Mercury Medalist
A Unipedia wikiből
A Mercury Medalist egy amerikai alsó-középkategóriás autó volt, amelyet a Ford Motor Company Mercury divíziója gyártott 1956-ban, majd a M-E-L divízió 1958-ban. A Medalist volt a márka legolcsóbb autója, eleinte csak kétajtós Sedan kivitelben árulták, majd a modellév közepén csatlakozott hozzá a kétajtós Hardtop Coupe, valamint a négyajtós Sedan és Hardtop Sedan. Az új kivitelek sokkal szebbek lettek, mint az igen szegényes eredeti. A modell csak mérsékelt sikert aratott, kevesebb mint 46 ezer kelt el belőle. A következő évben ezért törölték a palettáról, mert a márka egyre inkább a felső kategória felé mozdult el. A Medalist az 1958-as modellévben visszatért, megint ez volt a legolcsóbb sorozat. Csak két karosszériával, két- és négyajtós Sedanként árulták. A mostohagyereknek számító típusból alig 19 ezer darabot adtak el. A Medalist fő vetélytársa a Dodge Coronet és az Oldsmobile 88 volt, de házon belüli konkurenciát jelentett az 1958-ban bemutatott Edsel Ranger sorozatnak is. Mivel csak két évig gyártották, és nem számított túl érdekes modellnek, ezért a gyűjtők körében sem lett népszerű. Egy közepes állapotú Medalist ára ma 10 ezer dollár körül jár, a kitűnő állapotú darabok is csak kicsivel érnek többet 20 ezernél. A Hardtop modellek valamivel keresettebbek a sima Sedanoknál.
Tartalomjegyzék |
Történet
1956
A Medalistot 1955 szeptemberében mutatták be a nagyközönségnek. A koncepció az volt, hogy készítsenek egy autót azon vevők számára, akik nagyobb és erősebb autót keresnek, mint egy Ford, de nem akarnak felárat fizetni a sok krómért és a trükkös extrákért. Emiatt a kocsi megjelenése kifejezetten hervasztó volt: hiányoztak a fényszóró alatti függőleges ütközők a lökhárítóról, ahogy a motorháztető aljának vastag díszcsíkja is. Oldalt hasonló volt a helyzet, se az első sárvédőre, se a küszöbre nem tettek semmilyen díszítést, csupán a kerékjárat fölött volt egy szolid "Medalist" felirat. Az ablakok kereteit festették, csupán a szélvédőket vette körül krómozás. Hátrafelé haladva kicsit javult a helyzet: krómozott kőfogót szereltek a hátsó sárvédő domborítására, felette stilizált légbelépő volt, melyből egy egyenes díszcsík futott egészen a hátsó lámpákig. Az autóhoz nem járt külső tükör, és a dísztárcsa nem fedte be az egész felnit, csupán a kerékagyat. A belső tér kivitele hasonlóan egyszerű volt, a típus csak egyszínű, olcsó vinilkárpittal volt rendelhető.
A Mercury viszont szakítani akart addigi imidzsével, megcélozta az előkelőbb vásárlórétegeket, és ebben a helyzetben a prosztó Medalistra komoly átalakítás várt. 1956 tavaszán megkapta a vastag szegélyt a motorfedél aljára, amely íves díszlécben folytatódott az autó oldalán, és az ál-légbeömlő aljában ért véget. Ekkortól lehetett kétszínű fényezést is kérni a sorozathoz. Az eredeti mellé pedig még három karosszériaváltozat csatlakozott, köztük a vadonatúj Hardtop Sedan, mely kivitel most először szerepelt a Mercury palettáján. Az átdolgozás és a kínálat bővítése nagyon jót tett a sorozatnak, az eladása jelentősen megnőtt. Mégsem mondható, hogy a típus átütő sikert aratott volna: 45.812 kocsi kelt el, miközben a Dodge Coronetet 142 ezren, az Oldsmobile 88-et 216 ezren választották.
Műszaki paramétereiben a Medalist azonos volt a többi típussal: ugyanazzal az alvázzal és 312 CUI hengerűrtartalmú V8-assal rendelkezett, melynek teljesítménye 210 lóerő volt. A szériaverzióban 3 fokozatú kéziváltó volt, melyet kívánságra overdrive-val szereltek fel. Felár ellenében Merc-O-Matic automatát adtak a kocsihoz, ebben az esetben a motor sűrítését megemelték, így 225 lóerős lett. A féléves modellfrissítéskor az erősebbik kivitelt alapfelszereléssé tették. A Medalisthoz egyébként az összes korabeli extra rendelhető volt, mint mondjuk a szervokormány vagy a szervofék, és persze a dupla négytorkú karburátorral szerelt M-260 erőforrás, mely a nevéhez méltóan 260 lóerőt adott le. Az 1600 kilós Medalist kifejezetten dinamikus mozgásra volt képes az opciós motorral.
1958
1957-ben nem forgalmazták a Medalistot, hogy jobban koncentrálhassanak az új, drága típusokra, mint mondjuk a Mercury Turnpike Cruiser. Így azonban megint csak piaci rés nyílt a Ford márkái között, amelyet a Medalist újbóli bevezetésével kívántak betömni. Csakhogy időközben hatalmas csinnadrattával berobbant a piacra a vadonatúj Edsel Ranger, mely csupán 60 dollárral volt olcsóbb a Medalistnál, és így komoly konkurenciát jelentett. A konszern számára kulcsfontosságú volt az Edsel sikere, ezért a Medalist nem kerülhetett be a szokásos őszi katalógusokba, illetve a bevezetés után már nem is nevezték nevén, csupán "low-priced Mercury" néven szerepelt a hirdetésekben.
1956-hoz képest a Medalist jócskán meghízott: tengelytávja 3, teljes hossza 7 hüvelykkel lett hosszabb. Tömege jócskán meghaladta az 1700 kilót, így az elődből örökölt 312-es motor már nem nyújtott kiemelkedő menettulajdonságokat, még ha valamivel erősebb, 235 lóerős is lett. Kívánságra szállították a vadállati erejű, 430 köbhüvelykes, 3 duplatorkú porlasztóval ellátott, 400 lóerős motorral is. Az erőátvitelről megint csak 3 fokozatú kéziváltó (felárért overdrive-val) vagy Merc-O-Matic automata gondoskodott. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a Mercury-k 99%-a automatával hagyta el a gyárat. A szögletes karosszéria igazán jól mutatott a hatalmas panorámaszélvédővel és a dupla fényszóróval, valamint a sajátos, ferde hátsó lámpákkal. Megmaradtak az előd olcsó megoldásai, mint a kicsi keréksapka, a festett ablakkeretek vagy a vékony, jelentéktelen oldalsó díszléc.
Bár a Medalist egyáltalán nem volt rossz autó, de éppenséggel az sem, amelyre az amerikaiak vágytak. Tulajdonképpen csak mérete és gazdaságos működése volt vonzó benne. Az Edsel Ranger ugyan kisebb volt, viszont szebb kivitele és 70 lóerővel erősebb motorja sokkal szimpatikusabbá tette. A középkategóriás autók iránt amúgy is meredeken zuhant a kereslet az általános recesszió miatt. A vásárlók egyre inkább az olyan kompaktautók iránt kezdtek érdeklődni, mint mondjuk a Rambler. A Ford új vezetése hamarosan megálljt parancsolt a kaotikus modellpolitikának, és ennek a Medalist is áldozatául esett. A vásárlók nem siratták meg, a kétféle Sedanból mindössze 18.732 példányt értékesítettek.
Műszaki adatok
| 1956 | 1958 | |
|---|---|---|
| Motor: | OHV V8 | OHV V8 |
| Főtengely-csapágy: | 5 | 5 |
| Karburátor: | 4-bbl Holley | 4-bbl Holley |
| Gyújtási sorrend: | 15486372 | 15486372 |
| Furat x löket (inch): | 3,8 x 3,44 | 3,8 x 3,44 |
| Furat x löket (mm): | 96,5 x 87,4 | 96,5 x 87,4 |
| Lökettérfogat (CUI): | 312 | 312 |
| Lökettérfogat (ccm): | 5113 | 5113 |
| Sűrítési arány: | 8,0:1 9,0:1 | 9,7:1 |
| Teljesítmény (bhp @ rpm): | 210 @ 4600 225 @ 4600 | 235 @ 4600 |
| Nyomaték (lb-ft @ rpm): | 312 @ 2600 324 @ 2600 | 325 @ 2600 |
| Nyomaték (Nm @ rpm): | 423 @ 2600 439 @ 2600 | 441 @ 2600 |
| Tengelytáv (inch): | 119 | 122 |
| Tengelytáv (mm): | 3023 | 3099 |
| Hosszúság (inch): | 206,4 | 213,2 |
| Hosszúság (mm): | 5243 | 5415 |
| Szélesség (inch): | 76,4 | 81 |
| Szélesség (mm): | 1941 | 2057 |
| Magasság (inch): | Sedan: 60,6 Hardtop: 58,6 | 56,6 |
| Magasság (mm): | Sedan: 1539 Hardtop: 1488 | 1438 |
| Nyomtáv elöl/hátul (inch): | 58/59 | ??? |
| Nyomtáv elöl/hátul (mm): | 1473/1499 | ??? |
| Benzintank (gal/l): | 18/68 | ??? |
| Hűtővíz (quart/l): | 20/18,9 | 21,5/20,3 (fűtéssel) |
| Teljes fékfelület (inch2/cm2): | 190,9/1232 | 212,1/1368 |
| Gumiabroncs: | 7,10x15 | 8,00x14 |
| Felni osztóköre: | 5x5 | 5x5 |
Gyártási adatok
1956
| Model 57D 4-dr Hardtop Sedan (6-pass): | 3530 p. (1601 kg) - $2458 - 6.685 db |
| Model 64E 2-dr Hardtop Coupe (6-pass): | 3545 p. (1608 kg) - $2389 - 11.892 db |
| Model 70C 2-dr Sedan (6-pass): | 3430 p. (1556 kg) - $2254 - 20.582 db |
| Model 73D 4-dr Sedan (6-pass): | 3500 p. (1588 kg) - $2313 - 6.653 db |
Alvázszám: Wayne - 56WA10001M-56WA69956M; Los Angeles - 56LA10001M-56LA51292M
1958
| Model 58C 4-dr Sedan (6-pass): | 3875 p. (1758 kg) - $2617 - 10.982 db |
| Model 64B 2-dr Sedan (6-pass): | 3790 p. (1719 kg) - $2547 - 7.750 db |
Alvázszám: Wayne - W500001-W547046
Forrás
Gunnell, John: Standard Catalog of Ford 1903-2003. Iola (WI): Krause Publications, 2002, p. 402-407. ISBN 0873494520
