1967 Pontiac
A Unipedia wikiből
Az 1967-es év a Pontiac történetének egyik kiemelkedő éve, ahogy ez látható atípusok szerinti listán is. Ebben az évben került sor a 400-as motor általános bevezetésére. Ez a motor, és a hozzá kapcsolt rengeteg technikai felszerelés következtében egy rendkívül jó évet hozott a GM Pontiac gyermekének.
Full-size és mid-size autók
A full-size autóknál (Ventura, Catalina, 2+2, Grand Prix, Bonneville, Bonneville Brougham, Executive) típusoknál az új blokk lett az alapmotor. Az igényeknek megfelelően több eltérő változatban készült, különféle teljesítmény kialakításban 265-360 bhp között. Ezek a motorok, már egészen jól mozgatták a nagyméretű autókat, de természetesen igény szerint rendelhető volt a421 cui-t leváltó új motor is a 428 CID motor, mely már 360-376 bhp-s is lehetett. Ezek az autók típustól függően a 5,48 m és 5,66 m közötti hosszúsággal és 2,02 m szélességgel bírtak, ami érdekessé teszi mozgásukat a mai európai utakon, főleg út építések esetén, ahol 1,9 m-es a belső sáv szélessége. A méretükben talán a legérdekesebb, hogy a hossz és szélességi adatok ellenére a magasságuk 1,42 m alatt (Station Wagon) volt. A Fullsize autók a kényelemről szóltak és ennek a pontiac márka igyekezett is megfelelni, a maga sportos eleganciáját belecsempészve. Igen a hangsúly talán ekkor még a sportosságon volt.
A mid-size autókhoz (Pontiac Tempest,LeMans,GTO| Tempest, LeMans) lehetett kérni még a sor6-os motort, viszont a GTO a középkategóriája ellenére csak (!) V8-as motorral kerülhetett a vevők kezébe. Ezek a gépek nevükből adódóan is „kisebbek” voltak, hisz a hosszúk 5,25 m, míg a szélességük 1,89 m volt, ráadásul a felszereltségük is kissé egyszerübb volt, mint "nagy testvéreiké".
Az autókat széles (Wide-Track) futóművekkel szerelték, ezzel is növelve az autók stabilitását. A hátsó futóművek nem laprugón ringatóztak, mint a konkurens autóknál, hanem szinte a mai modern megoldásoknak megfelelő tekercsrugós felfüggesztésen. Ráadásul a hátsó tengelyt akár légrugóval is felszerelték, hogy a nagy kinyúlásból adódóan (hátsó tengely mögött akár 1,65 m) egy megrakott csomagtér esetén se üljön le az autó hátulja. A hatalmas méretű és motorú autók télen való elindulását a Safe-T-Track rendszer segítette (önzáró differenciálmű). A motorok széles választékához természetesen a háromsebességes Turbo Hydro-Matic automataváltó amely a GTO-k esetén Dual Gate-es kivitelben volt beépítve, illetve a három-, vagy négysebességes kéziváltó volt rendelhető. A váltók szintén igények szerint különböző áttétel elosztással, motor és autó típustól függően voltak relérhetőek. Így bár ki igényei szerint állíthatta össze az autója menettulajdonságait a nagypapás komótos stílustól a sportosan MuscleCar-os változatig. Az akkori időszak összes tudását belezsúfolták ezekbe a vasakba, hogy megnyerjék a vásárlókat.
A biztonságra már ekkor is gondoltak: 2 pontos biztonsági övekkel szerelték az autókat elöl és Deluxe övek esetén hátul is. Igény esetén 3 pontos öv is rendelhető volt az első ülésekhez. Központi zár, elektromos ablakok, melyek használatát a vezető szabályozhatta, nappali-éjszakai állítható belső tükör, gumivédő gyűrű a felnikre volt az opcionálisan rendelhető extrák sora, bár ez koránt sem fedi le a teljes választákot. Az energiaelnyelő kormányoszlop és kormány, az alapban szervós kormányhoz igény szerint különböző kormány áttételekkel segítette a parkolást. Az elakadásjelző, korrózióálló fékcsövek és opcionális első tárcsafékek az alap kétkörös fékrendszerhez és szervofékhez, sarkok megvilágítása, belső világítás mind a biztonságos közlekedés segítéséért kerülhetett az autókba.
A kényelmet a padülés, vagy osztott és formatervezett első ülések, könyöktámaszok szolgálták. A Station Wagon kivitelek esetén pedig a hátsó, bármikor ledönthető és eltüntethető harmadik üléssor segítette a kényelmes elhelyezkedést. Az autókba rendelhető volt elektromos ülésállítás, óra, automata légkondicionáló berendezés (gombnyomással volt beállítható a kívánt hőmérséklet-tartomány). A vezetést segítette az automata szívató, a tempomat, „kissé” hővédő (biztonsági) üvegek és a hátsóablak-páramentesítő. A szórakozásról AM, AM/FM, FM/Tape rádió, hátsó hangszórók, elektromos antenna gondoskodtak.
Az autó sportosságáért a nagy motorok, az erős váltók, a dupla kipufogórendszer, a fordulatszámmérő (akár a motorháztetőre szerelve), nyitott légszűrőház, visszajelző műszerek (olajnyomást, vízhőfokot érték szerint), sportos felnik és a Ram Air motorháztető feleltek. Ez az ízelítő csak egy részét mutatta be a rengeteg lehetőségnek, mellyel már abban az időben élvezetesebbé volt tehető a közlekedés. Nem csodálkozhatunk, hogy a Pontiac Fullsize és Midsize autók szép mennyiségben kerültek eladásra ebben az évben. A következő év már átalakulást hozott az autók megjelenésében.
Pony Car
Ennek az évnek a szülöttje volt a Pony Car kategóriában futó Pontiac Firebird is. Ez az autó testvére, a Chevrolet Camaro 1966. szeptember 29-ei megjelenése után kevesebb, mint
Az automataváltó szintén a Turbo Hydra-Matic lett, és a kézi a már jól ismert három vagy négysebességes kivitel. Természetesen az extralista hasonlóan hosszú volt, mint a Midsize modelleknél, ha nem is annyira nagy, mint a Fullsize-oknál. Ennek a gyors, jó formájú autónak sikere is lett a piacon. Ezt mutatja az is, hogy az első eladási év végére 82.560 darabot eladtak ebből az "apró" Pontiac autóból.
