Gasser
A Unipedia wikiből
Gasserek a ma ismert benzines dragsterek egyik elődei voltak. A történelme legalább az 50-es évekig nyúl vissza, és alapvetően a Hot Rod világból származott. Szigorú szabályok kötötték azokat az autókat, amelyek a Gasser kategóriákba sorolva versenyeztek. A kategória felosztás rengeteg feltételhez volt kötve, az autók utcai használhatóságától kezdve a supercharger használatán túl a súly/teljesítmény arányig minden. Egy autó a képességei-műszaki tartalma szerint került besorolásra, így megteremtve a fairplay versenyek szervezését.
A Gasserek ugyan hasonlítottak a Hot Rod-okra, mivel általában azokat a karosszériákat-motorokat használták fel, de a műszaki tartalomban, és a karosszéria átalakításában teljesen eltértek.
Történelem
Amerikában a 30-as évektől zajlottak többé-kevésbé hivatalos-félhivatalos, és illegális gyorsulási versenyek. Elhagyott utakon, kiszáradt tavak medrében, ahol lehetett. Látszott, komoly igény mutatkozik erre a sportágra, és egyre inkább látszott az is, hogy szükség lesz profi szervezésre. 1947-ben meg is történt az első szervezett gyorsulási verseny, és 1949-ben már megszervezésre került az első több napos versenysorozat is, a Bonneville-i sóstavaknál. Az 50-es évekre már a piacon rengeteg lehetőség nyílott a tuningolásra, és ország szerte egyre több ember kezdett gyorsulásra autókat építeni, ennek köszönhetően egyre több verseny volt az autózás szerelmeseinek. Mégis hiányzott egy kategória, egy olyan kategória, ami kifejezetten gyorsulásra felkészített autókat jelentet.
Az 50-es évekig nem voltak még különösebben felosztott kategóriák, mindenki azzal ment amivel jött. Idővel ahogy alakultak a dolgok szükség volt szabályok kialakítására, hogy profi körülmények közé lehessen terelni a versenyzést.
1953-ban tartotta meg első hivatalos versenyét az NHRA (National Hot Rod Association) a Californiai Pomonában (két évvel később meg már az első országos versenyüket Grand Bend, Kansasban), ezeken már kezdetleges formában, de már létrehoztak két nagyobb verseny osztályt, a korrekt versenyzés érdekében. Voltak a világháború előtti könnyű roadsterek, és a világháború utáni nehéz sedanok.
1958-ra a Gas kategória szabályainak maradéktalanul megfelelő jármű gyakorlatilag egy hot street kupét jelentett. Ugyanis nem lehetett a motort a jobb súlyelosztás érdekében mozgatni, kellett legyen működő lámpa, ablaktörlő, önindító, és minden ami szükséges volt az utcai közlekedéshez. Még érvényes forgalmi engedéllyel is kellett rendelkeznie az autónak. Komplett kipufogó rendszere kellet legyen a kocsinak, dobokkal, mindennel. Annyi engedmény volt, hogy a dobokat le lehetett kötni a verseny idejére, de az autón kellett maradniuk. Ezek az autók tulajdonképpen műszakilag megpiszkált utcai autók voltak (Streetmachine). A karosszéria átalakítás minimális formában engedélyezett volt, amíg nem choppolták, illetve nem csináltak rajta feltűnő átalakításokat. A szélvédő, és a karosszéria elemek eltávolítása sem volt megengedett.
A 60-as évekre Amerika legnépszerűbb motorsportja lett a gyorsulási verseny, és időközben a szabályok is erősen megváltoztak. Az egyik jelentősebb változás az volt, hogy megengedett volt a motor gyári poziciójától 10%-os mozgatás. Ez azért is volt szükséges, mert a szabályok között semmi olyan korlátozás nem szerepelt, hogy egy autóban tilos motort cserélni. így viszont felmerült az a probléma, hogy mondjuk egy Ford T Modelben motorcsere esetén hol lehet a gyári helye a Flathead V8-asnak. Ugyanis nem volt neki gyári helye, mivel nem raktak még ilyen motort abba a típusba. Ennek köszönhetően lehetővé tették a nagyobb méretű motorok beépítését is, vagy a jobb súlyelosztás kialakítását.
60-as évek közepére végre elismerték az utcai autókból átépített benzines sedánokat, és kupékat a versenypályán, a szabályok módosításával már lehetőség nyílt végre olyan autók építésére is, aminél nem volt megkötés a utcai engedély, a lámpák, duda, önindító, letekerhető ablak, és egyéb dolgok. Megnyílt a lehetőség az utcai autók kompromisszum mentes versenyautóvá alakítása előtt.
Ennek köszönhetően az utcai autók teljes csövezést kaphattak, sokkal erősebb a gyáritól teljesen eltérő alvázakat, a kornak megfelelő legmodernebb műszaki megoldásokat pakolták ezekbe a gépekbe, az egyetlen megkötés az volt, hogy benzines kellett maradjon a motor. Viszont nem volt tiltott a supercharger (kompresszor) használata, a tűzfal áthelyezése a nagyobb motor érdekében, és a könnyítések is. Mind megengedett volt a kategóriában.
A 60-as évek végére, 70-es évek elejére a szabálymódosításoknak köszönhetően egyre kevésbé feleltek meg a 30-as, és 40-es évek gépei, így minden módosítás utána egyre több már versenyzésre nem alkalmas régiség tűnt el a hivatalos versenysorozatból, míg a végén teljesen el nem tűntek ez a kategória. Mára ez a korai építési forma kihalt a profi drag bajnokságokról, de a mai napig szerveződnek ilyen legendás nosztalgia versenyek, többek között a Bonneville-i sóstavaknál is, ahol a még most is döbbenetes menetteljesítményükről tesznek tanúbizonyságot ezek a régi idők szörnyetegei, és kicsit vissza hozzák a korai idők versenyhangulatát.
