Chrysler Saratoga
A Unipedia wikiből
A Chrysler Saratoga egy amerikai felső-középkategóriás autó volt, amelyet a Chrysler Corporation gyártott 1939-1952 között, majd némi szünet után 1957-1960 között. A Saratoga 1940-ig a nyolchengeres sorozat csúcsmodellje volt, de 1941-től ez lett a rosszabb felszereltségű alapmodell, melyet már többféle karosszériával is lehetett rendelni. 1949-ben az új generáció már csak kétféle felépítménnyel volt kapható, és továbbra is a Chrysler New Yorker alapkivitelének számított. 1951-1952-ben azonban a kisebb Chrysler Windsor alvázát használta, de megkapta a New Yorker vadonatúj, bivalyerős Hemi V8 motorját, és így a leggyorsabb szériaautók egyike lett. Ekkor először és utoljára a típus történetében nyújtott tengelytávú Sedan és acélkarosszériás Station Wagon is szerepelt a palettán. 1953-ban a Saratoga helyét a Windsor Deluxe vette át. A korai Saratogákból alig néhány ezer készült, mára alig-alig maradt belőlük, és gyűjtői értékük sem kiemelkedő. Az 1951-1952-es modellek az erős motor miatt már valamivel kedveltebbek, de szintén nem túl gyakoriak.
1957-ben a Forward Look stílus második generációjával újjászületett a Saratoga. A típus megint az átmeneti modell szerepét töltötte be, alváza egyezett a New Yorkerével, karosszériája azonban a hosszabb motorház kivételével a Windsoré volt. Erősebb motor és jóval gazdagabb felszereltség jellemezte. Három karosszériával volt kapható: 4 ajtós Sedan, 2 és 4 ajtós Hardtop. 1957-1958-ban a 354, 1959-1960-ban a 383 köbhüvelykes V8-assal árulták. 1960-ban a többi Chryslerhez hasonlóan ez is önhordó karosszériás lett, de 1961-ben az új belépőmodell, a Chrysler Newport megjelenésével a Saratoga a Windsor nevet vette fel, majd 1962-től már Chrysler 300-nak hívták. A négy év alatt közel 90.000 Saratoga készült, értékük ma 20-40 ezer dollár közé tehető.
Az 1990-es modellévtől újra létezett a név, de csak Európában: a mid-size Dodge Spirit exportverzióját hívták így. A típus nem tért el jelentősen az amerikai kiviteltől, főleg a biztonsági előírások miatt szabták át itt-ott. A lanyha marketingtevékenység miatt sosem lett sikeres a kocsi, de egészen 1994-ig, a Chrysler Stratus bemutatójáig árulták. A késői darabok már a Chrysler LeBaron módosításai voltak, erre utal a gazdagabb felszereltség és a sok krómdísz. Manapság a Saratoga szinte értéktelen a piacon, jó állapotú autókat már 1000 euróért is lehet vásárolni, de a tökéletes kocsikért sem igen adnak 2000 eurónál többet.
Tartalomjegyzék |
Történet
1939
1938 októberében mutatták be a nyolchengeres C-23 sorozatot, melynek legdrágább tagja volt a Saratoga modell. Tulajdonképpen a New Yorker luxusverziója volt, ami azt jelentette, hogy kombinált bőr-Bedford kord kárpitozása volt. Bőrhuzatot kaptak az ajtók, az üléspad háta, és a kéderek is bőrből készültek. Az ablakkereteket is bőrmintájúra festették, továbbá a Saratogánál a hátsó üléshez is járt két hamutartó. A típust csak két karosszériával, Sedan és Club Coupe kivitelben gyártották.
Bár az alváz megegyezett az előző évivel, a karosszéria jelentősen átalakult. Ez volt az első év, amikor a Chryslerek süllyesztett fényszóróval készültek. A hűtőrács teljesen újszerű volt: alul egy vízesésre hasonlító, függőleges rácsozat volt, míg a motorháztető elején 5 vízszintes rúdból álló, kettéosztott maszk. A motorház bal oldalára Chrysler feliratot tettek, az oldalsó díszléc felett pedig mindkét oldalt a Saratoga név volt olvasható. A sárhányók nyújtottabbak lettek, és a fellépőlemez már nem volt annyira hangsúlyos elem. A kocsi teteje egyetlen ívben folytatódott a hátfalon, így eltűnt a korábbi, rátoldott csomagtartó. Összességében a kocsi modernebb, áramvonalasabb lett. Ezt szolgálta az is, hogy már nem lehetett sárvédőre szerelt pótkereket rendelni a kocsikhoz.
Új volt a motor is: hengerűrtartalma 323,5 CUI lett, teljesítménye pedig 130 lóerő a korábbi 115 helyett. Opcióként rendelhettek az erőforráshoz magasabb kompressziójú alumínium hengerfejet is, mellyel a teljesítmény 138 lóerőre nőtt. Ezen kívül az extralistán szerepelt még fender skirt, Fluid Drive erőátvitel és napfénytető is (utóbbival csupán 239 Chryslert szereltek fel). Az olyan modern részletek ellenére, mint a kormányváltó vagy a Lockheed hidraulikus fékek, a Saratoga magas ára miatt mégsem lett valami népszerű: csupán 714 kocsi kelt el az első évben. Az egyik Sedant a Derham karosszériacég bőrtetővel és gazdagabb belső térrel látott el.
1940
1939 szeptemberében érkezett a Saratoga második sorozata, mely gyökeresen eltért elődjétől. A kocsi teljesen új alvázat kapott, melynek megnőtt a tengelytávja, a kocsi teljes hossza azonban alig változott. Ennek megfelelően lecserélték a karosszériát is: a felépítmény szélesebb lett, a sárvédők pedig elkezdtek a kasztniba olvadni. A fellépőlemezek már nem töltötték be eredeti funkciójukat. Az autó orra egyszerűbb lett: a hűtőrács most 9 vízszintes csíkból állt, a korábbi csepp alakú fényszórók helyett egyszerű kerek egységet alkalmaztak. Szériafelszerelés volt az irányjelző, mely a sárvédő tetején, hosszú krómozott házban helyezkedett el. Egyszerűbb lett a lökhárító is. Elöl, a motorháztető oldalán a típus neve volt olvasható, míg a tető hátsó részére téglalap alakú, krómozott hűtőnyílást tettek. A csomagtér fedele lényegesen nagyobb lett, és egy darabból álló hátsó szélvédőt alkalmaztak az osztott helyett.
1940-ben is a Saratoga volt a 8 hengeres széria csúcsmodellje, de a Club Coupe eltűnt a kínálatból, a sima Sedan mellé viszont bekerült a Formal Sedan, melyben süllyeszthető utastéri elválasztófal volt. Javítottak a motoron is, amely most 5 helyett 6 főtengely-csapágyat, és új karburátort kapott, így a teljesítmény 135 lóerőre nőtt. Továbbra is rendelhető volt a Silver Dome fantázianevű alumínium hengerfej, mellyel 143 lóerős teljesítményt értek el. Emellett extrafelszerelés volt például a Fluid Drive erőátvitel, a fender skirt, vagy a ködlámpa. Sajnos a vadonatúj Saratoga nem lett népszerűbb elődjéhez képest: mindössze 600 darabot adtak el belőle, míg például a rivális Lincoln Zephyr szedán kiviteléből közel 16 ezer fogyott 1940-ben. A Derham megint előrukkolt egy különleges verzióval: egy Town Car kivitelt építettek a Saratogából.
1941
1940 szeptembere fordulópont a Saratoga történetében: ekkortól kezdve már nem a csúcsmodell szerepét töltötte be, hanem ez lett az olcsó, rosszul felszerelt belépőmodell, a New Yorker egyszerűbb kivitele. Ennek megfelelően viszont most már ötféle felépítmény állt a vásárlók rendelkezésére, közülük a vadonatúj Town Sedan volt a legdrágább és a legmodernebb. Ennek csak négy oldalablaka volt, és szekrényajtók helyett egységesen előre nyíló ajtókkal szerelték fel. A karosszériák alig észrevehetően változtak: kicsivel szélesebbek és alacsonyabbak lettek, nagyobb üvegfelületekkel. A fellépőlemezek még keskenyebbek voltak, és már csak felár ellenében kérhették őket. A hűtőrács 9 helyett 6 vízszintes rúdból állt, melyek vastagabbak lettek, és középen egy függőleges pálca osztotta ketté őket. Az irányjelzők kicsit előrébb kerültek, és hosszabb lett a házuk. A típus neve megint a motorház oldalára került, de most közvetlenül az ajtók elé.
A beltér jelentősen átalakult: a korábbi három helyett kétküllős kormányt szereltek be, félkör alakú kürtkapcsolóval, ezáltal jelentősen javult a műszerfal olvashatósága. A kerek sebességmérőt téglalap alakú, lázmérő-skálázású darab váltotta fel, mellette szintén téglalap alakú kisebb műszerek voltak. A műszerfal, ajtó, kormány színezett műanyagpaneleket kapott, melyek színe ugyanúgy választható volt, mint a külső fényezésé. Szériafelszerelés lett a Fluid Drive, újdonság volt viszont az opciós négyfokozatú Vacamatic félautomata váltó; az alapmotor 2 lóerővel erősödött, de mivel az opciós erőforrás sűrítését csökkentették, ez most csak 140 lóerőt teljesített. A csökkentett ár és a szélesebb választék miatt a Chrysler jóval több, 5751 kocsit értékesített. Ezek közül az egyik kísérleti darab, egy 9 személyes Town & Country kombi volt, mely nem került sorozatgyártásba.
1942
1941 szeptemberében látványos, de műszakilag nem túl jelentős módosításokat eszközöltek a Saratogán. A fellépők végleg eltűntek, és kissé módosították a sárhányók formáját. A hűtőrács 5 vékony vízszintes rúdból állt, melyek az autó teljes szélességén végigfutottak, és rákanyarodtak a kocsi oldalára is. Az irányjelző a fényszóró alá, a kasztni sarkára költözött. A motorháztető már nem oldalra, hanem felfelé nyílt (aligátorszáj), és az utastérből lehetett nyitni-zárni. A motorház oldalára nagyon kicsi felirat került, az oldalsó díszléc alá. Elöl-hátul vastagabb, nehezebb lökhárítókat szereltek fel, és már a hátsó sárvédőre is került 5 díszcsík, melyek közül csak a legfelső volt hosszú, az alsók csak a keréknyílás mögött kezdődtek. Megváltoztatták a műszerfalat is.
Továbbra is a Saratoga volt a nyolchengeres alapmodell, melyhez például nem járt időóra és hátsó lehajtható kartámasz. Szériafelszerelés volt viszont a Fluid Drive, és a motor alapáron 140 lóerős lett. Az alumínium hengerfejet már nem lehetett rendelni az erőforráshoz. 1941 decemberétől a háborús anyaghiány miatt egyszerűsödött a Chryslerek kinézete: eltűntek a krómcsíkok a küszöbről és a sárvédőkről; és a többi díszlécet, a lámpák keretét és a dísztárcsákat sem krómozták, hanem festették. A Saratoga gyártását végül 1942 januárjában állították le, az öt kivitelből mindössze 1594 darab készült.
1946-1948
Az első háború utáni Saratoga műszakilag nem nagyon, kinézetében viszont jelentősen eltért az 1942-es sorozattól. Új, négyzetrácsos hűtőrácsot vezettek be, melyet középen egy vastagabb, vízszintes pálcával osztották ketté. A rácsból három díszléc futott oldalra, az első sárvédőkre. A maszk fölé, a motorháztető alsó élére krómozott díszítés került. Nagyobbak lettek az irányjelzők. Más volt a lökhárító is, melyre alapáron 3 ütközőt szereltek: kettőt oldalra, egyet középre. Az első sárvédőket lágyabb vonalúra rajzolták, és finoman beleolvadtak az ajtókba. Továbbra is megtalálható volt a típusjelzés a motorház oldalán. A hátsó sárhányóra is került egy krómcsík.
A műszerfal javarészt megegyezett az 1942-essel, de az anyaghiány miatt eltűntek a színezett műanyagok, és a kétküllős helyett újra háromküllős kormánykerékkel látták el a kocsit. Javult a felszereltség: széria lett az időóra és a hátsó lehajtható kartámasz (csak a Sedan és a Brougham esetében). Továbbra is alapáron járt a Fluid Drive a Saratogához. Sajnos a modern és attraktív Town Sedant törölték a kínálatból; a motor megint csak 5 főtengely-csapágyat kapott, és a sűrítése is csökkent valamelyest, így teljesítménye 135 lóerőre esett vissza. A nehézségek miatt nem lehetett fehér oldalfalú abroncsokat rendelni a Saratogákhoz, ezt úgy pótolták, hogy a keréksapkák körül fehérre festették a felniket. Az autógyártás nehezen futott fel: 1545 kocsi gördült le a szalagokról 1946-ban.
1947 alig néhány változást hozott magával. Javítottak a zárakon, szélesebb abroncsokat szereltek fel, és módosították a műszerfal jelzőfényeit, ettől eltekintve a kocsik kívül-belül megegyeztek az egy évvel korábbival. 1947. április 1-jétől megint lehetett fehér csíkos gumikat rendelni a Chryslerekhez. A Saratoga nem örvendett túl nagy népszerűségnek: csak 1940 kocsit sikerült eladni. A vásárlók sokkal jobban kedvelték az alig drágább, de lényegesen szebb belső terű New Yorkert. Az 1948. év mindenféle módosítás nélkül érte a Saratogát. Bővült a színpaletta, és a fehér csíkos gumik terjedése miatt az egész felnit betakaró, rozsdamentes dísztárcsát használtak a festett felni helyett. A szövetségi árszabályozás megszűnése miatt drasztikus, 400 dolláros áremelést hajtottak végre. A Chrysler nem siette el az új fejlesztésű modellek bemutatását: csak 1949 tavaszán érkeztek meg a friss sorozatok. Addig az 1948-as kocsikat gyártották tovább, melyeket 1948. december 1-je után első szériás 1949-esnek neveztek. Az 1948-as autókból 1695 darabot, az 1949-esekből alig 432 darabot adtak el.
1949
A Chrysler a vállalat 25. évfordulójára vadonatúj modellekkel rukkolt elő. A tulajdonképpen 1940 óta toldozgatott-foldozgatott elődhöz képest a C-46 sorozat jóval modernebbnek és csinosabbnak hatott. Az új Saratoga tengelytávja extrém hosszú, 131,5 inch lett, a túlnyúlások levágása miatt viszont a kocsi teljes hossza valamelyest csökkent. Az új kasztni magas és dobozszerű volt, a különálló sárvédők teljesen eltűntek, megnövelték az üvegfelületek méretét, és a csomagtartó is jelentősen nagyobb lett. Maradt a négyzetrácsos hűtő az oldalra kanyarodó díszlécekkel és a középső osztással. A motorháztető élén továbbra is ott volt a krómdísz. Még nagyobbak lettek az irányjelzők, és a lökhárítón 4 ütköző volt: 2 az autó szélén, 2 pedig keretbe foglalta a rendszámtáblát. Az első sárvédőn vastag krómléc volt, mely az első ajtón folytatódott. A sárvédő végére, a díszléc fölé Saratoga feliratot tettek. Ugyanilyen krómcsík volt a hátsó sárhányón is, valamivel lejjebb. Ide krómozott kőfogót is tettek. Kiálló, míves hátsó lámpát tettek fel, melynek hosszú króm háza volt. A hátsó rendszámtáblát a kasztniba süllyesztették, köré díszkeretet tettek.
A műszerfalra gyönyörű, félköríves sebességmérő került. A rádiót közelebb tették a sofőrhöz, a szögletes időóra viszont az utas elé költözött. Az üléspadok olyan magasak voltak, mint egy karosszék, így átlagon felüli kényelemmel szolgáltak. A Fluid Drive mellett alapfelszereltség lett a négyfokozatú Prestomatic félautomata váltó is. A motor azonban maradt a régi: a 135 lóerős, oldalszelepelt nyolchengeres elavultnak számított, és az 1900 kilós autó mozgatásához nem volt elegendő. Összehasonlításképpen: a Buick Roadmaster és a Packard Super Eight 1949-ben 150 lóerős volt. A Saratogát csak két verzióban árulták: Club Coupe és Sedan karosszériával. A modellváltás nem változtatott sokat a típus eladásain: a második szériás 1949-esekből 2275 darab kelt el.
1950
Megint szokatlanul későn, 1950. január 5-én mutatták be a következő évi modelleket. Az autón nem változtattak túl sokat, inkább csak a külső jegyeken módosítottak. Ritkább rácsozatú lett a hűtőmaszk, rúdjai viszont vastagabbak voltak, tetejét pedig egy ívelt elem zárta le. A középső krómléc nem kanyarodott rá a sárvédőre, helyette egy nagy, rozsdamentes acél díszpanelt szereltek fel, melyben a kerek irányjelző kapott helyet. A lökhárítót legömbölyítették, és sokkal jobban előrenyúlt, mint az egy évvel korábbi. Most csak két ütköző volt rajta, melyek a rendszámot vették körbe. Oldalt nem sok minden változott, a hátsó sárvédő krómcsíkja azonban lejjebb került, egy egységet képezett a krómozott kőfogóval. Nagyobb lett a hátsó szélvédő, melyet 3 darabra osztottak. A rendszám a lökhárítóra költözött, mely itt is gömbölyűbb volt, és négy ütközőt kapott a korábbi kettő helyett. A hátsó sárvédők hosszabbak lettek, és kicsit kidomborodtak a karosszériából. A lámpát a karosszériába süllyesztették, melynek belső oldalán, a csomagtartó fedele mellett külön egységet képezett a tolatólámpa. Változott a tank töltőnyílása is. Az autó kinézete egyszerűbb, de kifinomultabb, kellemesebb lett. Egyetlen műszaki újításként már elektromos ablakemelőt is lehetett rendelni a Saratogákhoz, de ez sem tette népszerűbbé a sorozatot: a két verzióból mindössze 1300 példány talált gazdára.
1951-1952
Az 1951-es év újabb mérföldkő a típus életében. A Saratoga megszűnt a Chrysler New Yorker olcsó kivitelének lenni, most a Windsor alvázára épült, így tengelytávja 6, teljes hossza 4 hüvelykkel csökkent. Igazi szenzáció volt viszont a FirePower V8-as motor megjelenésé. A 331 CUI hengerűrtartalmú, félgömbfej égésterű motor 180 lóerőt adott le, és mivel a Saratoga közel 70 kilóval könnyebb lett, a korábban öreguras mozgású modell igazi versenygéppé vált, akkoriban ez számított a legerősebb sorozatgyártású amerikai autónak. A Saratogát csak 3 hónappal a másik két sorozat után, 1951 májusában mutatták be. Bővült a modellpaletta: megjelent a hatüléses, teljesen acélból készült Town & Country kombi, és egy extra hosszú, 139,5 inch tengelytávú, 8 személyes Sedan is. A megnövekedett érdeklődés miatt a Saratogát születése óta először nem csak Detroitban, hanem Los Angeles-ben is gyártották.
A Saratoga kinézete valamivel szegényesebb lett a korábbiakhoz képest. Eltűnt a krómozott hűtőmaszk, a nyílást csak függőleges, festett rúd osztotta ketté. Maradt a két díszléc, a felső egyenesen folyatódott az autó oldalán, az első ajtó közepéig. Kicsi, téglalap alakú irányjelzőt tettek közvetlenül a fényszóró alá. Kisebb lett a Chrysler felirat a motorháztetőn, és átkerült a bal alsó sarokba, középen nagy V motívum vette át a helyét. Az első sárvédőn, a díszléc felett Saratoga felirat volt, hátul a csomagtér fedelén a Chrysler feliratot szintén a V-alak váltotta fel. Lényegesebb módosítás volt a hátsó panorámaablak bevezetése, melyet továbbra is 3 darabra osztottak. A Newport-stílusú üveg jelentősen javított a kilátáson, és könnyedebbé tette az autó megjelenését. Az extralistán feltűnt a szervokormány is. Bár a Saratoga ára jócskán megnőtt, a Hemi V8 rekordeladást hozott a konyhára: 13.655 autó fogyott 1951-ben.
1951. december 14-én érkezett az 1952-es sorozat, bár ez nem jelentett túl sokat. A koreai háború miatt ugyanis a Chrysler változatlanul a C-55 szériát gyártotta tovább, néhány apró javítással. A tolatófényt egybeépítették a hátsó lámpával, és rendelhető lett a szervofék is. Más módosítás egyáltalán nem történt, a két évjárat autói a lámpától eltekintve megkülönböztethetetlenek egymástól. Két kísérleti kocsi épült ebben az évben: egy Saratoga Newport a New Yorker alvázán, és egy Town & Country mentőautónak átalakítva. A Saratoga korábban ismeretlen magasságokba emelkedett: 31.845 darab fogyott belőle, míg a New Yorker eladása 17 ezerre esett vissza. A Chrysler vásárlóinak fontosabbá vált a teljesítmény a hatalmas karosszériánál, így a menedzsment a nagy alváz megszüntetése mellett döntött. 1953-tól a Saratogát átkeresztelték New Yorkerre, és elkészítették a jobban felszerelt, szebb kárpitozású kivitelt, a New Yorker Deluxe-ot. A lépés bevált: a V8-as modellek eladása 1953-ban a másfélszeresére nőtt.
1957
4 év szünet után, 1956. október 29-én tért vissza a Saratoga név. Újra ez volt az átmeneti modell a Chrysler Windsor és a New Yorker között. Alapját az olcsóbbik típus adta, de jobb felszereltséggel, szebb kárpitozással és erősebb motorral bírt. Alapáron járt hozzá a tolatólámpa, a kézifék állapotára figyelmeztető jelzőfény, a négytorkú karburátor, a dupla kipufogórendszer, a nyomógombos vezérlésű TorqueFlite automata váltó és a szervokormány. Különleges műszaki csemege volt az első tengely torziós rugózása.
A "Forward Look" stílus második generációja jelent meg 1957-ben: a karosszéria lényegesen alacsonyabb lett, a szélvédőket erősen megdöntötték, és a fecskefarkak hatalmasra nőttek. A frontrész elegáns és letisztult volt. A lökhárító a két szélén felkanyarodott, és beleépítették a vízszintes irányjelzőket. Az egyenes vonalú hűtőrács megtört vízszintes pálcákból állt. Felette nyomtatott betűs Chrysler felirat volt olvasható. A lámpák előrebukó csuklyát kaptak krómkerettel. Kezdetben szimpla fényszóróval szerelték a kocsikat, és csak felárért lehetett duplát rendelni, de a modellév vége felé már minden Chryslert 4 fényszóróval láttak el. Az autók oldalán csupán egyetlen vízszintes díszléc volt, valamint az első sárvédőn, a keréknyílás mögött folyóírásos Saratoga felirat. A kilincseket egyedülálló módon a kasztniba süllyesztették. Hátul a háromszög alakú, kidudorodó lámpák uralták a látványt, az egyenes vonalú lökhárító és a süllyesztett rendszámot körülvevő krómkeret kifejezetten visszafogott volt. Az új Saratoga 3 fajta felépítménnyel szerepelt a katalógusokban: négyajtós szedán, és 2 vagy 4 ajtós Hardtop. A csodálatos új dizájn és a 295 lovas V8-as igazán vonzóvá tette az autót: több, mint 37 ezer kelt el belőle.
1958
1957. november 1-jén mutatták be az 1958. évi Chrysler modelleket. Az előző évi modellváltás után itt csak apró módosításokat hajtottak végre. Változott a lökhárító, most két, lapított U betűből állt, a köztes részen a hűtőmaszkéhoz hasonló rácsozattal. A kör alakú irányjelzők a fényszórók alá költöztek. A kerek embléma eltűnt a motorházról, helyét újfajta darab vette át a hűtőrács közepén. Oldalt rövidebb lett a díszléc, csak az ajtón kezdődött el. Nagyobb lett viszont a sárvédő felirata, és a krómcsíkkal egy vonalba került. Kérésre a hátsó sárvédőre egy kiegészítő lécet tettek, mely a fecskefarokkal párhuzamosan futott. A két csík közötti részt pedig - kétszínű fényezés esetén - a tető színére festették. Hátul valamivel kisebb lett a lámpa, a Chrysler felirat pedig a csomagtérfedél jobb alsó sarkából a rendszámtábla fölé költözött. A beltér megegyezett az előző évivel, maradt a fura, a műszerfal tetejére szerelt visszapillantó tükör is.
Műszaki vonalon is csak apróságok változtak: a motor sűrítését megemelték, így 310 lóerős lett. Az extralistán újdonság volt az Auto-Pilot, vagyis a sebességtartó automata (tempomat). Sajnos az általános gazdasági recessziót a Chrysler is megsínylette: az eladások a felére estek vissza, mindössze 18 ezer Saratoga gördült le a szalagokról.
1959
1958. október 24-én jelent meg az 1959-es sorozat. Ez az év már több átalakítást hozott magával, mint az előző. Az autó orra visszafogottabb lett. Kevésbé voltak hangsúlyosak a fényszórók szemöldökei. A Chrysler felirat a motorházról a hűtőrács tetejére költözött. A lökhárító 3 darabból állt: az alsó elembe oldalról két vékonyabb, jobban kidomborodó darab nyúlt be, melyek középen nem értek össze, oda ugyanis a rendszámtábla került. Oldalt most egy dupla díszléc volt, mely a fényszóróktól indult, és hátrafelé lekanyarodott, hogy a hátsó lökhárító aljánál érjen véget. Az egyre szélesedő köztes sávot kétszínű fényezés esetén a tető színére festették. Az első sárvédőre új típusú Golden Lion embléma került, utalva az új motorra. A Saratoga felirat a hátsó sárhányóra költözött. Hátul is szembetűnő eltérések voltak: sokkal nagyobb, szintén háromdarabos lökhárítót tettek fel, és így magasabb lett a csomagtartó pereme. A tolatófényt és a rendszámot a lökhárítóba költöztették. A hátsó lámpa sokkal kisebb lett, és a tetejére egy merészen hátradőlő, hegyes csuklyát kapott.
A korábbi, 354-es blokkot lecserélték egy igen nagy, 383 köbhüvelyk lökettérfogatú erőforrásra, mely a Golden Lion fantázianevet kapta. A teljesítménye elérte a 325 lóerőt, így a Saratoga végsebessége 190 km/h lett, ami kitűnő érték volt akkoriban. Ebben az évben szériafelszerelés lett a szervofék, és extraként akár elektromosan kiforduló ülést is rendelhettek a Saratogához, amely nagyban megkönnyítette a ki- és beszállást. Mindezek ellenére az eladások megint csak csökkentek: 1959-ben 17 ezer kocsit adtak el.
1960
1960-nal az utolsó év köszöntött rá a Saratogára, ezzel együtt viszont radikális modellváltás is. A Chryslerek teljesen új, önhordó karosszériát kaptak, ami különösen szokatlan volt Amerikában. Az orrot most az ötszögletű hűtőrács uralta, melyen egy ugró oroszlán volt látható (utalás a motorra). Mellette volt a dupla fényszóró, mely fölé agresszív, befelé dőlő szemöldököt tettek. A lökhárító egyszerű volt, követte a hűtőrács vonalát. Oldalt az egészen brutális fecskefarkak voltak szembetűnőek, melyek már az ajtóból kinyúltak, és hátrafelé egyre csak emelkedtek, hogy egy kifelé dőlő, hegyes pengében érjenek véget. A Saratoga újra csak egy szimpla, egyenes díszlécet kapott, kívánságra azonban duplát tettek fel, melynek közepét más színűre festették. A far megint olyan letisztult volt, mint 1957-ben, ha eltekintünk a bumeráng alakú lámpáktól, melyekkel fel lehetett nyársalni egy embert. A kerek tolatófény külön, a lökhárító felett kapott helyet. 43 dollár felárért volt kapható a Flitesweep csomagtérfedél, mely a harmincas évek pótkeréktartóinak gyenge utánzata volt - bár sokak szerint irtó jól néz ki.
A beltér is teljesen átalakult, a korábbi, kerek műszerek helyett az 1949-es modellt idéző félkör alakú egységet alkalmaztak, melynek két oldalára a széria TorqueFlite automata váltó nyomógombjai kerültek. A visszapillantó továbbra is a párnázott műszerfal tetején trónolt. A felszereltségre sem lehetett panasz: alapáron járt hozzá a szervokormány és -fék, a tolatólámpa, az elektromos óra, a szélvédőmosó, a térképolvasó lámpa és a csomagtér-világítás. Extraként többek között elektromos ablakemelőt, elektromos üléseket, vákuumos központi zárat és tempomatot is kérhettek a vevők. A motor és az erőátvitel megegyezett az egy évvel korábbival. A Saratoga sajnos nem lett népszerűbb: csupán 15 ezer kelt el az utolsó eresztésből. 1961-ben a Chrysler új belépőmodellt vezetett be, a Newportot, ezért a Saratogát Windsorra nevezték át, majd, hogy a régies névtől megszabaduljanak, 1962-től már 300-nak hívták a középső sorozatot, amelyet egyre inkább a sportosság irányába toltak el.
1990-1994
1989 nyarán harmadszorra is újjászületett a Saratoga, csakhogy most nem Amerikában, hanem Európában. A Dodge Spirit exportkivitelét hívták így, melyet az öreg kontinens igényeihez szabtak. Az európai modellt a Spirit kanadai verziójából alakították át, mert abban már amúgy is metrikus műszerek voltak. A lanyha marketingtevékenység miatt azonban a Saratoga sohasem lett valami népszerű Európában, érdekes módon a drágább LeBaronból és a Voyagerből jóval többet adtak el.
A Saratoga főbb eltérései az alábbiak voltak a Spirithez képest: az asszimetrikus fényszórókba 55/65 wattos, H4-es izzókat, a ködlámpákba 55 wattos H1-es izzókat tettek. Egyes piacokon, ahol nem volt megengedett, a 3. féklámpát feketére festették, és kivették belőle az izzót. A kiiktatott oldalsó helyzetjelzők helyett az első sárvédőre kicsi, kerek irányjelzőt szereltek. Alapfelszerelés volt a 15x6,5J méretű alumínium felni, melyekre P205/60 R 15 méretű Michelin abroncsokat húztak. Minden irányjelző narancssárgán villogott. Német szabvány szerinti Clarion rádiót alkalmaztak, mely jóval kisebb volt, mint az amerikai, és nem volt benne digitális óra, ezért azt külön építették be a rádió fölé. Az amerikai kivitellel ellentétben, a Saratogához még felárért sem volt rendelhető padülés. Minden Saratogát szürke belső térrel gyártottak, és bőrkárpitozást sem lehetett kérni hozzá.
Németországban három modell volt kapható: a 2,5 S, amelynek elég szegényes volt a felszereltsége, a 2,5 SE, némiképpen jobb kivitelben, és a luxusverzió, a 3,0 LE. Utóbbihoz alapáron járt az elektromos ablakemelő, elektromos ülés- és tükörállítás, valamint rádiómagnó digitális órával. A légkondi, a metálfényezés és a napfénytető az extralistán szerepelt. Kezdetben sem légzsák, sem ABS nem volt rendelhető a Saratogához. A 2,5-ös motort csak ötsebességes kéziváltóval, a 3 literest csak négysebességes, A-604 típusú automatával szállították. Magyarországon az Oster Lízing Kft. 4 kivitelt forgalmazott: 2,5 SE, 2,5 LE, 3,0 SE és 3,0 LE. A Saratoga ára alapján az Audi 80 és a Honda Accord kategóriájába tartozott.
1992-ben a típus felszereltsége jelentősen bővült, a 3,0 LE-ben már alapáron megtalálható volt a légkondi, a légzsák és az ABS. Új, krómozott hűtőrácsot tettek fel a korábbi festett helyett, és lecserélték az alufelnit is arra a típusra, melyet Amerikában csak a Spirit R/T-hez adtak. A minimális érdeklődés ellenére a modellt egészen 1994 márciusáig, a Chrysler Stratus európai bevezetéséig forgalmazták, néhány visszamaradt példányt pedig csak 1995 elején helyeztek forgalomba. A késői darabok (1994-től) alapját már a Chrysler LeBaron adta, ezekbe bőrülés és famintás műszerfal került, kívül pedig krómlécet tettek a küszöbre és a kerékívek köré.
Műszaki adatok
Motorok
| 1939-1942 | 1946-1950 | 1951-1952 | 1957-1958 | |
|---|---|---|---|---|
| Motor: | SV S8 | SV S8 | OHV V8 | OHV V8 |
| Főtengely-csapágy: | 1939: 5 1940-1942: 6 | 5 | 5 | 5 |
| Szelepemelők: | mechanikus | mechanikus | hidraulikus | hidraulikus |
| Karburátor: | 1939: 2-bbl Stromberg AAV-Z 1940-1942: 2-bbl Stromberg AAV-2 | 1946-1948: B-B E7A1 1949-1950: ??? | 1951: Carter WCD 830S 1952: Carter WCD 931S | 4-bbl Carter WCFB 2589S |
| Gyújtási sorrend: | 16258374 | 16258374 | 18436572 | 18436572 |
| Furat x löket (inch): | 3,25 x 4,875 | 3,25 x 4,875 | 3,8125 x 3,625 | 3,9375 x 3,625 |
| Furat x löket (mm): | 82,6 x 123,8 | 82,6 x 123,8 | 96,8 x 92,1 | 100 x 92,1 |
| Lökettérfogat (CUI): | 323,5 | 323,5 | 331,1 | 354 |
| Lökettérfogat (ccm): | 5301 | 5301 | 5426 | 5801 |
| Sűrítési arány: | 1939-1940: 6,8:1 vagy 7,45:1 1941-1942: 6,8:1 | 1946-1948: 6,7:1 1949-1950: 7,25:1 | 7,5:1 | 1957: 9,25:1 1958: 10,0:1 |
| Teljesítmény (bhp @ rpm): | 1939: 130 vagy 138 @ 3400 1940: 135 vagy 143 @ 3400 1941: 137 vagy 140 @ 3400 1942: 140 @ 3400 | 1946-1948: 135 @ 3400 1949-1950: 135 @ 3200 | 180 @ 4000 | 1957: 295 @ 4600 1958: 310 @ 4600 |
| Nyomaték (lb-ft @ rpm): | 1939: 250 vagy 265 @ 1600 1940: 255 vagy 270 @ 1600 1941: 255 vagy 260 @ 1600 1942: 260 @ 1600 | 1946-1948: ??? 1949-1950: 270 @ 1600 | 312 @ 2000 | 1957: 390 @ 2800 1958: 405 @ 3200 |
| Nyomaték (Nm @ rpm): | 1939: 339 vagy 359 @ 1600 1940: 346 vagy 366 @ 1600 1941: 346 vagy 353 @ 1600 1942: 353 @ 1600 | 1946-1948: ??? 1949-1950: 366 @ 1600 | 423 @ 2000 | 1957: 529 @ 2800 1958: 549 @ 3200 |
| 1959-1960 | 1990-1994 | 1990-1994 | |
|---|---|---|---|
| Motor: | OHV V8 | OHC S4 | OHC V6 |
| Főtengely-csapágy: | 5 | 5 | 4 |
| Szelepemelők: | hidraulikus | hidraulikus | hidraulikus |
| Karburátor: | 1959: 4-bbl Carter AFB 2797S 1960: 4-bbl Carter AFB 2927S | befecskendező | befecskendező |
| Gyújtási sorrend: | 18436572 | ??? | ??? |
| Furat x löket (inch): | 4,031 x 3,75 | 3,44 x 4,09 | 3,59 x 2,99 |
| Furat x löket (mm): | 102,4 x 95,3 | 87,4 x 103,9 | 91,2 x 75,9 |
| Lökettérfogat (CUI): | 383 | 153 | 181 |
| Lökettérfogat (ccm): | 6276 | 2507 | 2966 |
| Sűrítési arány: | 10,1:1 | 8,9:1 | 8,9:1 |
| Teljesítmény (bhp @ rpm): | 325 @ 4600 | 100 @ 4800 | 141 @ 5000 |
| Nyomaték (lb-ft @ rpm): | 425 @ 2800 | 135 @ 2800 | 171 @ 2800 |
| Nyomaték (Nm @ rpm): | 576 @ 2800 | 183 @ 2800 | 232 @ 2800 |
| Végsebesség (km/h): | 190 | 163 | 182 |
Karosszériák
| 1939 | 1940 | 1941-1942 | 1946-1948 | 1949 | 1950 | 1951-1952 | 1957 | 1958 | 1959 | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Tengelytáv (inch): | 125 | 128,5 | 127,5 | 127,5 | 131,5 | 131,5 | 125,5 LWB: 139,5 | 126 | 126 | 126 |
| Tengelytáv (mm): | 3175 | 3264 | 3239 | 3239 | 3340 | 3340 | 3188 LWB: 3543 | 3200 | 3200 | 3200 |
| Hosszúság (inch): | 207,4375 | 208,5 | ??? | 214,25 | 211,75 | 214,125 | Sedan: 207,75 Wagon: 210,25 LWB: 222,75 | 219,2 | 220 | 220,6 |
| Hosszúság (mm): | 5269 | 5296 | ??? | 5442 | 5378 | 5439 | Sedan: 5277 Wagon: 5340 LWB: 5658 | 5568 | 5588 | 5603 |
| Szélesség (inch): | ??? | ??? | ??? | 77,75 | ??? | ??? | ??? | 78,8 | 79,6 | 79,3 |
| Szélesség (mm): | ??? | ??? | ??? | 1975 | ??? | ??? | ??? | 2002 | 2022 | 2014 |
| Magasság (inch): | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | 54,9 | 55,2 | 55,2 |
| Magasság (mm): | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | 1394 | 1402 | 1402 |
| Nyomtáv elöl/hátul (inch): | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | Sedan: 56,3125/59,5625 Wagon: 57,125/58,28125 LWB: 57,125/63 | 61/59,7 | ??? | 60,9/59,8 |
| Nyomtáv elöl/hátul (mm): | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | Sedan: 1430/1513 Wagon: 1451/1480 LWB: 1451/1600 | 1549/1516 | ??? | 1547/1519 |
| Benzintank (gal/l): | 21/80 | 20/76 | 20/76 | 20/76 | 20/76 | ??? | 20/76 | ??? | ??? | 23/87 |
| Végáttétel: | 3,91:1 | 3,91:1 | 3,91:1 | 3,91:1 | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? | ??? |
| Gumiabroncs: | 7,00x16 | 7,00x15 | 7,00x15 | 7,00x15 | 8,20x15 | 7,60x15 | 8,00x15 LWB: 8,20x15 | 8,50x14 | 8,50x14 | 8,50x14 |
| Felni osztóköre: | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 | 5x4,5 |
| 1960 | 1990-1994 | |
|---|---|---|
| Tengelytáv (inch): | 126 | 103,3 |
| Tengelytáv (mm): | 3200 | 2624 |
| Hosszúság (inch): | 219,4 | 181,2 |
| Hosszúság (mm): | 5573 | 4602 |
| Szélesség (inch): | ??? | 68,1 |
| Szélesség (mm): | ??? | 1730 |
| Magasság (inch): | ??? | 53,5 |
| Magasság (mm): | ??? | 1359 |
| Nyomtáv elöl/hátul (inch): | 61/59,7 | 57,5/57,2 |
| Nyomtáv elöl/hátul (mm): | 1549/1516 | 1461/1453 |
| Gumiabroncs: | 8,50x14 | 205/60 R 15 |
| Felni osztóköre: | 5x4,5 | ??? |
Gyártási adatok
1939 - Series C-23
| 2-dr Club Coupe (5-pass): | 3665 p. (1662 kg) - $1495 - 134 db |
| 4-dr Sedan (5-pass): | 3720 p. (1687 kg) - $1443 - 580 db |
Alvázszám: 6672701-6673414 között, motorszám: C23-1001 és C23-13107 között.
1940 - Series C-26
| 4-dr Sedan (6-pass): | 3790 p. (1719 kg) - $1375 |
| 4-dr Formal Sedan (6-pass): | ??? p. (??? kg) - $1450 |
Alvázszám: 6673501-6674100 között, motorszám: C26-1001 és C26-18700 között.
1941 - Series C-30
| 2-dr Business Coupe (3-pass): | 3600 p. (1633 kg) - $1245 |
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3685 p. (1671 kg) - $1299 |
| 2-dr Brougham (6-pass): | 3715 p. (1685 kg) - $1293 |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 3755 p. (1703 kg) - $1320 |
| 4-dr Town Sedan (6-pass): | 3750 p. (1701 kg) - $1350 |
Alvázszám: 6756501-6762251 között, motorszám: C30-1001 és C30-25734 között.
1942 - Series C-36
| 2-dr Business Coupe (3-pass): | 3703 p. (1680 kg) - $1325 - 80 db |
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3788 p. (1718 kg) - $1380 - 193 db |
| 2-dr Brougham (6-pass): | 3798 p. (1723 kg) - $1365 - 36 db |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 3833 p. (1739 kg) - $1405 - 1.239 db |
| 4-dr Town Sedan (6-pass): | 3843 p. (1743 kg) - $1450 - 46 db |
Alvázszám: 6762501-6764094 között, motorszám: C30-1001 és C30-25734 között.
1946 - Series C-39
| 2-dr Business Coupe (3-pass): | 3785 p. (1717 kg) - $1735 - * |
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3892 p. (1765 kg) - $1830 - * |
| 2-dr Brougham (6-pass): | 3875 p. (1758 kg) - $1838 - * |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 3972 p. (1802 kg) - $1845 - * |
Alvázszám: 6765001-6766545 között, motorszám: C39-1001-től. (*): A Chrysler az 1946-1949-es (1. széria) számok karosszéria szerinti bontását nem adta meg külön, az 1948-es adatok a négy évre összesen értendőek.
1947 - Series C-39
| 2-dr Business Coupe (3-pass): | 3817 p. (1731 kg) - $1753 - * |
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3892 p. (1765 kg) - $1848 - * |
| 2-dr Brougham (6-pass): | 3907 p. (1772 kg) - $1838 - * |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 3972 p. (1802 kg) - $1863 - * |
Alvázszám: 6766546-6768485 között, motorszám: C39-1001-től. (*): A Chrysler az 1946-1949-es (1. széria) számok karosszéria szerinti bontását nem adta meg külön, az 1948-es adatok a négy évre összesen értendőek.
1948 - Series C-39
| 2-dr Business Coupe (3-pass): | 3817 p. (1731 kg) - $2190 - 74 db |
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3930 p. (1783 kg) - $2290 - 765 db |
| 2-dr Brougham (6-pass): | 3900 p. (1769 kg) - $2279 - 155 db |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 3972 p. (1802 kg) - $2316 - 4.611 db |
Alvázszám: 1948 - 6768486-6770180 között, 1949 - 6770181-6770612 között; motorszám: C39-1001-től.
1949 - Series C-46
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 4115 p. (1867 kg) - $2448 - 465 db |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 4187 p. (1899 kg) - $2473 - 1.810 db |
Alvázszám: 6772001-6774475 között, motorszám: C46-1001 és C46-28838 között.
1950 - Series C-49
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 4110 p. (1864 kg) - $2616 - 300 db |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 4170 p. (1891 kg) - $2642 - 1.000 db |
Alvázszám: 6774501-6775800 között, motorszám: C49-1001 és C49-43041 között.
1951 - Series C-55
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3948 p. (1791 kg) - $2989 - * |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 4018 p. (1823 kg) - $3016 - * |
| 4-dr Town & Country Wagon (6-pass): | 4310 p. (1955 kg) - $3681 - * |
| 4-dr Long Wheelbase Sedan (8-pass): | 4465 p. (2025 kg) - $3912 - * |
Alvázszám: Detroit - 76500001-76511983 között, Los Angeles - 66500001-66501672 között; motorszám: C51-8-1001-től. (*): A Chrysler az 1951-1952-es számok karosszéria szerinti bontását nem adta meg külön, az 1952-es adatok a két évre összesen értendőek.
1952 - Series C-55
| 2-dr Club Coupe (6-pass): | 3948 p. (1791 kg) - $3187 - 8.501 db |
| 4-dr Sedan (6-pass): | 4010 p. (1819 kg) - $3215 - 35.516 db |
| 4-dr Town & Country Wagon (6-pass): | 4345 p. (1971 kg) - $3925 - 1.300 db |
| 4-dr Long Wheelbase Sedan (8-pass): | 4570 p. (2073 kg) - $4172 - 183 db |
Alvázszám: Detroit - 76512101-76593089 között, Los Angeles - 66501801-66505363 között; motorszám: C52-8-1001-től.
1957 - Series C-75-2
| Model 255 4-dr Sedan (6-pass): | 4165 p. (1889 kg) - $3718 - 14.977 db |
| Model 256 2-dr Hardtop (6-pass): | 4075 p. (1848 kg) - $3754 - 10.633 db |
| Model 259 4-dr Hardtop (6-pass): | 4195 p. (1903 kg) - $3832 - 11.586 db |
Alvázszám: Detroit - L57-1001-től, Los Angeles - L57L-1001-től; motorszám: LE57-1001-től.
1958 - Series LC2-M
| Model 533 4-dr Sedan (6-pass): | 4120 p. (1869 kg) - $3818 - 8.698 db |
| Model 532 2-dr Hardtop (6-pass): | 4045 p. (1835 kg) - $3878 - 4.456 db |
| Model 534 4-dr Hardtop (6-pass): | 4145 p. (1880 kg) - $3955 - 5.322 db |
Alvázszám: Detroit - LC2-1001-től, Los Angeles - LC2L-1001-től; motorszám: SAS-1001-től.
1959 - Series MC2-M
| Model 533 4-dr Sedan (6-pass): | 4010 p. (1819 kg) - $3966 - 8.783 db |
| Model 532 2-dr Hardtop (6-pass): | 3970 p. (1801 kg) - $4026 - 3.753 db |
| Model 534 4-dr Hardtop (6-pass): | 4035 p. (1830 kg) - $4104 - 4.943 db |
Alvázszám: Detroit - M531-100001-től, Los Angeles - M534-100001-től.
1960 - Series PC2-M
| Model 823 4-dr Sedan (6-pass): | 4010 p. (1819 kg) - $3929 - 8.463 db |
| Model 822 2-dr Hardtop (6-pass): | 4030 p. (1828 kg) - $3989 - 2.963 db |
| Model 824 4-dr Hardtop (6-pass): | 4035 p. (1830 kg) - $4067 - 4.099 db |
Alvázszám: 8203-100001-től, motorszám: PR-38-x-x (az utolsó 2 karakter a gyártás dátuma: pl. 7-5 = július 5.).
Árlista 1990-1994
| 1990 | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | |
|---|---|---|---|---|---|
| Chrysler Saratoga 2,5 | DM 29.720 | DM 30.350 1.970.000 Ft | SE: 2.092.300 Ft LE: 2.351.100 Ft | ??? | ??? |
| Chrysler Saratoga 3,0 | DM 37.950 | DM 38.700 2.250.000 Ft | SE: 2.321.900 Ft LE: 2.696.100 Ft | ??? | 3.890.000 Ft |
