Dodge Charger Daytona
A Unipedia wikiből
Ebben a néhány sorban lehet olvasni a Dodge Charger egy különleges a NASCAR versenyzéshez épített utcai típusáról. Az autó teljes története, hogy miből fejlődött ki, az alaptípus történeténél olvasható. Az 1969-ben elkészített autó volt a megteremtője a spoiler használatának. Természetesen a verseny változatokban Hemi motorok dübörögtek, ezzel is öregbítve a motor típus amúgy sem kis hírnevét. Ő és testvér változata a következő évtől gyártott Plymouth Superbird volt az az autó amely hatalmas szárnyával tudta az úton tartani magát. Az elért hihetetlen sebesség elérésével sikerült elgondolkodtatni a verseny vezetőséget és ezzel saját és konkurens társaik halálát okozták. 1971-től komoly korlátozások léptek érvénybe, hogy az autókat a pályán tudják tartani. Ilyen volt, hogy a motorok méretét 305 cui (5,0 l)-ben korlátozták, amivel befellegzett a nagy méretű Hemi motoroknak. Az autón lévő méretes szárny megosztja a mai napig az embereket. A szépsége vitatható (bár az autó formájából adódik a sebesség érzete), de hogy sikert hozott ez már nem annyira.
Charger Daytona
1969-ben a Mopar autók gyártói úgy döntöttek, hogy nem tűrhetik tovább, hogy a Ford/Mercury modelljei egyed uralokodóként száguldozzanak a a NASCAR verseny pályáin. Úgy döntöttek, hogy megépítik a Charger 500-as autót. Gyorsan eladták a különleges modellből a a versenyzéshez szükséghes 500 db-ot. Ekkor még szinte utcai autók koptatták a versenypályák aszfaltját és ahhoz hogy indulhassanak versenyen 500 db-ot értékesíteni kellett belölük. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így egy új autó építése lett a cél. Azért a mai gyűjtőket nem befolyásolja ez a történet és örömmel zsebelenek be egy 500-ast, ha végre feltűnik a piacon. Új autó kellett és ezt már nem bízták a véletlenre. A tervezésnél felhasználták az akkori ismereteket még a NASA-t is felkérték némi segítségre és létrehozták a Charger alapjaira az új verseny autót a Daytonát. Az autó elejét átalakították és kissé leengedték aminek két következménye lett. Az első, hogy az elején a kerék járatokat megkellett emelni, hogy a gumik elférjenek, így jött létre a jellegzetes dudor az orr részen. A második, hogy az autó hátulja instabil lett. Erre lett megoldás a hatalmas szárny (1969-ben a Taladega pályán mértek az autóval 319 km/h feletti sebességet is! ). A szárnyat a csomagtéren keresztül rögzítették az autóhoz és nem a csomagtérfedélen át. Ebből adódan, a csomagtartó felnyitásához elég magasnak is kellett lennie. Így testvér modelljével a Plymouth Superbird-del a "szárnyas autó" nevet kapták. A Plymouth változaton még nagyobb lett a szárny, amitől kissé talán még stabilabb, de lassabb is lett. Ne felejtsük, az autónak napi használatra is alkalmasnak kellett lennie amallett, hogy az utcára 426 Hemi vagy 440 Magnum motorokkal szerelték kézi 4 sebességes vagy 3 sebességes automata váltóval. Nem kis teljesítmény lehetett, eladni ennyi idő alatt az 500 db-ot sem. Összesen 503 db-ot értékesítettek ebből az utcai versenygépből. Az elengedhetetlen csík (piros, fekete vagy fehér) természetesen ezeken a gépekre is rákerült, csak itt Daytona felirattal. A szárny színe pedig megegyezett a csík színével. A jól sikerűlt autók 1971-ig szerepeltek, amikor egy előírás vetett végett karrierjüknek: szárnnyal szerelt autók motor méretét 5,0 l-ben maximálták szemben a 7,0 l-es Hemi motorral szerelt szárnyas autókkal.
Külső hivatkozások
- Izom autókról mindent angol nyelvű oldal
- Daytona és Superbird angol nyelvű oldal
