Lincoln

A Unipedia wikiből

A Lincoln a Ford Motor Company amerikai luxusmárkája. Fennállása során kivétel nélkül nagy luxusautókat, vagy luxus túrakocsikat (Personal Luxury Car) gyártott. Legfőbb jellemzője a kitűnő felszereltség és az egyedi formatervezés, leghíresebb modellje az évtizedekig gyártott és rengeteg verzióban létező Lincoln Continental.

Történet

A Lincoln márkát Henry M. Leland alapította 1917-ben (ő az a Leland, aki 15 évvel korábban a Cadillac-et is életre hívta). A névválasztásnál tisztelegni akart Abraham Lincoln emléke előtt, ugyanis ő volt az az elnök, akire Leland életében először szavazott. Autói kitűnő mechanikával és magas teljesítménnyel bírtak, azonban formaviláguk kopottas és régimódi volt, mivel az ekkoriban már igen idős Leland nem ismerte fel, hogy az autókat nem csak legyártani kell, hanem el is kell adni őket. A csőd közeli helyzetbe került céget végül Henry Ford "mentette meg", aki 1922-ben 8 millió dollárért felvásárolta a céget, és átvállalta a fizetési kötelezettségeket. Leland azonban nem volt elégedett, mivel a gyár berendezései és készletei körülbelül 40 milliót értek. Viszont a megállapodás szerint megtarthatta volt cége vezetését. Ford azonban az alsóbb pozíciókba saját embereit ültette, és a cégnél megkísérelte bevezetni a tömeggyártást, ami katasztrofális eredménnyel járt. Az autók már nemcsak külcsínükben maradtak el a Cadillac és Packard luxusautóktól, de a belbecs is komoly károkat szenvedett. Egy régi történet szerint az idős Leland egyszer dührohamot kapott, mert olyan dugattyúkat szereltek az autókba, melyek nem feleltek meg az általa támasztott minőségi követelményeknek, mivel azonban a műszakvezető Ford embere volt, és nem vette figyelembe az aggályokat, Leland felkapott egy hatalmas kalapácsot, és az összes aznap készült dugattyút darabokra törte vele.

Az aggastyán már nem bírta ez a lelki megterhelést, így önszántából otthagyta a vállalatot. A cégen eluralkodott a káosz, azonban 1925-ben megérkezett a felmentősereg, Edsel Ford személyében. Henry egyetlen fia otthagyta egyetemi tanulmányait, hogy ráncba szedje apja cégét. Először is, az öreg Ford összes talpnyalóját kivágta a Lincolntól, csökkentette a munkaidőt, emelt a béreken, és olyan engedményeket tett a munkásoknak, ami a Ford-üzemekben elképzelhetetlen lett volna: pl. engedélyezte a dohányzást. Ezen felül felkereste az akkori időszak legjelentősebb formatervező műhelyeit (pl. Brunn, Judkins, LeBaron, Holbrook), hogy gondolják újra a Lincoln arculatát. A hatás nem is maradt el: a Lincoln autók egyre szebben fogytak. 1929-re már a legtekintélyesebb márkák között emlegették Edsel Ford Lincolnjait.

A gazdasági világválság a Lincoln helyzetét is megrendítette, de a V12-es KA és KB modellek valamelyest biztosították a túlélést, és más luxusgyártókkal ellentétben, a Lincoln mögött ott állt a hatalmas Ford támogatása. Edsel Ford azonban érezte, hogy egy igazán nagy dobás kellene ahhoz, hogy újra egyenesbe hozza a gyárat. Ez lett a Zephyr modell 1936-ban. Formabontó, áramvonalas dizájnja és az ebben az árkategóriában szokatlan V12-es motorja azonnal sikerre vitte az új kocsit. A Zephyr volt az alapja a mindmáig a legcsodáltabb Lincoln típusnak, a Continental Mk I-nek is. Ennek a kocsinak a megszületését az európai túrakocsik (pl. Alfa Romeo, Bentley, Delahaye) ihlették, melyekhez hasonló autó nem igazán volt az amerikai piacon. A Continental olyan istenien sikerült, hogy a New Yorki Modern Művészetek Múzeumában is kiállítottak belőle egy példányt, így egyike lett a patinás intézmény 6 autó-műtárgyának.