Cord L-29

A Unipedia wikiből

Cord-embléma

A Cord L-29 egy amerikai luxusautó volt, melyet az Auburn Automobile Company (Auburn és Connersville, Indiana) gyártott 1929-1932 között. Legfőbb vetélytársai a Cadillac 353 és a Packard Custom Eight voltak. Olyan előremutató technikai megoldásokkal rendelkezett, mint az elsőkerék-hajtás vagy az X-merevítős alváz. Bizonyos műszaki problémák és a nagy gazdasági világválság miatt azonban a kocsi csúfosan megbukott, ritkasága és egyedi felépítése miatt viszont manapság a klasszikus autók rajongóinak egyik bálványa a modell.

Tartalomjegyzék

Történet

Előzmények

1929 Cord L-29 Brougham

A tehetséges üzletember, Errett Lobban Cord az 1920-as évek végére virágzó közlekedési vállalatbirodalmat tudhatott a magáénak: az ő tulajdonában álltak az Auburn, a Checker, a Duesenberg autógyárak, a Lycoming motorgyár, több karosszériaépítő cég, és egy hajózási vállalat is. A személyautók palettáján azonban hatalmas lyuk tátongott: 1928-ban a legdrágább Auburn 2.395 dollárba került, míg a Duesenberg Model J-nek csak az alvázáért 8.500 dollárt kértek. Világos volt, hogy ezt a piaci rést be kell tömni, és így végre megvalósulhatott Cord dédelgetett álma: egy olyan autót gyártani, mely a saját nevét viseli.
Cord a fejlesztést Harry Miller és Cornelius Van Ranst mérnökökre bízta. Miller azelőtt már több elsőkerék-hajtású autót épített az Indianapolis 500 versenyekre, melyek szép sikereket könyvelhettek el. A közönséget felettébb érdekelte az újfajta hajtási mód, mivel néhány korai kísérlettől eltekintve akkoriban csak egyetlen szériamodellt ismertek, melynek motorja az első kerekeket forgatta: ez pedig a Lancia Lambda (1922-1929) volt. A karosszéria vonalait John Oswald rajzolta meg, aki egyébként az Auburnnél dolgozott. A kocsik tesztelését Leon Duray autóversenyző végezte. Az első kísérleti darabok 1928 második felében készültek el. Teljesítményük kitűnő volt, azonban a motor alacsony sebességnél borzasztó zajosan működött, a kormány pedig hegymenetben csúnyán remegett. Cord siettette a gyártást, ezért ezeket a hibákat nem tudták kielégítően orvosolni. Az első példányoknak még hagyományos létraalvázuk volt, mikor azonban az egyikkel Cord az auburni családi birtoka mögött végighajtott egy felszántott mezőn, annak összes ajtaja felpattant. Ezután utasította Herb Snow-t, az Auburn főmérnökét, hogy javítsa ki. Így született meg az egyik legelső X-tartós alváz, mely már kellően merevnek bizonyult. 1929 januárjában újabb 5 prototípus készült, ezek már szinte azonosak voltak a szériagyártású kocsikkal. A zárt kiviteleket a Central Manufacturing Company gyártotta: egy kétajtós és egy négyajtós Sedant, valamint egy négyajtós Brougham-et. A két vászontetős, a Convertible és a Phaeton Sedan a Limousine Body Company-nál készült. Ezek tervezésében részt vállalt George McQuerry Jr. is, aki a Walter M. Murphy (Pasadena, California) karosszériacégnél állt alkalmazásban. Sajnos a kétajtós Sedan tervét hamar elvetették.

Vegyes fogadtatás

1929 Cord L-29 Sedan

Az L-29-est végül 1929 augusztusában mutatták be, így néhány hónappal megelőzték a másik fronthajtású luxusautót, Archie Andrews Ruxtonját. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy Cord nem a technikai előnyök, hanem az esztétikum és az eladhatóság miatt döntött a fronthajtás mellett. A kardántengely elhagyása minden addiginál alacsonyabb karosszéria kialakítását tette lehetővé: a Sedan mindössze 155 cm magas volt, jó 30 cm-rel alacsonyabb, mint a kortársai. A kuplung, a váltó és a differenciálmű egy egységbe szerelve az amúgy is hosszú soros nyolchengeres motor elé került, ezért a motorháztetőt extrém hosszúra kellett szabni, mindezek betetőzéseképpen pedig Alan Leamy, az Auburn fő formatervezője egy erősen a Duesenbergére hajazó hűtőrácsot tett a kocsi elejére (melyet a Chrysler 1931-ben tökéletesen leutánzott). Az eredmény káprázatos lett: az autó erőteljes, de mégis könnyed vonalvezetésű volt (ezt erősítették az alacsony ablakok és a vékony tetőoszlopok is), széles nyomtávjával szinte ráfeküdt az útra.
A közönséget azonban nem igazán győzte meg az újdonság; kételkedtek abban, hogy a szokatlan technika beválhat-e egy luxusautónál. Nem is alaptalanul: bár a fronthajtás, és az ebből következő alacsony súlypont nagy sebességnél is első osztályú stabilitást biztosított a kocsinak, a lassú manőverezés elég nehéz volt a vele, a parkolás pedig igazi rémálomnak bizonyult. Emellett a hosszú, hátratolt motor miatt a súly jelentős része a hátsó tengelyre esett, így az L-29-esek sokat küszködtek hegymenetben. A fronthajtás alkatrészei túlságosan is szervizigényesnek bizonyultak, és a váltóval is akadt probléma: mivel rudazata a motorblokk fölött futott, és 2,1 méter hosszú volt, olykor igen körülményesen lehetett megtalálni a fokozatokat. A sportos kinézethez ráadásul nem társultak sportos menetteljesítmények: az Auburn 8-125-ösből származó Lycoming-erőforrás 125 lóereje 125 km/h-s végsebességet biztosított az autónak, ami csupán egy jó átlagos eredménynek volt mondható. A motoron egyébként több, mint 70 módosítást kellett eszközölni a hajtott tengely cseréje miatt.
S ha mindez nem lett volna elég, a bemutató után két hónappal összeomlott a new yorki tőzsde, és hosszú évekig tartó, világméretű gazdasági válság kezdődött, melyben a patinás, nagy nevű luxusgyártók is csak küszködtek a megélhetésért, a Cordhoz hasonló extravagáns kocsiknak pedig végképp nem maradt helyük a piacon. Népszerűségén az sem segített, hogy 1930-ban egy L-29 Convertible lett a felvezetőautó az Indy 500 autóversenyen (sofőrje Wade Morton, a Cord értékesítési menedzsere volt). Abban az évben mindössze 1.873 darab kelt el, míg a Cadillac 353-asból 15 ezer, a nagy Packardokból pedig 8 ezer darab fogyott. Tulajdonképpen a Cord valamivel olcsóbb volt vetélytársainál, csakhogy a katalógusokban mindössze 4 modell szerepelt, míg a Cadillac 32, a Packard pedig 37 kivitelt kínált a vásárlóknak. Mindezeket figyelembe véve bátran kijelenthető: az L-29 szinte már megjelenésekor halálra volt ítélve.

Végjáték – 1931-1932

1929 Cord L-29 Phaeton Sedan

Errett Lobban Cord birodalma rogyadozóban volt: bár az Auburn és a Duesenberg még úgy-ahogy eladták magukat, az L-29-esek a kutyának sem kellettek, annak ellenére, hogy az 1931-es modellévre 700(!) dollárral csökkentették az árukat. Az 1932-es esztendőnek egy felfúrt motorral futottak neki, mely így már 132 lóerőt teljesített, és lehetővé tette a 135 km/h-s sebesség elérését is. Mindez már csak a hattyúdal utolsó szólama volt: a Cordok gyártását 1931. december 31-én végleg beszüntették (az utolsó 157 autó volt 1932-es modell). Néhány kocsitól csak 1933 szeptemberében tudtak megszabadulni a kereskedők – már akik még nem mentek csődbe.

Műszaki adatok

Motor: soros, nyolchengeres, oldalszelepelt (L-head)
Furat x löket: 3,25 x 4,5 in (82,55 x 114,3 mm), 1932: 3,375 x 4,5 in (85,725 x 114,3 mm)
Hengerűrtartalom: 298,6 cui (4893 ccm), 1932: 322 cui (5277 ccm)
Teljesítmény: 125 bhp @ 3400 rpm, 1932: 132 bhp @ 3600 rpm
Sűrítési arány: 5,25:1
Tengelytáv: 137,5 in (3492,5 mm)
Háromfokozatú váltó, végáttétel: 4,08:1
Maximális sebesség: 125 km/h, 1932: 135 km/h
Gyorsulás 0-96 km/h: 30 sec

Gyártási adatok

A Cord L-29 négy gyári kivitele:

  • 4-dr Sedan (5-pass): 4530 p. (2055 kg) - $3095 (1931-től $2395)
  • 4-dr Brougham (5-pass): 4500 p. (2040 kg) - $3095 (1931-től $2395)
  • 2-dr Convertible (2/4-pass): 4300 p. (1950 kg) - $3295 (1931-től $2495)
  • 4-dr Phaeton Sedan (5-pass): 4500 p. (2040 kg) - $3295 (1931-től $2595)

Ezeken kívül összesen 43 darab különleges, egyedi építésű modell készült, független karosszériaműhelyekben (a teljesség igénye nélkül):

  • 1930 Cord L-29 Coupe, melyet Alexis de Sakhnoffsky báró tervezett, és a karosszériáját a Hayes Body Corporation (Grand Rapids, Michigan) építette. A báró saját maga használta ezt a kocsit, mivel a legenda szerint szerette az L-29-est, de a gyári karosszériáit rettentően unalmasnak tartotta. Ez a kék coupe viharos sikert aratott az 1930-as monacói és beaulieu-i Concours d’Elegance szépségversenyeken.
  • 1930 Cord L-29 Murphy Dual Cowl Phaeton, első tulajdonosa Toby Wing színész volt.
  • 1930 Cord L-29 Murphy Town Car, ebből a verzióból 3 darab készült, és 7000 dolláros áron adták el őket. Mindhármat filmsztárok vásárolták meg: Delores Del Rio, Lola Montez és John Barrymore.
  • 1930 Cord L-29 Rollston Sport Touring Phaeton
  • 1930 Cord L-29 Voll & Ruhrbeck Convertible Victoria (Berlin)
  • 1931 Cord L-29 Speedster, ezt a kocsit az 1931-es Párizsi Autószalonon mutatták be, és eredetileg Paul Berns, Jean Harlow filmszínésznő férje vásárolta meg.

Megoszlanak a vélemények arról, hány L-29-es is készülhetett valójában. Általában 5.010 darabot emlegetnek, ez tűnik a leghitelesebb számnak, de sok helyen szerepel 4.429 is. Egy harmadik felbontás a következőképpen néz ki: 1929 – 1.819 db, 1930 – 1.873 db, 1931 – 1.243 db, 1932 – 58 db. Ezek az adatok valószínűleg a naptári évi eladásokat adják meg, hiszen különben érthetetlen volna, hogyan szerepelhet itt az 1932-es dátum. Így összesen 4.993 példányról van szó, ha pedig ezekhez hozzávesszük a korai prototípusokat és az 1933-ban eladott autókat, itt is 5.010 körül lehet a végeredmény, de az információk sajnos hiányosak.

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://wiki.bigblock.hu/Cord_L-29”
Személyes eszközök