country és az Oldsmobile Super 88 Fiesta volt. Ma egy Voyager kiemelten magas gyűjtői értékkel bír. Ritkasága és különleges technikája miatt egy szép állapotú példány ára meghaladhatja a 40 ezer dollárt is.
Tartalomjegyzék |
Történet
1957
Az 1957-es évnek a Mercury vadonatúj autókkal vágott neki. Míg korábban a középkategóriás márka műszaki alapjait mindig a Fordtól vagy a Lincolntól kölcsönözte, ebben az évben saját karosszériával álltak elő. A tengelytáv 4, a teljes hossz majdnem 7 hüvelykkel nőtt. Korábban a Station Wagonok más sorozatok karosszériaváltozataként szerepeltek, most viszont önálló típussá váltak. A Voyager tulajdonképpen a Mercury Montclairnek felelt meg. A front különlegessége volt a homorú hűtőmaszk függőleges rácsozattal, ide építették be az indexeket is. A lökhárító két lekerekített téglalapból állt, melyet a rendszámtábla és egy krómozott M betű választott el egymástól. A szimpla fényszóró fölött előrenyúló szemöldök volt. A motorházra nyomtatott betűs Mercury felirat, valamint kerek hűtődísz került. Az első sárvédőre, a díszléc fölé stilizált Voyager feliratot tettek. A krómcsík a kocsi egészén végigfutott, az első ajtó előtti része valamivel vastagabb volt. A hátsó sárvédő teteje kidomborodott a kasztniból, belső része azonban homorú volt, szintén Mercury felirattal. Ennek vége alkotta fecskefarkat, melybe a V-alakú hátsó lámpát szereltek. A hátfal ferde volt, alsó részére alumínium díszítés került. A csomagtérfedél lefelé nyílt, ablakát pedig elektromotor engedte le a pakoláshoz vagy hosszú tárgyak szállításához.
A technika megfelelt a kor szokásának: alváz, hátul merev tengely hosszanti laprugókkal, elöl-hátul dobfék. Alapáron egy 312 köbhüvelykes, felülszelepelt V8-as hajtotta a Voyagert 255 lóerővel, de rendelhető volt a 368-as Turnpike Cruiser erőforrás is 290 lóerővel. Ugyan a háromfokozatú Merc-O-Matic automata váltó extrafelszerelés volt, mégis a kocsik elsöprő többségét szerelték ilyen erőátvitellel, csupán a Mercury-k 2,5%-ába került a széria háromfokozatú kéziváltó, és 1,4%-ába ugyanez overdrive-val kiegészítve. A modellév közepén módosították a Voyager orrát: megjelent a dupla fényszóró, mely vastagabb krómkeretet kapott, és háza meghosszabbítva belenyúlt a sárvédőbe is. Emiatt a Voyager feliratot a kerékjárat mögé, lejjebb költöztették. Az 1957-es Mercury-k körülbelül kétharmada készült szimpla, és egyharmada dupla fényszóróval. A Voyager szériatartozéka volt a dupla kipufogórendszer, a gumiszőnyeg, a párnázott műszerfal és a fektethető hátsó ülés. Extraként viszont akár légkondival, memóriás elektromos üléssel, elektromos ablakemelővel és fender skirttel is fel lehetett vértezni.
Eredetileg a hatüléses kétajtóssal szemben a négyajtós nyolcszemélyes volt, melybe a harmadik üléssort a menetiránynak háttal szerelték be. Ez volt a Voyager legsikeresebb éve: hatezer darabot adtak el belőle. 1957-ben egy kétajtós, dupla fényszórós, fehér-sárga Voyagert vásárolt magának Barry Goldwater is, aki 30 éven keresztül volt Arizona állam szenátora, és 1964-ben republikánus elnökjelöltként mérkőzhetett meg Lyndon B. Johnsonnal. A 290 lóerős, automata váltós autó sokáig a 57 Heaven Car Museumban volt kiállítva, de 2009-ben elárverezték.
1958
1958-ra kisebb módosításokat hajtottak végre a Voyageren. A frontrész szögletesebb lett. A dupla fényszóró egyszerűbb házat és kevésbé extrém szemöldököt kapott. Alattuk vékony krómléc futott keresztbe. A lökhárító méretét megnövelték, a rácsozat a téglalapokba került. Középen megmaradt a krómozott M betű, ahogy a felirat és a hűtődísz is a motorházon. Oldalt két díszléc futott végig: az alsó nyílegyenes volt, a felső viszont a fényszórók tetejétől indult, és az első ajtók mögött volt benne egy csúcsos törés. A két krómcsík között részt eltérő színűre fényezték, valamint ide került az első sárhányó Voyager felirata is. A fecskefarok domborításából eltűnt a felirat, helyét egy krómcsík vette át, mely a hátsó lámpa henger alakú betétében ért véget. A C-oszlopra polírozott díszpanelt szereltek. A farrész a lámpák kivételével alig változott.
A négyajtós Voyager is hatszemélyes lett, a harmadik üléssort csak felár ellenében szerelték be. Szériafelszereléssé vált a Merc-O-Matic automata váltó, de a dupla kipufogóért már 32 dollárt kellett fizetni. Ekkor jelent meg az új, nagyblokkos MEL V8-as motor, mely a Voyagerben 330 lóerős teljesítményre volt képes. Választható opció volt továbbá a Lincoln irgalmatlanul nagy, 430 köbhüvelykes motorja, mely nem kevesebb, mint 400 lóerőt bocsátott az útra. Ezt a motort csak a kétprogramos Multi-Drive Merc-O-Matic váltóval szerelték. Új fejlesztés volt az úgynevezett Speed Limit Safety Monitor: a műszerfalra szerelt tekerőgombbal a sofőr beállíthatta a számára megfelelő maximális sebességet, melynek átlépésekor a szerkezet hangos csilingelésbe kezdett. A recesszió miatt az olyan drága és bivalyerős autók iránt, mint a Voyager, csökkenni kezdett a kereslet: 3088 példányt értékesítettek, és ebből csupán 568 kocsi volt kétajtós, vagyis ez lett a Mercury legritkább kivitele 1958-ban.
1959
Utolsó évének jelentős átalakítással vágott neki a Voyager. A tengelytáv 4 hüvelykkel növekedett, és így a Voyager menetkész tömege megközelítette a 2,1 tonnát. A frontrészt jelentősen átszabták: egyszerűbb, egyenes lökhárítót alakítottak ki, melybe téglalap alakú irányjelzőket süllyesztettek. Felette szintén szögletes hűtőmaszk volt, melynek rácsozata kis, lekerekített sarkú króm téglalapokból állt. A fényszórókat közös díszkeret vette körbe. Az első sárvédőn megmaradt a stilizált Voyager jelzés. Vastagabb lett a küszöbborítás. A fecskefarok domborítása az első ajtón kezdődött, és élesebb lett a korábbinál. Az oldaldíszléc a domborításig vastagodott, majd ott kettévált, alakja leginkább egy hangvillára hasonlított. A domborítás belső része a piros hátsó lámpával egy űrrakétát formázott, melyre négy krómdíszt szereltek, a Commuteren ugyanitt csak három volt. A C-oszlopról eltűnt a polírozott borítás. Hátul nagyobb, hegyesebb lámpát alakítottak ki. A hátsó lökhárító is egyszerűbb lett, a csomagtérfedélre nyomtatott betűs Mercury felirat került. Összességében a kocsi megjelenése valamivel letisztultabbá vált.
A kétajtós kombi gyártását az alacsony kereslet miatt megszüntették, a hatszemélyes négyajtós maradt az egyetlen Voyager. A harmadik üléssorért 91 dollár felárat kellett fizetni. A motor az új karburátor kivételével azonos volt az 1958-assal, így azonban "csak" 322 lóerőt teljesített. A klímaberendezés felára egyre csökkent: egy évvel korábban még 459 dollár volt, 1959-ben viszont már csak 385. A vevők egyre inkább keresték a kényelmi extrákat: a Mercury-k 69,7%-ában volt szervokormány, 52,5%-ukban pedig szervofék is. A Voyager azonban a gazdasági helyzet és a házon belüli konkurensek miatt halálra volt ítélve: kevesebb, mint 2500 kelt el belőle, így év végén leállították a gyártását. Egy 1959-es Voyager fontos szerepet kapott az 1963-as The Slime People című filmben: a főszereplők ezzel a kocsival menekültek a Los Angelest megszálló mutáns iszapemberek elől.
Műszaki adatok
Motorok
| Motor: | Safety Surge V8 | Turnpike Cruiser V8 | Marauder V8 | Super Marauder V8 |
|---|---|---|---|---|
| Gyártási idő: | 1957 | 1957 | 1958-1959 | 1958 |
| Blokk: | öntöttvas | öntöttvas | öntöttvas | öntöttvas |
| Vezérlés: | OHV | OHV | OHV | OHV |
| Főtengely-csapágy: | 5 | 5 | 5 | 5 |
| Karburátor: | 4-bbl Holley | 4-bbl Holley | 1958: 4-bbl Holley 1959: 4-bbl Mercury | 3x2-bbl |
| Furat x löket (inch): | 3,8 x 3,44 | 4 x 3,66 | 4,3 x 3,3 | 4,3 x 3,7 |
| Furat x löket (mm): | 96,5 x 87,4 | 101,6 x 93 | 109,2 x 83,8 | 109,2 x 94 |
| Lökettérfogat (CUI): | 312 | 368 | 383 | 430 |
| Lökettérfogat (ccm): | 5113 | 6030 | 6276 | 7046 |
| Sűrítési arány: | 9,7:1 | 9,7:1 | 1958: 10,5:1 1959: 10,0:1 | 10,5:1 |
| Teljesítmény (bhp @ rpm): | 255 @ 4600 | 290 @ 4600 | 1958: 330 @ 4600 1959: 322 @ 4600 | 400 @ ??? |
| Nyomaték (lb-ft @ rpm): | 340 @ 2600 | 405 @ 2600 | 1958: 425 @ 3000 1959: 420 @ 2800 | ??? |
| Nyomaték (Nm @ rpm): | 461 @ 2600 | 549 @ 2600 | 1958: 576 @ 3000 1959: 569 @ 2800 | ??? |
| Motorolaj (quart/l): | 6/5,7 | 6/5,7 | ??? | 6/5,7 |
| Hűtővíz (quart/l): | 21/19,9 | 24/22,7 | ??? | 26/24,6 |
Karosszériák
| Évjárat: | 1957 | 1958 | 1959 |
|---|---|---|---|
| Tengelytáv (inch): | 122 | 122 | 126 |
| Tengelytáv (mm): | 3099 | 3099 | 3200 |
| Hosszúság (inch): | 213,3 | 214,2 | 218,6 |
| Hosszúság (mm): | 5418 | 5441 | 5552 |
| Szélesség (inch): | 77,2 | 79,1 | 80,7 |
| Szélesség (mm): | 1961 | 2009 | 2050 |
| Magasság (inch): | 58,3 | 58,3 | 57,8 |
| Magasság (mm): | 1481 | 1481 | 1468 |
| Csomagtér 8 üléssel (liter): | 136 | 136 | 507 |
| Csomagtér 6 üléssel (liter): | 1359 | 1359 | 1702 |
| Csomagtér 3 üléssel (liter): | 2475 | 2475 | 2863 |
| Csomagtér hossza (inch): | 27/58,8/93,3 | 26,3/60,4/98,4 | 24,1/64,3/99,9 |
| Csomagtér hossza (mm): | 686/1494/2370 | 668/1534/2499 | 612/1633/2537 |
| Csomagtér szélessége (inch/mm): (a kerékdobok között) | 44,5/1130 | 44,1/1120 | 44,4/1128 |
| Csomagtér magassága (inch/mm): | 34,4/874 | 34,2/869 | 33,5/851 |
| Benzintank (gallon/l): | 20/76 | 20/76 | ??? |
| Végáttétel (alap): | 3,70:1 | --- | --- |
| Végáttétel (Merc-O-Matic): | 2,91:1 | 2,69:1 | ??? |
| Fékdob átmérője (inch/mm): | 11/279 | 11/279 | ??? |
| Fékbetét szélessége elöl/hátul (inch): | 3/2,5 | 3/2,5 | ??? |
| Teljes fékfelület (inch2): | 233,44 | 233,44 | ??? |
| Gumiabroncs: | 8,50x14 | 8,50x14 | 8,50x14 |
| Felni osztóköre: | 5x5 | 5x5 | 5x5 |
Gyártási adatok
1957 Voyager
| Model 56B 2-dr Hardtop Station Wagon (6-pass): | 4240 p. (1923 kg) - $3403 - 2.283 db |
| Model 77D 4-dr Hardtop Station Wagon (8-pass): | 4240 p. (1923 kg) - $3403 - 3.716 db |
1958 Voyager
| Model 56B 2-dr Hardtop Station Wagon (6-pass): | 4435 p. (2012 kg) - $3535 - 568 db |
| Model 77D 4-dr Hardtop Station Wagon (6-pass): | 4540 p. (2059 kg) - $3635 - 2.520 db |
1959 Voyager
| Model 77D 4-dr Hardtop Station Wagon (6-pass): | 4565 p. (2071 kg) - $3793 - 2.496 db |
Forrás
- Gunnell, John: Standard Catalog of Ford 1903-2003. Iola (WI): Krause Publications, 2002, p. 404-408. ISBN 0873494520
- 1957 Mercury katalógus
- 1958 Mercury katalógus
- 1959 Mercury katalógus
