Daimler Conquest
A Unipedia wikiből
A Daimler Conquest egy angol felső kategóriás személygépkocsi volt, amelyet a Daimler Motor Company gyártott 1953-1958 között. A típus a sikeres Daimler Consortot váltotta fel, de annál kisebb, modernebb és erősebb volt, hogy jobban megfeleljen a háború utáni igényeknek. Az alváz és a karosszéria a négyhengeres Lanchester Ledatól származott, de teljesen új, 75 lóerős hathengeres motort fejlesztettek ki a Daimlernél. 1953 őszén a négyajtós Saloon mellé bemutatkozott a kétüléses Roadster is, melynek 2,4 literes motorja már 100 lóerős volt. Ez az erőforrás került az 1954-ben bevezetett Conquest Century és Drophead Coupe kivitelbe is. 1955 őszén az áttervezett Roadster a New Drophead Coupe nevet vette fel, és ezzel párhuzamosan megszűnt a régi Coupe gyártása is. 1956-ben kissé áttervezték a sorozatot, mely a Mark II jelölést kapta. 1957-ben a New Drophead Coupe és a sima Conquest gyártása megszűnt, csupán az erősebb Century tartott még ki a következő évig. Az öt kivitelből összesen közel 10 ezer darabot gyártottak, így a Conquest lett a márka legnépszerűbb sorozata. A típus fő vetélytársának a Rover P4 és a Humber Hawk számított. A Conquest erőssége volt az elsőosztályú minőség és a gazdag felszereltség, de sok kritika érte elképesztően magas ára és ódivatú karosszériája miatt.
Tartalomjegyzék |
Történet
Conquest
A Daimler érdekeltségébe tartozó Lanchester 1951 óta gyártotta modern megjelenésű Fourteen, később Leda nevű típusát, mely 60 lóerős motorjával súlyosan alulmotorizáltnak számított. A Daimlernél ezért megkezdték egy erős hathengeres fejlesztését. Ekkor azonban a márka belépőmodellje, a 2,5 literes Daimler Consort már igen elavultnak számított, hiszen még a háború előtt tervezték, ezért úgy döntöttek, az új kocsi inkább Daimler név alatt szülessen meg. 1953 májusában látott napvilágot a kész mű, a Daimler Conquest, melynek karosszériája és futóműve szinte teljesen egyezett a Lanchesterével, persze a hatalmas, bordázott tetejű hűtőmaszk hamisítatlan Daimler-védjegy volt. A 2,4 literes, OHV vezérlésű öntöttvas hathengeres 75 lóerős teljesítményre volt képes, szemben a Consort 70 lovával, így a négyajtós Saloon elérte a 130 km/h-s végsebességet. Mivel a műszaki alapok nagy része már előre adott volt, így C. M. Simpson főmérnöknek és csapatának csupán 4 hónapig tartott a kocsi megalkotása.
A Conquest hagyományos felépítésű autó volt: X-tartós alváz, hátsókerék-hajtás, hidromechanikus fékrendszer, hátul hosszanti laprugók. Különlegességnek számított az első tengely torziós rugózása, a Girling-Bijur-féle központi alvázkenő berendezés, és a négyfokozatú, előválasztós váltó. A négyajtós acélfelépítményt a Hooper karosszériaüzem szállította. Bár modern pontonkasztnit terveztek, a sárvédőívek még jól kivehetőek voltak. Mindehhez társult a régimódi hűtőmaszk és a rövid, magas csomagtartó, így a kocsi formája már megjelenésekor is kicsit divatjamúltnak számított. Ezt azonban bőven kárpótolta a kitűnő felszereltség. A műszerfal tömör diófából készült, és a zárható kesztyűtartó mellett a vezető elé is került egy kis tárolórekesz. A műszereket középre tették, a sebességmérő mellett benzinszintjelző, vízhőfok- és ampermérő, valamint időóra került a szerelvényfalra. Mind a négy ajtón volt kartámasz és térképzseb is. Alapáron járt a bőrkárpitozás, a fűtés, a beépített ködfényszóró és négy hamutartó, melyekből kettőt az első ülések háttámlájába szereltek. A hátsó ülés közepén lehajtható kartámasz volt. A duplafenekű csomagtér nagy, a lökhárítóig lenyíló fedelet kapott.
Minden kitűnő tulajdonsága ellenére a Conquestnek volt egy hatalmas hibája is: az ára. A Daimler mindig is nagy arányban alkalmazott kézi munkát a kocsik gyártásánál, és persze a fent felsorolt extrák is drágították az autóikat. A Conquest alapára 1066 font volt, melyre még 445 font, 5 shilling és 10 penny forgalomba helyezési adó (purchase tax) rakódott, így a kocsiért összesen 1511 fontot kellett fizetni akkor, amikor egy 2,5 literes Riley csupán 1312-be került, egy Humber Hawkot pedig 1000 font alatt megkapott a vásárló. Az ár nem volt véletlen: Hódító Vilmos 1066-os hadjáratát emlegeti az angol történelem Norman Conquestként. Szerencsére azonban az árat 1956 januárjáig változatlanul hagyták. Ekkor jelent meg a Conquest Mark II, mely csupán apró részletekben tért el elődjétől. A legfeltűnőbb különbség a beépített ködlámpák hiánya, melyek helyén kerek légbeömlőket alakítottak ki. Az 1735 fontos Conquest Mark II gyártását 1957-ben szüntették meg. A 75 lóerős négyajtósból összesen 4568 darabot adtak el.
Conquest Century
1954 márciusában jelent meg a Conquest új kivitele, a Century, melybe a Roadster 100 lóerős motorját szerelték. A hathengeres alumínium hengerfejet és nagyobb szelepeket kapott, a sűrítést jelentősen megemelték, valamint a szimpla Zenith porlasztót két SU karburátor váltotta fel. A Century ezekkel a módosításokkal 140 km/h-s sebességre volt képes. Az erősebb kivitelt kívülről alig lehetett felismerni, csupán a krómkeretes szélvédő és a csomagtartó szárnyas díszítése és felirata volt az eltérés. Az utastérben viszont a széria fordulatszámmérő azonnal feltűnt. A kormány átmérője 17 helyett 18 inch volt, és bevezették a tengelyirányban állítható kormányoszlopot. A hátsó ülést 4 hüvelykkel hátrébb szerelték, így a lábtér érzékelhetően megnőtt, cserébe viszont kisebb lett a csomagtartó. A jobb helykihasználás érdekében viszont alapáron járt a Century-hez méretre szabott bőröndkészlet. Műszaki téren az erősebb fékek és a széria ablakmosó berendezés volt még említésre méltó újdonság. A Century ára 1661 font lett, mely növekedés érthető a technikai módosítások tükrében, de menetteljesítményei továbbra is elmaradtak az olcsóbb vetélytársakétól.
1956-ban természetesen a Century-ből is elkészült a Mark II széria, és ekkortól az idejétmúlt előválasztós váltó helyett már modern, háromfokozatú Borg-Warner automatát is lehetett rendelni a legkisebb Daimlerhez. Mivel a Conquest iránt 1957-re jelentősen lecsökkent a kereslet, az árát jócskán mérsékelték: az előválasztós kivitel adóval együtt 1495 fontba került, de az automata váltósért is csak 1680-at kértek. A Century gyártása 1958-ban állt le. Ez volt a típuscsalád legkeresettebb tagja: 4818 példány talált gazdára.
Conquest Drophead Coupe
A Century-vel egy időben jelent meg a vászontetős Drophead Coupe. A négyüléses kocsit elektromos tetőmozgatással szerelték fel, melynek a nyitott és a zárt mellett volt egy köztes állása: ilyenkor csak az első ülések feletti tetőrészt húzta el az elektronika, így a Conquest emlékeztetett a háború előtti Sedanca kivitelű autókra. A négy oldalablak közül csak az első kettőt lehetett letekerni, a hátsókat kézzel kellett behajtani a karosszériába. A Drophead Coupe is a 100 lóerős motort kapta az erősebb fékekkel és a fordulatszámmérős műszerfallal. A menetteljesítmények is közel azonosak voltak a szedánnal, a The Motor folyóirat 1954-ben 143 km/h végsebességet mért a Coupénál. A csinos és praktikus kabrió ára 1736 font volt, beleértve az adót is. Ezt kivitelt csak 1955 őszéig gyártották, amikor is felváltotta a Roadster-alapú New Drophead Coupe. Mindössze 234 darab hagyta el a Carbodies üzemét, ahol a karosszériát gyártották.
Conquest Roadster és New Drophead Coupe
1953 októberében, a London Motor Show-n jelent meg a Conquest sportos verziója, a kétüléses Roadster. A hosszú, lapos, karakteres felépítmény alumíniumból készült, szintén a Carbodies-nál. A versenyautós megjelenést erősítették a motorház légbeömlői, a mélyen kivágott ajtók, viszont az összképet rontották az amerikai stílusú fecskefarkak. Sportkocsihoz mérten egész kényelmesnek számított az utastér, például a teleszkópos kormányoszlop miatt, és meglepően tágas csomagtartót alakítottak ki. A modell kritikus pontja a nehezen kezelhető vászontető, valamint a kívülről és belülről is csak nehezen elérhető kilincs volt. A 100 lóerős motor ugyan biztosította a bűvös 100 mérföldes óránkénti sebesség átlépését, csakhogy a Conquest Roadster 1673 fontos áráért akár Jaguar XK140-est is lehetett kapni, mely elérte a 120 mérföldes sebességet is. Nem csoda, hogy a drága és kissé különös Roadsterből alig 65-öt adtak el 1955 októberéig. Ekkor mutatták be a London Motor Show-n a New Drophead Coupét, mely gyakorlatilag a Roadster modernizált kivitele volt. Az utastérbe a menetirányra merőlegesen pótülést szereltek be, így a kocsi kis jóindulattal háromszemélyes lett. Nagyobb ajtót alakítottak ki, és külső kilincset szereltek rá. Alapfelszerelés lett a fűtés és a feltekerhető oldalablak, emiatt áttervezték a tetőt is. A vásárlók azonban nem szívesen fizettek 1928 fontot a közepes teljesítményű sportkocsiért: 1957-ig csak 54 kocsi kelt el.
Egyedi kivitelek
A többi Daimlertől eltérően a Conquest nem volt különösebben népszerű az egyedi karosszériagyártók körében, bár ekkor már amúgy is egyre kevesebben keresték a személyre szabott autókat. 1955-ben hat Conquest-alvázra kétajtós kombikarosszériát építettek, melynek B-oszlop mögötti része fából volt. A fél tucat Shooting Brake kivitelű autót az Independent Television News használta közvetítőkocsinak.
1954-ben egy Conquest Century alvázra (vázszám: DJ256-90950, motorszám: 76207) a Hooper épített szögletes, ívelt oldalablakokkal szerelt, szekrényajtós karosszériát, mely a Dauphin fantázianevet viselte. A kocsi nagyon hasonlított a drágább Daimler Empress-re. Az ECG342B forgalmi rendszámú Dauphin őfelsége II. Erzsébet brit királynő magánhasználatú autója volt. 1955-ben még egy Dauphin stílusú kocsi készült a Hoopernél, de kétajtós Coupe kivitelben.
Az utód
Bár a Conquest gyártása 1958-ban utód nélkül állt le, ez nem jelenti azt, hogy a Daimler nem akarta pótolni legnépszerűbb modelljét. A cég csődközeli helyzete miatt viszont a fejlesztés akadozott. Az utódot az a 2,5 literes V8-as hajtotta volna, melyet Edward Turner tervezett, és a Daimler SP250 roadsterbe szerelték. A karosszéria alapját a Vauxhall Cresta adta, melyre felkerült a hagyományos hűtőmaszk és más jellegzetességek. Mikor 1960-ban a Jaguar átvette a céget, a fejlesztést leállították, hogy ne teremtsen konkurenciát a Jaguar Mark II-nek. Végül annak karosszériájába szerelték be a V8-ast, és így született meg 1962-ben a Daimler 250-es.
Műszaki adatok
Conquest (Century)
- X-tartós alváz, ötüléses acélkarosszéria. Orrmotor, hátsókerék-hajtás.
- Elöl hosszanti torziós rugók, hátul hosszanti laprugók.
- Négyhengeres, négyütemű, vízhűtéses, soros hathengeres benzinmotor. Nyomórudas szelepvezérlés (OHV).
- Porlasztó: 1 db Zenith 42VIS (2 db SU H6).
- Furat x löket 76,2 x 88,9 mm. Lökettérfogat 2433 ccm. Sűrítés 6,6:1 (7,75:1).
- Teljesítmény 75 bhp @ 4000 rpm (100 bhp @ 4400 rpm). Nyomaték 168 Nm @ 2000 rpm (179 Nm @ 2500 rpm).
- Hűtő űrtartalma 8,5 liter. Motorolaj 4,7 liter. Benzintank 57 liter.
- Akkumulátor 12 V 51 Ah.
- Elöl hidraulikus, hátul mechanikus dobfék. Fékdob átmérője 11 inch, betétszélesség 1,75 (2,25) inch, teljes fékfelület 148 (184) inch2.
- Tengelytáv 2642 mm. Nyomtáv elöl/hátul 1321/1321 mm. Hasmagasság 178 mm.
- Hosszúság/szélesség/magasság 4502/1676/1651 mm.
- Fejtér elöl/hátul 914/864 mm. Válltér 1270/1219 mm. Ülés szélessége 1270/1321 mm. Ülőlap hossza 483/533 mm. Támla magassága 584/610 mm. Lábtér 495/533 mm. Ülőlap magassága 318/381 mm.
- Fordulókör átmérője 34 láb. Menetkész tömeg 1406 (1414) kg. Gumiabroncs: 6,70x15.
- Drophead Coupe magassága 1575 mm. Roadster magassága 1397 mm.
Menetteljesítmények
| Típus: | Conquest | Century | Drophead Coupe | Roadster/New DHC |
|---|---|---|---|---|
| Mérés: | The Autocar 1953. 5. 8. | The Autocar 1954. 3. 5. | The Motor 1954. 6. 9. | The Motor 1954. 6. 30. |
| 0-30 mph (sec): | 4,9 | 4,8 | 6,2 | 4,9 |
| 0-50 mph (sec): | 13 | 11,4 | 13,5 | 10,6 |
| 0-60 mph (sec): | 20,4 | 16,3 | 19,7 | 14,5 |
| 0-70 mph (sec): | 30 | 24,1 | 27,7 | 20 |
| 1/4 mile (sec): | 22,3 | 20,7 | 21,4 | 20,3 |
| Végsebesség (km/h): | 130 | 140 | 143 | 162 |
| Átlagfogyasztás (l/100 km): | 10,7-12,4 | 11,2-13,1 | 11,9 | 11 |
| Gyártott darabszám: | 4568 | 4818 | 234 | 65/54 |
| Ár (£, 1954): | 1066 | 1172 | 1225 | 1180 |
| Purchase tax (£. s. d.): | 445.5.10. | 489.9.2. | 511.10.10. | 492.15.10. |
| Ár (£, 1956): | 1156 | 1264 | --- | 1927.15.10. |
| Purchase tax (£. s. d.): | 579.7.0. | 633.7.0. | --- | (a fenti összeg tartalmazza) |
Alvázszámok
|
|
Forrás
- Freeman, Tony: Daimler and Lanchester - An Illustrated History. London: Academy Books, 1990, p. 86-131. ISBN 1873361017
- Young, Daniel: Daimler Digest - DB18 and Conquest Ranges (1945-1957). London: P4 Spares, 1990, p. 31-91. ISBN 0951176099
