Hot Rod
A Unipedia wikiből
A hot rodok az amerikai autózás egyik hardcore világát képviselik. Ez a világ túlságosan összetett ahhoz, hogy pontosan definiálni lehessen, valószínűleg nem is lehet. Ellenben nagyjából képet lehet alkotni róluk, ami már önmagában is sokat számít ahhoz, hogy legalább nagyjából felismerjük vagy tudjuk, miről is van szó. Ahhoz, hogy ezt az irányzatot jobban megismerjük, legfontosabb a rodozás történelmét ismerni, ami ennek a világnak az esszenciáját adja. Ezzel megérthetjük azt is, hogy az ezért az irányzatért rajongókat mi is motiválja.
Tartalomjegyzék |
Történelem
Az 1930-as évekre Amerikában az autók már szép számban kezdtek elterjedni. Amerikára ráköszöntött a motorizáció kora. Henry Ford bevezette a sorozatgyártást, az 1910-es évek óta futószalagokon készültek az autók, a középosztálynak is elérhető árakon. Mégis maradtak kispénzű fiatalok, illetve olyan emberek, akiknek a gyári teljesítmény nem volt elég. Ezek az emberek elkezdték otthon a garázsukban építgetni az autóikat, és ezzel beindult a tuningolás, ami mára hatalmas piaccá növekedett. Ez a korszak olyan nagy neveket termelt ki magából, mint Ed Iskenderian vagy Vic Edelbrock, akik a mai napig a legnagyobb nevű tuning alkatrészgyártó cégek alapítói. Akkoriban hihetetlen dolgok születtek kis garázsokban.
A fiatalok ezekben az időkben nem engedhették meg maguknak a gyárak által árult új autókat, amiknek a teljesítménye ráadásul kevés volt az igényeiknek. Az utcai versenyzések viszont mindennapossá váltak, ehhez szükség volt egy erős, de olcsó autóra. Az egyértelmű volt, hogy a család hétköznapi járművét emiatt nem szedhették szét. Tehát kénytelenek voltak más megoldást találni erre a problémára.
Akkoriban a piac bőséges kínálatot nyújtott az addigra már 10-15-20 éves Ford T és A modellekből, amihez a koruknál fogva olcsón hozzá lehetett jutni. Ennek is köszönhető, hogy sokan a Ford Model T-ket tartják az igazi hot rod alapnak, mivel akkoriban ezek voltak az első hozzáférhető autók. Az áruk és a variálhatóságuk miatt pillanatok alatt közkedvelt tuning alapok lettek ezek a régiségek. Általában a régi, korszerűtlennek számító motorokat módosították, tuningolták. A korai időkben még nem voltak sorozatban gyártott tuning alkatrészek, és speed shopok is csak kevés számban álltak rendelkezésre (George Wight Bell Auto Parts nevű üzlete volt az első, ami 1923-ban nyitott bontóként, különálló boltja pedig 1928-ban épült meg Los Angelesben). Ezért a rodosok rengeteget kísérleteztek a meglévő alkatrészekkel, így születtek a Ford motorban Chevy főtengellyel és Olds hengerfejjel működő rodok. Később néhány gyártó felfedezte a lehetőséget és nagy mennyiségben jelentek meg a tuning alkatrészek a motorokhoz. Különböző felülszelepelt hengerfejek, melyek némelyikénél csak a kipufogószelepek kerültek fel, másoknál pedig a szívók is. Talán a legismertebb ilyen hengerfej az Ardun, amelyet az a Zora Arkus-Duntov tervezett és gyártott, aki később a Chevrolet Corvette-tel kapcsolatban szerzett érdemeket.
Leginkább a Coupe és a Roadster karosszériaformát használták fel az átalakításhoz, mivel ezek voltak a legkönnyebbek. A bódék tetejét sokszor choppolták, vagy teljesen eltávolították, de sokszor levették a motorháztetőt, a lökhárítókat, szélvédőt és a sárvédőket is, ezekkel is csökkentve az autó súlyát. Annak érdekében, hogy jobb legyen az autó stabilitása, a futóműveket ültették, és vastagabb gumikat raktak a kerekekre. A hot rod elnevezés a 40-es években alakult ki, a háború előtti időkben "hot iron" vagy "hop-up" néven emlegették ezeket az autókat. Hihetetlen munkák feküdtek ezekben a kocsikban a kis pénzek ellenére is, az emberek ezt a tudásukkal és találékonyságukkal pótolták. Ezeknél az autóknál a fényezés, a praktikus használat, a kényelem csak huszadrangú szempont volt. A legfontosabb értéke ezeknek a gépeknek a teljesítmény, a gyorsulás, és az erő volt. Sokszor fényezésre sem jutott, hanem a tiszta, felcsiszolt fémeket lekenve mentek az utakra versenyezni. Ott viszont nem csak az utca volt ezeknek a gépeknek a célja, hanem a versenypályák és amatőr versenyek. Olyan legendás versenyek születtek akkoriban, mint a Bonneville-i verseny, aminek a mai napig rengeteg rajongója van.
Időszak
Nem minden átalakított autó hot rod. A rodderek általában az igazi korszakot a '30-as és a '60-as évek közepe közötti időszakra helyezik. Így az akkor gyártott, és annak a kornak a szellemiségében átalakított autókat is tartják egyedül azoknak. Ugyan eleinte a versenyzésről és a tuningolásról szólt ez az életforma, de később már egy életstílus is lett. Mára már nem is igazán (csak) a versenyzésről szól, annak ellenére, hogy a mai napig is sokan gyakorolják. Napjainkra mégis ez a stílus egy életmódról, egy gondolkodásról szól. Azokról, akik a tiszta fémet, a saját munka örömét, a hagyományokat és a stílust - egy kor szellemét - jobban értékelik, mint az erőt vagy a száguldást. A '60-as évek közepétől új trendek voltak kialakulóban. Ekkor jelentek meg a Muscle Car-ok, amik már nem a hot rodozás hagyományait követték, és megszülettek a Streetmachine-ok.
Irányzatok
A hot rodok időszaka a '20-as évek közepétől a Muscle Car- éra kezdetéig, kb. a '60-as évek közepéig tartott. A rodozás aranykora az '50-es évek közepére érte el a tetőfokát, ezzel megalapozva a mai napig tartó legendáit. Ez alatt az idő alatt a rodozáson belül több építési irányzat is kialakult. Ezek az irányzatok nagyon sok mindenben eltérnek egymástól, míg a rat rod rajongók számára maga az eretnekség a színes-csicsás fényezés és az ehhez hasonló dolgok, addig másoknak a szép csillogó fényezések, a korszerűbb futóművek, a roadster - érzet jelentik az igazi rodozás lényegét. Mégis, a tág lehetőségek ellenére, azért itt is vannak szabályok, amit, ha valaki igazi rodot épít, betart.
Hot Rod
Általánosan vett hot rodokban a legnépszerűbbek a Ford Flathead, és a Chevrolet Small Block (SBC) V8-asok voltak. Az erejük, a méretük, a tuningolhatóságuk és legfőképp az olcsó hozzáférhetőségük tették népszerűvé ezeket a motorokat ezekben a gépekben. A keményebb versenyágakban még nagy népszerűségnek örvendtek a korai Hemi motorok, amivel igen komoly eredményeket lehetett már akkoriban is a drag pályákon elérni. Ezeknek a gépeknek általában a közös jellemzőjük volt, hogy karburátoros gépek voltak, nyitott kipufogó rendszerekkel, könnyítésekkel, ültetve, merevhíddal, dobfékekkel és brutális hangokkal. Sok szépen csillogó flip-flop fényezéssel van lefestve, különleges, drága felnikkel, mások sima fénnyel és lemezfelnivel. A felnikre fehérperemes diagonál gumikat szerelnek a régi idők kedvéért.
Rat Rod
"Real Rods never shine!"- tartja egy régi hot rodos mondás. Ez az egyik alapmottója a rat rod irányzatnak. A rat rod az egyik keményebb ága a rodozásnak. Egy olyan minimalista gondolkodás, ahol minden sallangot ami felesleges egy autóból lespórolnak. Nincs szükség olyan dolgokra, ami nem feltétlenül szükséges az autózás öröméhez. Sok elmélet szerint a rat rod irányzat volt a legelső, alap irányzat, amire abból lehet következtetni, hogy eredetileg az egész hot rod világot kispénzű fiatalok kezdték, akik számára önmaga az autó volt a releváns. Ezeknek a fiataloknak sokszor nem jutott pénz drága fényezésekre és olyan tuning alkatrészekre, mint drága felnik, brutális erejű tuning motorok.
A rat rodok általában matt festéssel rendelkeznek, vagy egyáltalán nincsenek lefestve, tiszta, felcsiszolt fém felületek természetesen kezelve, hogy lehetőleg minél később kezdjenek el korrodálni, de a rozsdás felületek legalább annyira részei ennek az irányzatnak, mint a matt fényezés. Itt nincs csillogás, nincs csicsa beltér, nincs szuper futómű, nincs felesleges sallang. Merevhíd elől-hátul, choppolt karosszéria, és általában valami karburátoros V8-as, vagy néha egy soros 6 hengeres pöfékel a nyitott rendszeren keresztül. Minden felesleges dolog hiányzik belőlük, kizárólag az autózás örömére fektetik a hangsúlyt, a kor hangulata az, ami ezeknél a gépeknél számít.
A rat rod kifejezést az ilyen autók tulajdonosai kifejezetten taszítónak tartják, az ő nézőpontjukból ők a valódi hot rodosok, a csillogó festésű, krómozott motorú gépek pedig street rodok.
Street Rod
A Street Rod filozófiáját tekintve egyezik az alap Hot Rod irányzattal. Itt a '30-'50-es évek közötti karosszériákról van szó, itt is choppolás, ültetés az elképzelés. Viszont itt a régi hagyományokkal szemben a külső-belső megjelenésre is nagy hangsúlyt fektetnek. Mindent szabad, amit manapság is gyártanak, igényes (sokszor több tónusú fényezés), bőrülés, kárpitozott műszerfal, komplett kárpitozás, fejlettebb futóművek, motorok, és mindenféle extra megengedett. A lényeg, hogy az eredeti elképzelésektől műszaki tartalomban nagyobb határokat feszegetnek. Ez az irányzat kevésbé követi az eredeti rodozás eszenciáját, hanem inkább az élményautózásra kihegyezett, az eredeti rodozás szempontjából megengedőbb világot jelent. Egy kompromisszum a régi idők, és az új(abb) technológiák között.
Az autó
A HotRod-ok gyakorlatilag sokszor már csak a nevükben utalnak az eredeti származásukra, műszakilag nagyon sok minden szokott megmaradni bennük az eredeti műszaki alapokból. Kevésszer maradnak típus azonos dolgok bennük. Egy ilyen gép megépítéséhez nagyon komoly műszaki, karosszériás, és esetleg fényezéssel kapcsolatos ismeretek szükségesek, hiszen a Hot Rod - építés az összes területét érinti az autózásnak. Általában aki Rod építésébe kezd, annak nagyon sok tudást kell elsajátítania ahhoz, hogy sikeresen be is tudja fejezni.
Építésszemléleti szempontból a Hot Rodderek mára két részre váltak. Vannak a Hot Rodderek, és Street Rodderek. A Street Rodderek mai elvárásokat is sokszor figyelembe véve, korszerűbb alkatrészekből építik, vagy építtetik a gépeiket, a hagyományokkal szakító építési módszerekkel, fényezéssel, és alapvető nézetek igénybevételével. A Hot Rodderek az eredeti '30-'60-as évek közötti időkben szokásos hagyományos módszerek szerint építik gépeiket, általában saját kezűleg, aminek köszönhetően ragaszkodnak az akkor használt megoldásokhoz és tartalomhoz.
Az igazi alap Hot Rod-ok definícióját tekintve a Hot Rod-ok elől-hátul merevhidas futóművekkel készülnek, és általában a Ford T, illetve az A modellek miatt Ford Flathead, vagy Chevrolet V8-as motorokkal. Természetesen, ahogy haladt az idő egyre több minden változott, egyre újabb motorok kerültek az autókba, egyre jobb futóművekkel. Viszont vannak olyan alapvető dolgok, amik a hagyományos Hot Rodokban soha nem változtak, mert azok adják ennek az irányzatnak az alapvető lényegét.
Egy hagyományos Hot Rod-ban nincs
- Független felfüggesztés
- Injektor
- Tárcsafék
- Xenon, illetve LED lámpák
- Klíma
Természetesen hozzá kell tenni, léteznek olyan autók is, amik ezek ellenére tartalmazzák ezeket, de azok már nem hagyományos Hot Rod-ok.
Új idők
Mára a rodozás egyre nagyobb körben örvend népszerűségnek, és ez a népszerűség új igényeket hoz a felszínre. A street rod irányzat csak az alapja. Mára sokszor a régi kasztnik hiánya miatt is egyre nagyobb igény van a drága, egyedileg tervezett és üvegszálból épített karosszériákra. Az előnyük, hogy gyakorlatilag a megrendelő/készítő fantáziája szab határt ezeknek a gépeknek a tervezésénél, és az üvegszálas karosszéria, a nagy súlymegtakarítás miatt sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek, de ez már egyáltalán nem kapcsolódik az eredeti hot rodozás szelleméhez. Ez az új irányzat az azóta felmerülő tapasztalatokat kombinálja a régi hagyományokkal. Egy ilyen autó építése csillagászati költségeket tud felemészteni.
Javaslatok
- Streetmachine-ok
- MuscleCar-ok
- Dragster irányzatok
Külső hivatkozások
- Hot Rod magazin
- Popular Hot Rodding
- Jalopy Journal
