Hearse
A Unipedia wikiből
A Hearse az olyan különleges építésű járműveknek az összefoglaló elnevezése, melyeket temetéseken használnak az elhunyt szállítására. Kivitelük díszes, belső terük gazdagon kárpitozott, igényes anyagokból vannak kialakítva. Alapjuk általában személygépkocsi, de az olcsóbb hearse-ek kisteherautókból vannak kialakítva. Mivel ezeket az autókat csak egyetlen célra használják, és viszonylag rövid távokat tesznek meg velük, egy-egy ilyen autó akár több évtizedig is szolgálhat, így nagyon kevés készül csak belőlük. Ritkaságuk és művészi kialakításuk miatt az oldtimer hearse-ek köré elhivatott rajongói klubok tömörültek, és a felújított, szép példányok értéke akár a 100.000 dollárt is meghaladhatja. A Hearse elnevezésen kívül gyakran említik az ilyen típusú járműveket funeral coach vagy funeral vehicle néven is.
Tartalomjegyzék |
Történet
Az első, gépi erővel hajtott kegyeleti járművek a XX. század első éveiben jelentek meg. Ezek még jellemzően elektromos hajtásúak voltak. A temetések csendes meneteihez ugyanis az akkoriban még igencsak hangos, erősen füstölő és dörömbölő belső égésű motorok egyáltalán nem illettek. Az Egyesült Államokban az első benzinüzemű Hearse-et 1909-ben állították forgalomba, ezt egy 12 személyes Thomas buszalvázra építették. A halotti szertartások erősen tradicionális jellege azonban sokakat visszatartott a gépjárművek használatától, a lóvontatású kocsik egészen a húszas évekig domináltak ezen a területen. Ekkortól viszont az autó alapú Hearse-ek végleg átvették a stafétabotot.
A korai időkben a cégek még saját alvázzal és motorral látták el a halottaskocsijaikat, a kis példányszám miatt azonban ez nem volt kifizetődő. Így a harmincas évek elejére ezek a kis manufaktúrák egyszerű karosszériaépítőkké minősültek ét, akik a továbbiakban luxusmárkák megerősített és meghosszabbított alvázaira készítették kreációikat. A Cadillac dominanciája ezen a téren már a kezdetektől nyilvánvaló volt, de az ötvenes évekig a kizárólag Packard alvázat használó Henney volt a piacvezető a karosszériaműhelyek között. Rajtuk kívül azonban alig akadt olyan márka, amelynek alapjaira ne készült volna temetési kocsi. A gyárak általában külön alvázat gyártottak az ilyen cégek számára, nyújtott tengelytávval, megerősített futóművel, és a váltóban egy speciális áttétellel, amely biztosította, hogy a gyalogostempó se tegye tönkre a motort.
A hetvenes évek ezen a piacon is gyökeres változást hoztak. Az általános méretcsökkentés következtében a Hearse-ek sokat vesztettek fényűző, reprezentatív arculatokból. Ennél nagyobb probléma volt azonban, hogy a szövetségi jogszabályok szigorodása folytán az addig jellemzően személyautó alapú mentőautók eltűntek a kínálatból, így pedig a gyáraknak már nem volt kifizetődő a speciális alvázakat gyártani, amelyekre a Hearse-ek is épültek. Így a továbbiakban a halottaskocsik egyszerű gyári Sedanok vagy Station Wagonok átalakításával jöttek létre, eltűntek a különleges ablakformák, a magasított tetők. Az évtizedek óta piacvezető Cadillac gyengélkedése folytán a Lincoln egyre nagyobb részesedésre tett szert, amikor pedig a Cadillac áttért az elsőkerék-hajtásra, a még mindig tradicionális felépítésű Town Car megszerezte az első helyet a Hearse-ek piacán.
Manapság az egyedi építésű temetési kocsik közül újra a GM luxusmárkája a legnépszerűbb, de az eladott példányszám itt is csupán töredéke a néhány évtizeddel ezelőttinek. Az emberek egyre kevesebb figyelmet fordítanak arra, hogy hallottaikat milyen járművel kísérik utolsó útjukra, legtöbbjüknek megfelel egy mezei kisteherautó is a fényűző, magas bérleti díjú Cadillac-ek és Lincolnok helyett.
Főbb típusok
First-call vagy service car
Ez a legegyszerűbb, legolcsóbb kivitele a kegyeleti járműveknek. Ahogyan a név is mutatja, ezt nem a szertartásokon használják, hanem arra, hogy az elhunytat otthonából vagy a korházból a temetkezési vállalkozóhoz, vagy a halottasházba szállítsák. Mivel inkább a használati értékük a fontos, kivitelük egyszerű, maximum egy vinil tetőborítás, vagy egy oldalra szerelt vallási jelkép (kereszt, Dávid-csillag stb.) jelöli a kocsik rendeltetését. Régen legtöbbször Chevrolet vagy Ford személyautók Sedan Delivery kiviteléből építették át őket, manapság inkább egyszerű lemezes kisáruszállítokat használnak erre a célra.
Limousine style
Ezt a típust már egyértelműen a szertartásokon használják, de még mindig az egyszerűbb formák közé tartozik. Oldalán végig ablakok találhatóak, így a kocsi tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy hatalmas kombi. Magasított és tetszés szerint vinilborítású tető jellemzi. Az olcsóbbakba csak hátulról lehet behelyezni a koporsót, ekkor az oldalajtók hagyományosan nyílnak. A drágább kivitelek oldalról is "pakolhatóak", ekkor az ajtó egymással szemben, szekrényszerűen nyílnak, és nincsen fix B-oszlop sem, hogy a koporsót tartó asztal ki tudjon fordulni oldalra. A kezdetektől fogva az egyik legnépszerűbb kivitel volt, de a hatvanas évektől kezdve csökkent a jelentősége, a zűrös '70-esekben pedig szinte teljesen el is tűnt.
Landau style
Ez a legelterjedtebb kivitel. Itt a hátsó, harmadik oldalablak helyén lemez található, rajta a régi Convertible-ök jellegzetes, S-alakú tetőmerevítőjével, mely itt persze csak esztétikai funkciót szolgál. Ennél a változatnál rengeteget játszottak a különböző díszítőelemekkel, krómcsíkokkal, ovális "opera-ablakokkal", oldalsó díszlámpákkal, és még számtalan hasonló drága aprósággal. A forma a negyvenes években kezdett elterjedni, és folyamatosan növekedett a jelentősége, míg végül a hetvenes években szinte ez maradt az egyetlen Hearse-kivitel. Ma is szinte csak ilyen halottaskocsikat építenek. Ennek is létezik oldalról is megközelíthető, és csak "hátultöltős" kivitele is.
Art-carved style
A valaha készült legdrágább, legművészibb és legritkább temetői autók tartoznak ebbe a kategóriába. Tulajdonképpen ez az eredeti Hearse-stílus. A tízes években ugyanis az ilyen autókra még fából faragott karosszéria került, amelyek inkább emlékeztettek egy katedrális belsejére, mint járműre. Aprólékos kidolgozottságuk miatt borzasztó drágák voltak az általában bibliai jelenetekkel, szentekkel, angyalokkal díszített kocsik. A húszas években az acélkasztnik terjedésével kimentek a divatból, de a technika finomodásával a harmincas évek közepén újra visszatértek. Az áramvonalas karosszériákat katedrális, templomok vonalaival kombinálták, amelyek valóban csodálatos eredményt hoztak. Ekkor már nem a személyek, történetek ábrázolásán volt a hangsúly, hanem a geometriai formák, főként a román és gótikus elemek megjelenítésén. A legelképesztőbb darabok még ólomüveg ablakokat is kaptak. A II. világháborúig töretlen népszerűségnek örvendtek, de a negyvenes évek végén az általános nyersanyag-hiány végzett ezzel a drága játékszerrel. Az utolsó art-carved hearse 1950-ben készült az S&S műhelyben egy Cadillac-alvázra.
Flower Car
Jellegzetes kinézetű, többcélű forma. Messziről felismerhető, ugyanis a kasztni itt nem kombiszerű, inkább a harmincas évek Coupe-ira emlékeztet, ahol a hatalmas far virágcsokrok, koszorúk szállítására is szolgál. Az alacsony hátsó rész kétféle kialakításban készülhet: vagy nyitott, PickUp-szerű, ekkor a koporsó is látható, vagy egy zárt alsó részben fekszik az elhunyt, és a fedélre teszik a virágokat. Ez a kivitel a harmincas években alakult ki, de a legnagyobb népszerűségre az ötvenes években tett szert. A hetvenes években - meglepő módon - ez a forma is megszűnt létezni.
