Buick XP-300
A Unipedia wikiből
A Buick XP-300 egy amerikai tanulmányautó volt, melyet a General Motors Buick divíziója gyártott 1951-ben. A kétüléses roadster a Buick LeSabre testvérmodellje volt, alvázuk és technikai berendezéseik megegyeztek, karosszériájuk azonban jócskán eltért. Az XP-300 külsőre sokkal inkább emlékeztetett az akkori szériagyártású Buickokra. Sorozatgyártását sohasem tervezték, kizárólag kísérleti és promóciós célokat szolgált. Olyan előremutató megoldásokkal rendelkezett, mint a metanollal is működő, feltöltős V8-as motor, a hőkezelt alumínium karosszéria, vagy a harmadik féklámpa. Az XP-300 egyetlen példányban készült, mely ma az Alfred P. Sloan Museum tulajdonában van.
Tartalomjegyzék |
Történet
A Buick első koncepcióautóját még 1938-ban készítette, ez volt a legendás Buick Y-Job. Ez a kocsi azonban idővel kezdett elavulttá válni, így Harley J. Earl, a GM formatervezésért felelős alelnöke, és Charles A. Chayne, a műszaki tervezésért felelős alelnök úgy döntött, hogy ideje volna új kísérleti autót építeni. Chayne korábban a Buick főmérnöke volt, így aztán az ő korábbi munkatársai kezdhették meg a tervezést 1946-ban. Idővel kiderült, hogy túl sok technikai újdonságot szeretnének kipróbálni, így a projektet kettéválasztották, így jött létre a sok közös elemet tartalmazó Buick LeSabre és Buick XP-300. A kocsik formatervezését a GM Styling Section végezte, míg a szerkezeti részek létrehozása a Buick mérnökeinek feladata volt. A karosszéria megalkotásában a két alelnök is tevékenyen részt vett, az XP-300 inkább a konzervatívabb Chayne keze nyomát viseli magán, aki sokáig saját maga járt az autóval.
Már a kocsi bemutatásakor sem volt esély rá, hogy valaha szériagyártásba kerüljön. Bár az XP-300 kétüléses, mégsem nevezték sportkocsinak, a reklámszlogen így szólt: "Kísérleti laboratórium négy keréken". Annak ellenére, hogy a két kocsi technikája azonos, a párosból a LeSabre lett a híresebb, köszönhetően a radikális, űrjárműszerű dizájnnak, a visszafogottabb, elegáns XP-300 ma sokkal kevésbé ismert a szakértők körében.
Technika
Az XP-300 motorja egy 216 CUI hengerűrtartalmú OHV V8-as, melynek hengerfeje és forgattyúháza alumíniumból készült, ezért csak 550 fontot (250 kg) nyom. Az erőforrást egy eredetileg Diesel-motorok számára kifejlesztett kompresszorral is felszerelték, így a teljesítménye elérte a 335 lóerőt. A motor normál üzemmódban benzinnel üzemelt, de ha a gázpedált középállásnál lejjebb nyomták, egy második karburátor metanolt nyomott az égéstérbe. Ez lehetővé tette, hogy a kocsit akár hétköznapi körülmények között is használni lehessen, viszont mégse mondjanak le a kiemelkedő teljesítményről. Chayne elmondása szerint az XP-300 végsebessége elérte a 140 mph-t. Külön érdekesség még, hogy nátrium hűtésű kipufogószelepeket alkalmaztak. Az erőátvitelt egy módosított Dynaflow automataváltóval oldották meg.
Az alváz egy különleges, króm-molibdén-acél ötvözetből készült, erre szerelték a hőkezelt alumínium karosszériát. A teljes autó így mindössze 3100 fontot (1406 kg) nyomott. A kasztni átlagon felüli merevséggel bírt, ebben az is szerepett játszott, hogy ha bezárták az ajtókat, két hidraulikusan vezérelt acélrúd ugrott a helyére, és így az ajtók is teherviselő elemmé váltak. A kétfajta üzemanyag miatt két tankot szereltek az ülések mögé, mindegyikhez saját elektromos üzemanyag-pumpa csatlakozik. Az első független felfüggesztéshez torziós rugókat szereltek, míg a hátsó DeDion-típusú tengely csavarrugókat kapott. Az XP-300-at elöl-hátul dobfékek lassították, azonban a dobok szélessége nagy, 3,5 inch (88,9 mm) volt, így egymás mellett 2, összesen 4 fékpofa lassította kerekenként a kocsit. Az első fékeket a kerekekhez, míg a hátsókat a differenciálmű mellé helyezték.
Az XP-300 egyik jellegzetessége volt a sok mérőműszer, melyek egy része a középkonzolon helyezkedett el. A kocsit sebesség- és fordulatszám-mérővel, vízhőmérséklet- és ampermérővel, a szívósori nyomást jelző műszerrel is ellátták. Az időóra egyben stopper funkcióval is rendelkezett. A benzinszint-jelző gombnyomásra az alkoholszintet mutatta. Ugyanígy a motorolaj-szintet mérő műszer is egy gombnyomás után a váltóolaj mennyiségét mutatta. A sok kijelző miatt a rádiónak csak a két ülés között, a váltókar mellett maradt hely.
Az autó felszereltsége legalább ennyire bőséges volt: állítható kormányoszlop, osztott ülések, hidraulikus ülésmozgatás magasságállítással, állítható deréktámasz. Az XP-300-at hidraulikus kocsiemelővel is ellátták, melyet a műszerfalon lehetett működésbe hozni. A vászontető ablaka leereszthető volt. Az ablaktörlők erős gyorsítás esetén automatikusan kétszer akkora sebességgel kezdtek járni.
Stílus
Az XP-300 rengeteg olyan stíluselemmel rendelkezett, melyek a következő évtized folyamán meghatározóak lettek az autótervezésben. Az autó ovális hűtőrácsát a lökhárítóba integrálták. A függőleges rácsozat hagyományos Buick-jellegzetesség volt, itt azonban a rács homorú volt. A fényszórókat és az alattuk lévő irányjelzőket egy ovális krómkeretbe foglalták, ez a megoldás az 1953-as Buickokon szériagyártásba került. A fölöttük lévő célkeresztek nagyban megkönnyítették a szűk helyen való manőverezést. Külön érdekesség, hogy a sárvédőket és a motorháztetőt egy darabból préselték, és a motorház előrefelé nyílt, hasonlóan a Jaguar E-type-hoz. A motorház nyitását kézi erő helyett hidraulika végezte. Újdonság volt az oldalra hajló, színezett panorámaszélvédő is, melynek hatására az autóban még 95 mph sebességnél is normál hangerővel lehetett beszélgetni. A vászontetőt lehajtott állapotban egy fémfedél rejti el.
Az XP-300 oldalát a hatalmas, függőlegesen bordázott krómpanel uralja, mely az első kerék mögött kezdődik, és egészen a hátsó lökhárítóig tart. A panel elején a Buick emblémája található. Az ajtó előtti bordákon keresztül távozik a motortérből a forró levegő. Az ajtókon lévő nyílások az utastér szellőzését szolgálják, ezeket mind a sofőr, mind az utas külön tudja állítani. A autó vonalát kilincs sem töri meg, az ajtó egy süllyesztett, kerek gombbal nyitható.
Az autó legizgalmasabb része a fara. Magas fecskefarkakkal látták el, melyek végére függőleges hátsó lámpákat szereltek. Akkoriban ez még merész lépésnek számított. Ráadásul a far közepén egy harmadik fecskefarok fut végig, amely egy kerek nyílásban végződik, emlékeztetve a sugárhajtású repülőgépek utánégetőjére. Ebben a nyílásban ül a 3. féklámpa, melynek burájára Buick feliratot festettek. Emiatt azonban a csomagtér fedelét ketté kellett osztani, és ezek oldalról nyílnak. A középső szárnyra tették az automata antennát is, mely függőlegesen emelkedik ki a kasztniból. A hátsó lökhárító ütközőibe süllyesztették a két kipufogócsövet.
Az XP-300 beltere kifejezetten egyszerű, funkcionális, de az autó méretéhez képest kissé szűkös. Fekete bőrrel borították az üléseket, az ajtókat és a párnázott műszerfalat is. A háromküllős kormánykerék elég olcsó hatást kelt, és a szerelvényfalat is a kapcsolók és a kerek, jól olvasható műszerek uralják. Az ülések csupán 104 mm-es sínen állíthatóak.
Műszaki adatok
Motor: 90° hengerszögű OHV V8-as kompresszorral
Furat x löket: 3,25 x 3,25 in (82,6 x 82,6 mm)
Hengerűrtartalom: 216 CUI (3540 ccm)
Teljesítmény: 335 bhp @ 5500 rpm
Sűrítési arány: 10:1
Hosszúság: 192,5 in (4890 mm)
Szélesség: 80 in (2032 mm)
Magasság: 53,4 in (1356 mm)
Tengelytáv: 116 in (2946 mm)
Nyomtáv elöl/hátul: 59,1/60 in (1501/1524 mm)
Hasmagasság: 6,6 in (168 mm)
Fejtér: 37,3 in (947 mm)
Ülésmagasság: 8,5 in (216 mm)
Lábtér: 45,5 in (1156 mm)
Fordulókör: 39,5 feet (12,04 m)
Tömeg: kb. 3100 lbs. (1406 kg)
Gumiabroncs: 7,10 x 15
Maximális sebesség: kb. 140 mph (225 km/h)
