Full-size
A Unipedia wikiből
A full-size kifejezés egy észak-amerikai autókategóriát jelöl, mely a kocsik méretét veszi alapul. A full-size jelöli a legnagyobb autókat, a következő, eggyel alatta lévő kategória a mid-size. Az Egyesült Államokban hivatalosan már nem használják ezt a jelzést, jogszabályi megfelelője a "large car", vagyis "nagy autó" (az EPA-szabvány szerint).
Tartalomjegyzék |
A full-size autók jellemzői
A hivatalos meghatározás szerint akkor számít egy autó full-size-nak, ha az utas- és csomagtér együttes kapacitása Sedan kivitelben meghaladja a 120 köblábat (3400 liter), Station Wagon kivitelben pedig a 160 köblábat (4530 liter). Mivel azonban ezek az értékek igen nehezen mérhetőek, a hétköznapi megfogalmazás szerint ma azt az autót tekintik full-size-nak, melynek a teljes hossza meghaladja az 5 métert.
Fontos megjegyezni, hogy az Egyesült Államokban ez a kategória igen sokféle autót foglal magába. Hivatalosan full-size a 23 ezer dolláros Chevrolet Impala és a 243 ezer dolláros Bentley Arnage is. A gyakorlatban viszont az utóbbira Amerikában is inkább a luxury car jelzést használják, ami jobban illik is a típushoz. Hasonló a helyzet a méretében hasonló európai autók többségével is (pl. Mercedes S-osztály, BMW 7, Audi A8 stb.). Full-size-nak hagyományosan azt a nagyméretű autót nevezik, mely még sokak számára megfizethető, közepes teljesítménnyel és felszereltséggel bír. Európából hiányzik ez a kategória, hiszen itt az autók általában véve jóval kisebbek, mint 5 méter, az efölötti kocsik pedig kizárólag méregdrága presztízsautók lehetnek.
A full-size története
Ez a kifejezés először a hatvanas évek elején jelent meg. Erre az időre az átlagos amerikai autó mérete elért az 5,3-5,6 métert, teljesítményük pedig a 250-300 lóerőt. Mivel a vevők egyre inkább érdeklődtek a kicsi és gazdaságos importautók iránt, a detroiti gyárak egészen új, letisztult formavilágú, compact és mid-size modelleket mutattak be, míg a hagyományos típusokat ezek után full-size-nak hívták.
A hetvenes évek derekáig a full-size autók népszerűsége töretlen volt, méretük elérte az 5,5-5,9 métert, teljesítményük pedig rendre meghaladta a 300 lóerőt is. Az olajválság azonban ezt a kategóriát érintette a legérzékenyebben. Először a motorok teljesítményét kezdték csökkenteni, majd 1977-től kezdve minden cég jelentős méretcsökkentésbe fogott. Sok full-size modellt végleg meg is szüntettek. A méretcsökkentés után a full-size kocsik jellemzően 5,3-5,5 méteres hosszal bírtak.
A nyolcvanas években tovább folytatódott a méretcsökkenés, és az addig jellemzően hátsókerék-hajtású, alvázas full-size modelleket felváltották az önhordó karosszériás, elsőkerék-hajtású modellek. Az évtized folyamán az addig szinte kötelező V8-as motorokat felváltották a gazdaságosabb, befecskendezős V6-osok. A nyolcvanas évek végére kialakult a kategória mai fogalma, az 5 méternél meghúzott határvonal. Egy időben a minimum 110 hüvelykes (279 cm) tengelytávot is tekintették kritériumnak, de ez nem terjedt el széles körben.
A kilencvenes évektől a full-size autóknak újabb kihívással kellett szembenézniük: a SUV-ok terjedésével. Ezek a jellemzően alvázas, még mindig V8-assal szerelt gépek enyhébb CAFE-minősítés alá estek, és a vásárlók előszeretettel fordultak a divatos, magas építésű terepjárók felé. Ez az tendencia a full-size kombik végleges eltűnését jelentette.
Ma full-size autókból csupán a töredékét adják el a hatvanas-hetvenes évek mennyiségeihez képest, és a piacon ádáz küzdelem folyik a még létező hazai modell (Buick Lucerne, Chevrolet Impala) és az újsütetű külföldi riválisok (Toyota Avalon, Hyundai Genesis) között.
Full-size más vidékeken
Elsősorban Ausztrália az, ahol még full-size autókról lehet beszélni, hiszen az ausztrál piac mindig is szorosan kötődött az Egyesült Államokhoz. Ebben a formájában ott sem használják a kifejezést, a "large family car", vagyis "nagy családi autó" a megszokott helyette. Az ausztrál full-size-ok valamivel kisebbek jenki társaiknál, általában 4,8 méter felett kezdődnek. Jeles képviselői: Ford Falcon, Holden Commodore, Toyota Aurion.
Az 5 méterhez közeli európai autók túlnyomó része a már említett luxury car kategóriával írható le, de az angol terminológiában létezik az executive car kifejezés, amely a nagy méretű, de olcsóbb, kis presztízsű modelleket írja le. Ilyen például a Peugeot 607 vagy a Skoda Superb, de még ezek a típusok sem azt a szerepet töltik be az Óvilágban, mint az átlagos full-size-ok Amerikában.
