Cadillac Park Avenue

A Unipedia wikiből

A Cadillac Park Avenue egy amerikai tanulmányautó volt, melyet a General Motors Cadillac divíziója gyártott 1954-ben. A négyajtós Sedan formaterve nagyban emlékeztetett a sorozatgyártású modellekére, de azokénál sportosabb, lendületesebb volt. A Cadillac Sixty Special alvázára épült, de karosszériája üvegszálas műanyagból készült, ahogy a többi Cadillac koncepcióautóé is. Bár sokkal kevésbé volt futurisztikus, mint akár csak a vele egy időben megjelenő Cadillac El Camino vagy Cadillac La Espada, de a konzervatív vevőkörnek ez a modell nyerte el a leginkább a tetszését. Többek között a Park Avenue sikere is hozzájárult ahhoz, hogy 3 évvel később a cég piacra dobja a Cadillac Eldorado Broughamet, melynek több formai és technikai megoldása is a Park Avenue-ról származott.

Történet

Az ötvenes évek elején a GM Motorama kiállításai, és az azokra gyártott bemutatóautók hatalmas sikert arattak. Hamarosan a vállalat összes márkája kirukkolt egy-egy lenyűgőző koncepcióval, köztük a Cadillac is. Azonban az űrhajószerű, kétüléses sportkocsik a Cadillac javarészt idősebb vásárlói körében csak mérsékelt sikert arattak. A márka ezért 1953-ban bemutatott egy átalakított 62 Sedant, melynek szekrényajtói voltak, fix ablakkeretek nélkül (Cadillac Orleans). Ettől eltekintve az autó nagyjából megegyezett a szériakivitellel, mégis rengetegen csodálták meg a kocsit, így pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a vásárlókat a teljesítmény mellett a fényűzés és a luxus is érdekli.
Ennek a sorozatnak a második darabja volt a Park Avenue, melyet először a new yorki Waldorf Astoria Hotelben rendezett Motorama kiállításon csodálhatott meg a közönség 1954. január 21-26. között. Bár sorozatgyártását sosem tervezték, a modellnél a legmodernebb ötletek mellett a fő hangsúly inkább a kényelmen és a funkcionalitáson volt, nem pedig a meghökkentésen.

Stílus

Az Antoinette Blue színűre fényezett autó legegyedibb részének kétségkívül a karosszéria számított, mely üvegszálas műanyagból készült, míg a kocsi tetejének anyaga kézzel csiszolt alumínium volt. Utóbbi az egyik részlet, amit a későbbi Eldorado Brougham átvett a Park Avenue-tól. Az orr-részt a rozsdamentes acél hűtőrács uralta, mely hasonlított a szériamodellekére, de ritkább rácsozatú volt, és jobban kidomborodott. A többi koncepcióautóval ellentétben itt szimpla fényszórókat alkalmaztak, ezzel is utalva arra, hogy a kocsit akár hétköznap is lehetne használni, ugyanis 1958-ig sok államban nem lehetett dupla fényszóróval szerelt kocsit forgalomba helyezni. A lámpa fölé "szemöldököt" tettek, közöttük pedig levegőbelépő nyílást alakítottak ki, melyet - természetesen - króm rács zár le. Innen indul az autó oldalán végigfutó vastag díszléc is, mely a hátsó ajtón egy imitált hűtőnyílásban ér véget - ez szintén visszaköszön az Eldorado Broughamen. Az orr egyetlen kritikus pontja a lökhárító, melyen az ütközőbabák erősen túlméretezettnek tűnnek.
Oldalt az autót a nyílegyenes övvonal és a buborékforma tető uralja. Az egyhangúságot a már említett díszléc és a keréknyílások szegélyén futó krómcsík töri meg. Szembetűnő, hogy a szélvédők mennyire ráhajlanak az autó oldalára - ez majd csak az ötvenes évek végén jön divatba.
Az autó talán legizgalmasabb része a fara. A fecskefarkak alakját az 1951-es Buick LeSabre-ról másolták le, ahogy a három, különálló körlámpa is a rokonságra utal. A kidudorodó hátsó sárvédők aljába rejtették a dupla kipufogó karvastagságú csöveit is. Ezeket krómozott lökhárító-csökevények veszik körül, ugyanis az autó nem kapott teljes szélességében ütközőt, a csomagtér alatti részen 7 függőleges krómpálca látja el ezt a feladatot - ez a dizájnelem 1955-ben megjelent a sorozatgyártású Caddy-ken is. A rendszámtáblát besüllyesztették a kasztniba. A csomagtér-fedél alatti, külön nyitható rekeszben kapott helyet a pótkerék.
A Park Avenue utasterét a legfinomabb, Angliából importált borjúbőrrel burkolták be. Ez a szürke, egyedi mintával nyomott anyag köszön vissza az üléseken, az ajtókon, a párnázott műszerfalon és a tetőkárpiton is. A műszerfal hemzseg a csiszolt alumínium burkolatoktól, többek között a kormányoszlop is ebből készült. A nagyméretű hátsó kartámaszba poharakat, és egy teljes piperekészletet rejtettek. Ez szintén a későbbi Eldorado Brougham egyik fényűző furcsasága volt.

Műszaki adatok

Motor: OHV V8-as, 5 helyen csapágyazott főtengely, hidraulikus szelepemelők
Karburátor: 4-bbl Carter WCFB
Furat x löket: 3,8125 x 3,625 in (96,8 x 92,1 mm)
Hengerűrtartalom: 331 CUI (5424 ccm)
Teljesítmény: 230 bhp @ 4400 rpm
Nyomaték: 330 lb-ft @ 2700 rpm
Sűrítési arány: 8,25:1
Hosszúság: 230,1 in (5845 mm)
Szélesség: 80 in (2032 mm)
Magasság: 58,3 in (1481 mm)
Tengelytáv: 133 in (3378 mm)
Nyomtáv elöl/hátul: 60/63,1 in (1524/1603 mm)
Hátsó tengelyáttétel: 3,36:1