Ford Customline (USA)
A Unipedia wikiből
A Ford Customline egy amerikai alsó árkategóriás full-size autó volt, amelyet a Ford Motor Company Ford divíziója gyártott 1952-1956 között. A Customline első generációja a Ford Custom Deluxe-ot váltotta fel, ez számított a márka középső sorozatának a szegényes kivitelű Mainline és a drága Crestline mellett. Kapható volt soros hathengeres és V8-as motorral egyaránt. A vevők háromféle karosszéria közül választhattak: két- vagy négyajtós Sedan, illetve kétajtós Club Coupe. A vadonatúj karosszéria mellett 1952-ben kezdték gyártani a Ford első felülszelepelt hathengeresét. 1954-ben áttervezték a futóművet, és a régimódi L-head V8-ast is modern, erős OHV motor váltotta fel.
1955-ben került piacra a Customline második generációja vadonatúj, szélesebb, laposabb karosszériával. Ebből a szériából már nem gyártottak Club Coupét. 1956-ban a kétféle Sedan mellé csatlakozott a kétajtós Victoria Hardtop, de ekkor már a díszesebb Fairlane számított a márka bestsellerének. 1957-ben, a következő generációváltásnál a típus helyét a Ford Custom 300 vette át. Öt év alatt több mint 2,5 millió Customline talált gazdára, tehát ez volt Amerika egyik legkedveltebb személyautója. Fő vetélytársa a Chevrolet 210 és a Plymouth Savoy volt. A Customline ma is igen gyakori típus, közkedveltnek számít mind oldtimerként, mind custom autók alapanyagaként. Értéke viszont éppen nagy kínálata miatt mérsékelt, árát az állapot mellett meghatározzák a különleges extrák is, mint például a szervofék, az elektromos ablakemelő vagy a Coronado csomagtérfedél.
Tartalomjegyzék |
Történet
1952
1952. február 1-jén mutatták be a Fordok háború utáni harmadik generációját, melynek a Customline volt a középső kivitele. Az új karosszéria valamivel nőtt az elődhöz képest. A vonalak szögletesebbek lettek, az ablakok méretét jelentősen megnövelték, és a farrészen feltűntek a Ford első fecskefarkai. Modern részlet volt az osztatlan szélvédő és a hátsó panorámaablak is. A formán kívül azonban a típus nem sokat újítást hordozott: ugyanúgy alvázas felépítés, hátsókerékhajtás, hátul hosszanti laprugókkal ellátott merev tengely jellemezte, mint az előd Ford Custom Deluxe-ot. Az L-hengerfejes Strato-Star V8-as motort is tőle örökölte az 1952-es sorozat, bárt teljesítménye az emelt sűrítés miatt 110 lóerőre nőtt. Vadonatúj volt viszont az OHV vezérlésű Mileage Maker hathengeres, mely 6 lóerővel erősebb lett elődjénél annak ellenére, hogy lökettérfogata csökkent. Az erőátvitelről háromfokozatú kéziváltó gondoskodott szinkronizálatlan első fokozattal, de felárért overdrive vagy kétfokozatú Ford-O-Matic automata is rendelhető volt a Customline-hoz.
A típus jellegzetessége volt a krómozott szélvédőkeret, a kürtgyűrűs kormánykerék, a két napellenző és a négy kartámasz. A B-oszlopra kapaszkodót erősítettek, hogy ezzel segítsék a beszállást hátra. A Customline oldalán az első ajtó végéig tartó díszléc volt, valamint a hátsó sárvédő domborításának élén ferde krómdíszítés. Az első sárvédőre stilizált Customline feliratot tettek. A motorháztetőre krómozott szobrocska került, előtte a hagyományos Ford címerrel. A hűtőmaszkot vastag keresztléc osztotta ketté, melybe két rést vágtak, és középen kerek díszítőelem volt. Ugyanez a motívum ismétlődött meg a kerek parkolófényeknél a fényszórók alatt. A közepes felszereltségű Customline-hoz fűtést és rádiót is felárért kellett rendelni, de aki elég pénzt szánt rá, az akár motortéri lámpával, elektromos órával, színezett üvegekkel, fehér csíkos gumikkal és még tucatnyi más extrával vértezhette fel autóját.
A késői bemutató miatt csak 10 hónapig készültek 1952-es Fordok, és a koreai háború miatt akadozott a polgári termelés, ezért az első szériás Customline-ból csak 390 ezer darabot gyártottak. A mennyiség nagyobbik részét a Sedanok adták, a Customline-ok kevesebb mint 7%-a volt Club Coupe. Utóbbit csak a rövidebb, íveltebb tető különböztette meg a kétajtós Sedantól. A kétajtósok sem nélkülözték a letekerhető hátsó oldalablakot és a hamutálakat. Annak ellenére, hogy a Ford-O-Matic automata csupán két éve szerepelt a programban, már a vásárlók 32%-a rendelte meg Fordjához, de 20% továbbra is kitartott az overdrive-val szerelt kéziváltó mellett.
1953
1952. december 12-én érkezett a Customline következő évi kivitele, amivel egyben a Ford alapításának fél évszázados jubileumát is ünnepelték. Az esemény alkalmából minden 1953-as autó kormányagyára "50th Anniversary" feliratú ünnepi emblémát szereltek. A kocsin egyébként csak apró módosításokat hajtottak végre. A hűtő keresztrúdja vastagabb lett, nem volt rajta rés, és rákanyarodott a sárvédőre. A középső díszítés egy teli krómgömb volt, mellette bordázattal. A kerek lámpákat téglalap alakúra cserélték. A sárvédőről eltűnt a felirat, helyette a díszléc első, megvastagított részébe vésték a Customline szót. A hátsó ferde krómkopoltyú közepéből újabb díszléc indult, jóval az első szintje alatt. A motor, az erőátvitel és a felszereltség is azonos maradt az 1952-essel. A kürtgyűrű már csak félkör alakú volt, így javult a műszerek olvashatósága.
1953. június 16-án látott napvilágot az első szervokormánnyal ellátott Ford. A berendezést Master Guide névre keresztelték, és igen borsos, 125 dolláros felárat kértek érte. Nyári újdonság volt a speciális, Coronado csomagtérfedél, mely először az Indy 500 verseny Ford Crestline felvezetőautóján tűnt fel. A háború előtti időket idéző kívülre szerelt pótkeréktartó valójában üres volt, de igen kellemesen nézett ki. Csak kevés Customline készült ezzel az opcióval. A rövid 1952-es szezonhoz képest a következő sorozat közel 13 hónapig készült, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Customline-ból hatalmas mennyiség, 724 ezer darab találjon gazdára. Ezzel a Customline lett Amerika legnépszerűbb személyautója, a második helyezett Chevrolet 210-ből "csak" 624 ezer készült (kombik nélkül). Továbbra is a négyajtós kivitelből adták el a legtöbbet, a Club Coupét mindössze 44 ezren választották.
1954
1954. január 6-án jelent meg a Customline harmadik sorozata. A karosszériákon megint csak a díszítések változtak: újra rést vágtak a frontrész keresztlécébe, visszatért a kerek díszítőelem és a kerek parkolófények. Az oldalsó díszléc a kocsi teljes hosszán végigfutott, a hátsó domborítás előtt egy kis karomszerű elem is volt rajta. E mögé tették a stilizált típusjelzést, a ferde kopoltyú viszont eltűnt, csupán egy kicsi krómozott kőfogó volt az autó alján. Díszborítást kapott viszont a C-oszlop. Átalakították a futóművet, a csapszeges felfüggesztést gömbcsuklók váltották fel, emiatt fél hüvelykkel nőtt a tengelytáv. Vadonatúj volt a felülszelepelt V8-as motor is, mely maximum 130 lóerőt adott le. A hathengeresnek megnövelték a furatát és a sűrítését, ez pedig elegendő volt a 115 lovas csúcsteljesítmény eléréséhez.
Az alapfelszereltség nem változott, de a rendelhető extrák listája kibővült az elektromos ablakemelővel és az elektromos ülésállítással. Ebben az évben 590 ezer Customline-t adtak el. A csökkenés főleg annak volt köszönhető, hogy már a gazdagon felszerelt Ford Crestline is rendelhető lett a gazdaságos hathengeres motorral, így egyre több vásárló fordult a drágább sorozat felé. Először fordult elő, hogy kétajtós Sedanból több fogyott, mint a négyajtósból.
1955
1954. november 12-én mutatkozott be a második generációs Customline. A karosszéria szélesebb és laposabb lett. Vékonyabb tetőoszlopokat alkalmaztak, és már előre is panorámaszélvédő került. Hangsúlyosabbak lettek a fecskefarkak, és megjelentek a csuklyás fényszórók. Sűrű rácsozatú, homorú hűtőmaszkot vezettek be, a kerek helyzetjelzők megmaradtak, de méretük jelentősen megnőtt. Továbbra is egyenes díszléc futott végig a kasztni oldalán, a stilizált típusjelzés visszaköltözött az első sárhányóra. Eltűnt a korábbi jellegzetes domborítás, csupán egy diszkrét élt vasaltak bele a hátsó oldalpanelbe. Az alapfelszereltséghez már a tömlő nélküli gumiabroncs is hozzátartozott.
A kis példányszámban gyártott Club Coupét megszüntették, így a Customline-nak két kivitele maradt. A hathengeres teljesítménye már elérte a 120 lóerőt, azonban a megnövelt hengerűrtartalmú V8-asnál még nagyobb volt a növekedés, hiszen az már 162 lóerőt bocsátott a sofőr rendelkezésére. Felárért Power Pack is rendelhető volt a nyolchengereshez, mely tulajdonképpen a négytorkú karburátort jelentette a széria kéttorkú helyett, mellyel a teljesítmény 182 lóerő lett. Az automata váltó már a Fordok 57%-ába került bele, de például szervokormányt csak 230 ezer, szervoféket pedig 31.800 autóba szereltek, miközben a márka teljes évi termelése meghaladta az 1,76 millió darabot. Az 1955-ös modellévben csupán 472 ezer Customline hagyta el az üzemeket, ugyanis a mind gazdagabbá váló amerikai háztartások egyre inkább az olyan díszes és jól felszerelt autókat keresték az alsó kategóriában is, mint a Ford Fairlane.
1956
1955. szeptember 6-án indult be a Customline utolsó szériájának gyártása. A karosszéria az előző évi modellváltás után nem sokat változott. Ritkább rácsozatú lett a hűtőmaszk, és ovális parkolófények váltották fel a kerek egységeket, melyek krómozott háza rákanyarodott a kocsi oldalára. A díszszobrocskának árkot vájtak a motorháztetőbe. Ívelt díszléc váltotta fel az egyenes krómcsíkot a kasztni oldalán, mely az első ajtó mögött egy másik díszlécben folytatódott. Robert McNamara menedzser nyomására biztonságosabbá tették a kocsikat: erősebb ajtózárakat vezettek be, és süllyesztett kormányagyat alakítottak ki. Rendelhető lett egy Lifeguard nevű extracsomag, mely a Ford történetében először biztonsági övet, párnázott műszerfalat és biztonsági üvegből készült visszapillantó tükröt foglalt magába. A vásárlókat azonban ezek a berendezések nem érdekelték, kevés kocsihoz rendelték meg a Lifeguard csomagot. Ezzel kapcsolatban az ifjabb Henry Ford később azt mondta: "McNamara biztonságot árul, a Chevrolet meg autókat".
A motorok szerkezetileg változatlanok voltak, de a jól bevált sűrítésnöveléssel még több lóerőt csikartak ki belőlük: 137 és 173 (automatával 176) volt az 1956-os érték. A Power Pack opció megszűnt, viszont rendelhető lett a Ford Fairlane 292 köbhüvelykes motorja nem kevesebb, mint 200 (automatával 202) lóerővel. Ebben az évben már 12 voltos elektromos rendszer dolgozott a Customline-ban. A típus történetében először új karosszériát vezettek be: a kétajtós Victoria Hardtop egy sportos tetővonalú, B-oszlop és ablakkeretek nélküli Coupe volt. Utolsó évében 368 ezer Customline-t adtak el. 1957-ben a Ford teljesen új, megnövelt autókkal jelentkezett, melyek új nevet is kaptak, így a Customline helyét a Custom 300 sorozat vette át.
Műszaki adatok
Motorok
| Motor: | 215 S6 | 223 S6 | 239 V8 | 239 V8 | 272 V8 | 292 V8 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Gyártási idő: | 1952-1953 | 1954-1956 | 1952-1953 | 1954 | 1955-1956 | 1956 |
| Kód: | A | A | B | U | U | M |
| Blokk: | öntöttvas | öntöttvas | öntöttvas | öntöttvas | öntöttvas | öntöttvas |
| Vezérlés: | OHV | OHV | SV | OHV | OHV | OHV |
| Főtengely-csapágy: | 4 | 4 | 3 | 5 | 5 | 5 |
| Karburátor: | 1952: 1-bbl Holley 847F5 1953: 1-bbl Holley 1904F | 1-bbl Holley 1904F | 1952: 2-bbl Ford 8BA 1953: 2-bbl Holley 2100 | 2-bbl Holley AA-1 | 2-bbl Holley | 4-bbl Holley |
| Furat x löket (inch): | 3,56 x 3,6 | 3,63 x 3,6 | 3,19 x 3,75 | 3,5 x 3,11 | 3,63 x 3,3 | 3,75 x 3,3 |
| Furat x löket (mm): | 90,4 x 91,4 | 92,2 x 91,4 | 81 x 95,3 | 88,9 x 79 | 92,2 x 83,8 | 95,3 x 83,8 |
| Lökettérfogat (CUI): | 215,3 | 223 | 239,4 | 239 | 272 | 292 |
| Lökettérfogat (ccm): | 3528 | 3654 | 3923 | 3916 | 4457 | 4785 |
| Sűrítési arány: | 7,0:1 | 1954: 7,2:1 1955: 7,5:1 1956: 8,0:1 | 7,2:1 | 7,2:1 | 1955: 7,6:1 1956: 8,0:1 aut: 8,4:1 | 8,0:1 aut: 8,4:1 |
| Teljesítmény (bhp @ rpm): | 101 @ 3500 | 1954: 115 @ 3900 1955: 120 @ 4000 1956: 137 @ 4200 | 110 @ 3800 | 130 @ 4200 | 1955: 162 @ 4400 1956: 173 @ 4400 aut: 176 @ 4400 | 200 @ 4600 aut: 202 @ 4600 |
| Nyomaték (lb-ft @ rpm): | 185 @ 1300 | 1954: 193 @ 1000 1955: 195 @ 1200 1956: 202 @ 1600 | 194 @ 1900 | 214 @ 1800 | 1955: 258 @ 2200 1956: 260 @ 2400 aut: 264 @ 2400 | 285 @ 2600 aut:289 @ 2600 |
| Nyomaték (Nm @ rpm): | 251 @ 1300 | 1954: 262 @ 1000 1955: 264 @ 1200 1956: 274 @ 1600 | 263 @ 1900 | 290 @ 1800 | 1955: 350 @ 2200 1956: 353 @ 2400 aut: 358 @ 2400 | 386 @ 2600 aut:392 @ 2600 |
Karosszériák
| Évjárat: | 1952-1953 | 1954 | 1955-1956 |
|---|---|---|---|
| Tengelytáv (inch): | 115 | 115,5 | 115,5 |
| Tengelytáv (mm): | 2921 | 2934 | 2934 |
| Hosszúság (inch): | 197,8 | 198,3 | 198,5 |
| Hosszúság (mm): | 5024 | 5037 | 5042 |
| Szélesség (inch): | 1952: 73,2 1953: 74,3 | 73,5 | 75,9 |
| Szélesség (mm): | 1952: 1859 1953: 1887 | 1867 | 1928 |
| Magasság (inch): | Sedan: 62,3 Coupe: 61,9 | Sedan: 62,3 Coupe: 61,9 | 61 |
| Magasság (mm): | Sedan: 1582 Coupe: 1572 | Sedan: 1582 Coupe: 1572 | 1549 |
| Nyomtáv elöl/hátul (inch): | 58/56 | 58/56 | 58/56 |
| Nyomtáv elöl/hátul (mm): | 1473/1422 | 1473/1422 | 1473/1422 |
| Végáttétel (manuális): | 3,90:1 | 3,90:1 | S6: 3,89:1 V8: 3,78:1 |
| Végáttétel (overdrive): | 4,10:1 opció: 3,15:1 | 4,10:1 opció: 3,15:1 | 3,89:1 |
| Végáttétel (Ford-O-Matic): | 3,31:1 opció: 3,54:1 | 3,31:1 opció: 3,54:1 | 3,22:1 |
| Akkumulátor: | 6V 90 Ah | 6V 90 Ah | 1955: 6V 90 Ah 1956: 12V 55 Ah |
| Fékdob átmérője (inch/mm): | 10/254 | 10/254 | 11/279 |
| Teljes fékfelület (inch2): | 173,5 | 173,5 | 192 |
| Gumiabroncs: | 1952: 6,00x16 1953: 6,70x15 | 6,70x15 | 6,70x15 |
| Felni osztóköre: | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 |
Gyártási adatok
1952 Six/V8
| Model 70B 2-dr Sedan (6-pass): | 3070/3151 p. (1393/1429 kg) - $1570/1640 - 175.762 db |
| Model 72B 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3079/3153 p. (1397/1430 kg) - $1579/1649 - 26.550 db |
| Model 73B 4-dr Sedan (6-pass): | 3173/3207 p. (1439/1455 kg) - $1615/1685 - 188.303 db |
1953 Six/V8
| Model 70B 2-dr Sedan (6-pass): | 3067/3133 p. (1391/1421 kg) - $1734/1809 - 305.433 db |
| Model 72B 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3046/3121 p. (1382/1416 kg) - $1743/1820 - 43.999 db |
| Model 73B 4-dr Sedan (6-pass): | 3115/3193 p. (1413/1448 kg) - $1783/1858 - 374.487 db |
1954 Six/V8
| Model 70B 2-dr Sedan (6-pass): | 3099/3220 p. (1406/1461 kg) - $1744/1820 - 293.375 db |
| Model 72B 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3080/3201 p. (1397/1452 kg) - $1753/1830 - 33.951 db |
| Model 73B 4-dr Sedan (6-pass): | 3155/3276 p. (1431/1486 kg) - $1793/1870 - 262.499 db |
1955 Six/V8
| Model 70B 2-dr Sedan (6-pass): | 3084/3194 p. (1399/1449 kg) - $1801/1901 - 236.575 db |
| Model 73B 4-dr Sedan (6-pass): | 3126/3236 p. (1418/1468 kg) - $1845/1945 - 235.417 db |
1956 Six/V8
| Model 64D 2-dr Victoria Hardtop (6-pass): | 3202/3345 p. (1452/1517 kg) - $2093/2193 - 33.130 db |
| Model 70B 2-dr Sedan (6-pass): | 3107/3218 p. (1409/1460 kg) - $1939/2040 - 164.828 db |
| Model 73B 4-dr Sedan (6-pass): | 3147/3258 p. (1427/1478 kg) - $1985/2086 - 170.695 db |
Alvázszámok
- 1952
- 1. jegy: motor: A = Mileage Maker Six, B = Strato-Star V8
- 2. jegy: évjárat utolsó jegye (2)
- 3-4. jegy: összeszerelő üzem: AT = Atlanta, BF = Buffalo, CH = Chicago, CS = Chester, DA = Dearborn, DL = Dallas, EG = Edgewater, HM = Highland Park, KC = Kansas City, LB = Long Beach, LU = Louisville, MP = Memphis, NR = Norfolk, RH = Richmond, SP = Sommerville, SR = Twin City (St. Paul)
- 5-10. jegy: sorozatszám: minden üzemben 100001-től kezdődik
- 1953-1956
- 1. jegy: motor: A = Six, B = L-head V8, U = OHV V8, M = Power Pack vagy Fairlane V8
- 2. jegy: évjárat utolsó jegye (3, 4, 5 vagy 6)
- 3. jegy: összeszerelő üzem: A = Atlanta, B = Buffalo, C = Chester, D = Dallas, E = 1954-ig Edgewater, 1955-től Mahwah, F = Dearborn, G = Chicago, H = Highland Park, K = Kansas City, L = Long Beach, M = Memphis, N = Norfolk, P = Twin City (St. Paul), R = 1954-ig Richmond, 1955-től San Jose, S = Sommerville, U = Louisville
- 4. jegy: karosszéria: mindegyik G, kivéve Victoria Hardtop = V
- 5-10. jegy: sorozatszám: minden üzemben 100001-től kezdődik
Extrafelszerelések
- 1953
Overdrive $108. Ford-O-Matic $184. Szervokormány $125. Szervofék $35. 6 csöves Deluxe rádió $88. 8 csöves Custom rádió $100. Fűtés $44. Deluxe fűtés $71. Elektromos óra $15. Szélvédőmosó $10. Színezett üveg $23. Fehér falú gumiabroncs $27.
- 1954
Overdrive $110. Ford-O-Matic $184. Szervokormány $134. Szervofék $41. 6 csöves Deluxe rádió $88. 8 csöves Custom rádió $99. Fűtés $44. Deluxe fűtés $71. Elektromos ablakemelő $102. Elektromos ülésállítás $64. Fehér falú gumiabroncs $27.
Forrás
- Gunnell, John: Standard Catalog of Ford 1903-2003. Iola (WI): Krause Publications, 2002, p. 66-76. ISBN: 0873494520
- 1952 Ford katalógus
- 1953 Ford katalógus
- 1955 Ford katalógus
